Ez a Citromfa nevet viselő politikai műhely a miskolci politológus egyetemisták fóruma. Nem először jár itt a MIÉP elnöke. Most, hogy az országgyűlési választások idején agyonhallgatta a magyarországi sajtó a nemzeti radikalizmus pártját, és a Fővárosi Közgyűlés közelébe se engedte a MIÉP-et, jogos volt a fokozott kíváncsiságom a találkozó iránt. Fehéren-feketén ma a nemzeti radikalizmusnál erősebbnek bizonyult a posztkommunista diktatúra. Mi ez a diktatúra? Megnyomorított, manipulatív sajtó. A hatalom goebbelsi, tömény hazudozása. A magyarok egzisztenciális ellehetetlenítése és rendőrterror. A nemzeti radikalizmus alkotmányos gondolkodásmódja szöges ellentétben áll a kormányzati hatalom és a mögötte álló maffia magatartáséval. Egyszóval: Csurka találkozott a miskolci egyetemistákkal. A két fél, mármint az egyetemisták és Csurka István – különös érdeklődést mutatnak egymás iránt. Jól emlékszem néhány találkozójukra. Nem- egyszer az egykor Marx Károly nevét viselő Közgazdaságtudományi Egyetemen is volt megbeszélés. A találkozó végén (ezeket a tévé is közvetítette) tapssal köszöntötték a meghívott vendéget a friss gondolkodású gyerekemberek, a jövő értelmiségiei, az egyetemisták. A Citromfa évről évre „megidézi” Csurkát. A találkozókat politológusjelöltek hozzák össze. Kivétel nélkül – immáron vagy negyedik alkalommal – izgalmas a találkozó. Izgalmas, mert fontos kérdéseket tesznek fel a politológusjelöltek. Most is így volt ez. A Miskolci Egyetemen múltja és hagyománya van a nemzeti gondolkodásnak. Ez az egyetem hajdan Rákosi Mátyás nevét viselte. Ki is írták a főépület homlokzatára: Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem. Ez még 56 előtt volt. Aztán eljött 1956. Ott, Miskolcon, a Dudujkán volt a főépület, meg hat kollégiumi ház. Azon az őszön, október 24-én este a vasgyárból a munkásvonatok szállították a műszak lejárta után a melósokat a Tiszai pályaudvarra, hogy ki-ki hazatérjen otthonába, a környékbeli falvakba. Az egyetemisták kiálltak a sínek mellé, és kórusban skandálták, mint a vagonok kattogó, dohogó kereke, annak ritmusára: gyertek velünk, gyertek velünk. És a munkások, a diósgyőri bányászok, a vasgyári munkások a Dudujkán találkoztak az egyetemistákkal, hogy onnan vonuljanak a város szívébe, a Búza térre. Aztán később a rendőrség előtt a bukó hatalom belelövetett a tömegbe. Meghalt egy kislány is, Miszlay Emese. 12 éves volt. Tejért küldte az édesanyja a boltba. Meghalt még 4 másik magyar is. Az egyetemisták meg szóban és cselekedetben hirdették a forradalom igazságát. De rájuk is rájuk tört a hatalom. Vitték el a fiatalokat Ungvárra meg a Szovjetunióba, meg ide meg oda. Marosán meg Miskolcra érkezett. A miskolci egyetemisták méltóan fogadták. Az előbb emlegetett hat kollégiumi épület minden ablakába piros fazekat, piros bugyogót, paprikásszalonnát és mindent, ami a vért ontó hatalomra utalt, ablakba raktak. Marosán őrjöngött és fenyegetőzött. Fenyegette az egyetemistákat. Azt üvöltötte az aulában: drága ma-gyar katolikus egyetemisták, ki lesztek rúgva mindannyian, van helyettetek újabb jelentkező. Bizony, bizony. Az a hatalom pontosan olyan volt, mint ez a hatalom. Diktatórikus. A miskolci egyetemisták génjeiben és lelkében benne van az 56-os múlt. Ezt tapasztaltam a virágzó, fanyar Citromfa alatt a minap este, a Csurka-egyetemista találkozón. A meghívottnak volt 45 perce, beszéljen az önkormányzati választások kudarcairól, és a jelenkori helyzetről, azaz a szeptember 17. és november 4. közötti idő- szakról. Az önkormányzati választásokról nincs mit mondani. Totálisan, mint egy fasiszta rendszer, elzárták a MIÉP-et a nyilvánosság elől. Ami utána történt, az önmagáról szól. A tévéostromot a hatalom provokálta. Budapest népe ettől megrémült. A hatalom azért provokálta ezt a botrányt, mert az őszödi beszéd után kiderült, és ezt a ha-talom észrevette, hogy baj van. Nagy a baj. Ezek után az ostrom valódi vezénylőit nem találták meg. Következésként el sem ítélhették őket. A koalíció meg a béke barátjaként tüntette fel önmagát. Jogos a kérdés: mi van most ebben az országban? Zűrzavar! Gerjesztett zűrzavar! Ennek érdekében folytatják a félelem gerjesztését is – jelentette kis Csurka István. Legalább három tévéállomás mutatta október 23-át. A rendőrök rárontottak a békés tüntetőkre, valamint a randalírozókra. Hogyan lehetséges, hogy békés tüntetőket agyba-főbe vernek? Ezek az emberek kétségkívül Gyurcsány távozását követelték. Ha Gyurcsány megy a botrány kitörésekor, elkerülhettük volna ezeket a szörnyűségeket. Most meg éles különbséget tesznek a békés tüntetők és a randalírozók között. Nem ilyen egyértelmű a határvonal. Mi a Corvin közben emlékeztünk október 23-án. Békésen! A mi fejünk felett is ott köröztek a rendőrségi helikopterek. Kommandósok szimatoltak az emlékezők sorai között. Mi nem randalíroztunk. De a legfontosabb az, ami azóta történik. Ez a történet szinte mesebeli. Az egész ország szeme láttára történt az, ami szégyen, amit október 23-ával csinált a hatalom. És most ájtatosan mondják: nem tudjuk, mi történhetett. Bizottságot alapítanak, visszanézik a filmeket, és adják az 50. évforduló eseményeinek másik olvasatát. Ezt készíti elő a média. És jött a csőcselék. Ez már nálunk megtörtént. 1956-ról is csak utóbb derült ki, hogy ellenforradalom volt, és erre egy egész rendszer, egy egész korszak épült. Elfedik az igazi botrányt. Az anya felnevel 3-4 gyereket, és most azt mondja Gyurcsány, hogy fizessenek tb-járulékot. A gonosz nemzetgyilkos rendszer fedi el arcát. És azt mondja: a csőcselék a bűnös. A találkozó második 45 perce a kérdezőké volt. Az első kérdés: Mi volt Olaszliszkán, és mi van a cigánykérdéssel? Ha Gyurcsány lemond – hangzott a második kérdés –, akkor van-e kibontakozás? Harmadik kérdés: Nem lesz-e túl késő megvárni, amíg Gyurcsány magától megy? Negyedik kérdés: A radikális változásokhoz lehet-e, kell-e a Fideszt megke-rülni? És a válaszok: Olaszliszka magyar falu volt, és most egy nyomorúságos, szerencsétlen, munkanélküli és munkátlan tömeg lepte el. Nem általánosítok a cigányügyben. De vad és elképesztő indulatok dúlnak a cigányságban. Ezt maga a hatalom gerjeszti, meg a nyomor, amit ez a hatalom borított rá a cigányságra is. A kibontakozásnak egyik fontos feltétele ennek a nemzetellenes hatalomnak a távozása. Minél tovább uralkodik ez a maffia, annál kilátástalanabb a magyarság helyzete. Ami azt a kérdést illeti, hogy nem lesz-e túl késő megvárni Gyurcsány távozását, a válasz egyértelmű. Minden nap súlyos következményekkel jár. Az ellenállást meg kell szervezni. A negyedik kérdésre egyértelmű a válasz. A Fidesztől függ, akar-e valamit kezdeni a népszavazással és a kormány megbuktatásával. Véleményem szerint – mondta Csurka – a népszavazás nem kerülhető meg. A találkozónak letelt a kétszer 45 perces felvonása. És a miskolci egyetemisták hosszan tartó, egyértelmű tetszésnyilvánítással, tapssal köszöntek el Csurka Istvántól. A következtetést is levonhatom. A nemzeti radikalizmusnak mindig lesz helye az egyetemisták szívében és fejében. Győri Béla

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.