1919 november 24.-én megalakult a Huszár-kormány, amely teljes mértékben élvezte Sir George Russel Clerk angol diplomata bizalmát, aki közölte is, hogy: "Ezzel a kormánnyal hajlandóak tárgyalni a győztes hatalmak, a békefeltételekről." G. B. Clemenceau francia miniszterelnök pedig felszólította a magyar kormányt, hogy küldje el Párizsba a békedelegáció tagjait.
A békeküldöttség vezetője gróf Apponyi Albert lett. A többi tagok (t.k. gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál) kiválasztásában is a Clerk-bizottság működött közre.

Gróf Apponyi Albert (1844-1933) 74 éves korában vezette a magyar küldöttséget a békekonferenciára. Az angol és amerikai köztudat The Grand Old Man of Central Europe néven emlegette a sok nyelven beszélő magyar diplomatát.

A magyar küldöttség 1920 január 7.én érkezett NEULLY-ba, ahol, "fegyveres, szuronyos őrség és polgári detektívek őrizték őket, eltávozni tilos volt, vendégeket fogadni úgyszintén". Erről számolt be Nemeskéri Kiss Sándor, aki szintén tagja volt a küldöttségnek. A békefeltételeket viszont csak január 15.-n ismerhették meg, amelyek igazságtalansága és könyörtelensége miatt tiltakozást jelentettek be. A magyar bizottság hiába próbálta cáfolni a lelkiismeretes munkával összeállított jogi jegyzékben (memorandumban) -a történelmi, földrajzi és gazdasági tévedéseket- meg sem hallgatták őket. Apponyi grófot is csak az utolsó napon engedték a békekonferencia elé, s bár szavai Henry Pozzi szerint mély benyomást tettek, hiszen tolmács nélkül franciául, angolul és olaszul beszélt, szavai pusztába kiáltóak maradtak. A népszavazás kérését is megtagadták tőlünk. "Magyarország jogosan akarja azokat megtartani, amiket szomszédai különféle ürüggyel el akarnak venni tőle, legyenek hát azoké, akikhez tartozni akarnak." -mondta Apponyi gróf hasztalanul. Csak egyentlen népszavazást engedtek meg, a másik vesztes féllel, Ausztriával szemben és ez Sopron városa volt. A szavazás a magyarok számára hozott kedvező eredményt, 65 %-os arányban.

A magyar népet -bár nem volt felelős a háború kirobbantásáért- mégis oly kegyetlenül megalázták és megcsonkították, hogy a történelemben ritkán ért népeket ekkora csapás. A magyar kormánynak a békefeltételeket mégis el kellett fogadnia. Az Apponyi Albert vezette magyar küldöttség lemondott és helyettük a magyar kormány megbízásából Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter látta el kézjegyével a békeszerződést.

A rögzítés percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek...

Az első világháborút lezáró békeszerződésre 1920 június 4.-én Versaillesben a Nagy Trianoni kastélyban került sor. A békeszerződés (diktátum) leszögezte azt a tényt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia az 1914-1918-as háború és az azt követő politkikai események folytán felbomlott. Ennek következményeként Magyarország területe 282 ezrer négyzetkilométerről 93 ezerre és lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Ugyanekkor több mint 3 millió magyar került az új határokon túlra, holott ezek jobbára összefüggő tömbben az új utódállamok határai mentén éltek.
Ily módon került számokban kifejezve 1,6 millió magyar Romániához, kb. 1 millió Csehszlovákiához, félmillió Jugoszláviához, és kb. 26 ezer Ausztriához Burgenland elcsatolásával. Így szinte minden harmadik magyar idegen államnpolgárrá vált. Területileg nézve Magyarország kétharmadát (71%-át) elveszítette, miközben a csehek és románok területe megduplázódott. Románia például nagyobb területet kapott -103 ezer négyzetkilométer-, mint a meghagyott, csonka Magyarország. A szerbek területe ötszrösére gyarapodott és lakossága 4 millióról 13 millióra emelkedett. A háború többi 'bűnöse' esetében viszont Németországtól területének csak 13%-át és lakosságának 10%-át vették el. Bulgáriától 8%-nyi területet csatoltak el, az ennek megfeleő arányú lakossággal, Törökország pedig csak azon területeit veszítette el, melyeknek lakossága nem volt török.

Joggal tehető fel ezek után a kérdés, miért történhetett meg mindez? Az első világháború után számos bizonyíték látott napviágot arranézve, hogy a pánszlávizmus már 1914- 1918 előtt tervbe vette Magyaroszág felosztását. Sir Robert Grower, az angol alsóház egyik tagja megemlíti, hogy "...a csehszlovák köztársaságot az Entente hatalmak már előzetesen, 1918 nyarán elismerték". Másrészt -írja Grower- az is ismeretes- hogy egy 1916 augusztus 16.-án keltezett titkos szerződésben, melyet még a fegyverszünet megkötése előtt írtak alá, Romániának nem csak egész Erdélyt, hanem a magyar Alföld jelentős részét is odaígérték. Az Entente legfelsőbb Tanácsa 1918 júniusi ülésén, mint katonai célt, kitűzte a délszláv államok megalakítását.

Érdemes itt szó szerint idézni Yves de Daruvár a "Feldarabolt Magyarország" című könyvében olvasható egyik megállapítást, miszerint "A trianoni béke a szégyenletesen kihasznált bírák, sóvár szomszédok és tudatlan nagyhatalmak képviselőinek közös, rosszindulatú munkájának gyümölcse." Idézzük itt továbbá Lloyd Geroge szavait (aki egyike volt a békeszerződés "négy nagy" emberének), amely szavak 1928 október 7.-én a londoni Guild Hall-ban hangzottak el . "Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyalások alatt rendelkezésünkre bocsájtottak csaló és hazug volt. Mi is hamis alapokon határoztunk" .

Trianonban megtagadták a népek önrendelkezési jogát, így a Wilson emlékirataiban megismételt elveket is, amelyért állítólag az Entente hatalmak harcoltak. Végső fokon a trianoni béke még súlyosabb állapotokat teremtett, mint amelyet orvosolni akartak, ugyanis, az utódállamok 42 millió lakosára mintegy 16 millió más nemzetiségi jutott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.