Hírek : Árpád napi megemlékezés Kisvárdán |
Árpád napi megemlékezés Kisvárdán
Vajda Sándor 2007.04.03. 17:48
Szép számmal összegyűltünk a „hívó szóra”, szombaton 17 órára a görög katolikus templom előtt, hogy megemlékezzünk az ezeregyszáz éve elhunyt Árpád vezérről. Zömmel Árpád-sávos zászlóval jöttek – ahogyan ezt a szervezők előzetesen kérték – Szabolcs megye szinte minden pontjáról, valamint Zemplénből és Debrecenből is. Akadt azért néhány nemzeti színű lobogó. A menet fegyelmezetten, kultúráltan, énekelve indult el végig a főutcán, a Szent László szoborhoz.
A zavartalan vonulást a rendőrség és polgárőrség biztosította. Többen fényképeztek útközben, ki-ki a házi fényképalbumba, vagy azért hogy barátainak megmutassa, de akadt olyan is aki „parancsara” fényképezett, illetve filmezett. Egy rendőr kezében is kamerát láttunk, amikor „vette” az egész menetet. Ő biztosan nem az emlékek miatt kapta lencsevégre a megemlékezőket, hanem felsőbb utasításra cselekedett, de nem érdemes ezen sokat rágódni, már megszoktuk a hatalom aljas húzásait.
A rögtönzött és képzeletbeli színpadon Bodrog László szervező köszöntötte az egybegyűlteket. A Himnusz eléneklése után Gyüre Csaba a nyíregyházi „Kossuth tériek” nevében mondott pár üdvözlő szót, majd elmondta a hallgatóságnak, hogy miért fontos ma megemlékezni Árpád fejedelemről. Ma, amikor a lábbal tiporják nemzeti jelképeinket, és figyelmen kívül hagynak alapvető emberi jogokat. Dübörgő gazdaságról beszélnek, és saját gyáraikban éhbérért dolgoztatnak.
Bodrog László „tallózott” az elmúlt hetek hírei között és ezeken keresztül fejtette ki, hogy nem az Árpád-sávos zászlótól kell félni, mert ahhoz nem tapad vér, legfeljebb az Árpádok vére a mi vérünk, hanem attól kell félni, hogy lassan ellehetetlenül minden család, mert a kormány a dolgozókat sújtja leginkább. A reklámok többsége ma már hitelről szól, hogy adósítsuk el magunkat még jobban, aztán ne merjünk megszólalni, ne merjük kinyitni a szánkat, ha sérelem ér bennünket, hanem dolgozzunk tizenkét-tizenhárom órát éhbérért, és még annak is örüljünk.
Erdei József a debreceni „Kossuth tériek” üdvözletét hozta el Kisvárdára és értetlenkedésének adott hangot két idősebb járókelő „hozzászólása” miatt: „inkább mennének dolgozni”. Ők biztosan meg vannak elégedve a nyugdíjukkal, de sajnos rajtuk kívül sokan nincsenek, és a jelenlévők többsége vagy munka után ment el a megemlékezésre, vagy a kerti munka végeztével – mint e sorok írója is. Ők vették a fáradságot és eljöttek megemlékezni a fejedelemről, mint ahogyan a „Kossuth tériek” immáron százkilencven napja veszik a fáradtságot, kimennek hangot adni elégedetlenségüknek. Pedig nem nekünk kellene tüntetni a kormány ellen, hanem az mszp szavazóinak, mert őket csapták be, mi nem rájuk szavaztunk.
Csépke Zsuzsa előadóművész énekével zárult a megemlékezés első része, majd átvonultunk a Turul emlékműhöz, melyet a szervezők megkoszorúztak. Erről a szoborról tudni kell, hogy annak idején itt állt az ereklyés országzászló, majd ezt követően a szovjet emlékmű, de közadakozásból ez utóbbit elbontották és helyére emelték a Turul szobrot, melynek tetején, egy árbocon a nemzeti színű zászló lobog.
A rendezvény a Szózat valamint a Székely Himnusz eléneklésével zárult.
A rendezvény zavartalanságát a rendőrség és a polgárőrség biztosította, rendkívüli esemény nem történt, leszámítva, hogy egy motorosnak pont akkor kellet megmutatnia, hogy a járműve milyen hangos és sokáig túráztatta, de miután nem voltunk „vevők” a provokációra, így eloldalgott onnan.
Vajda Sándor.
|