Az emlékező műsor Kanalas Éva énekművész előadásával folytatódott. A kivételes tehetségű énekesnő újszerű zenei- és művészi feldolgozással rukkolt elő. Hangjának különleges a csengése, énekmódjának pedig olyan hajlékonysága és kedélye van, ami sajátos lelki tartalommal is megtölti előadását. Kanalas Éva énekstílusa ahhoz a sztyeppei kultúra hangi világához kötődik, amely korábban az archaikus magyar hangszeres és énekkultúrában is igen meghatározó volt. Előadásának különösen magával ragadó része volt, amikor az Árpád-házi királyok nevében tolmácsolta a kérést, mely sokkal inkább hangzott felszólításként: hagyjanak fel Boldogasszony Anyánknak, nemzeti jelképeinknek és egész Magyarországnak módszeres gyalázásával!

Ismét a kunkapitány, Balogh Marton következett. Előbb Falu Tamás Magyar visszhang című versének megzenésített változatát, majd a Magyar Hiszekegyet énekelte el.

Csurka István a MIÉP elnöke lépett ezután a mikrofonhoz. „Bár Trianon tragédiájának 87. évfordulójára jöttünk most össze, nem a kesergés, a sopánkodás idejét éljük. Jogos történelmi sérelmeinket, és minden egyebet félretéve az most a feladatunk, hogy szembenézzünk a tényekkel. Trianon nem csak egy 87 évvel ezelőtt megtörtént békeszerződés. Trianon örök daganatként most is jelen van életünkben, de sokkal súlyosabban, mint 87 éve. Akkor a szétszabdalásunkra törekedtek, most a teljes eltiprásunk, kiirtásunk a cél!”

Csurka István ezután rövid, de annál tartalmasabb történelmi áttekintést nyújtott Trianon előzményeiről: „Szakítani kell azzal a szokásunkkal, hogy csak és kizárólag a nagyhatalmakat okoljuk a számunkra tragédiát jelentő békediktátumért. Trianont több évtizedre visszanyúló belső hibák, komoly mulasztások is megelőzték – például a betelepítések vagy a magyar föld idegen kézbe adása – melyeket ráadásul tetéztek az I. világháborút követő belső válságok. 1918. október 31-én meggyilkolták Gróf Tisza Istvánt, és Károlyi Mihály lett az úr. Ezt követte a Tanácsköztársaság sokáig dicsőségesnek nevezett, de a valóságban gyalázatos 133 napja. Ekkor ártatlan magyarokat öltek meg, vagy épp raboltak, fosztottak ki a kommunista és döntőrészt zsidó származású komisszárok.”

A múltba révedést követően a MIÉP elnöke a jelenlegi helyzetet értékelte: „A figyelmes szemlélődő számára azonnal észrevehető a hasonlóság 1918-19 és napjaink között. Bár jelenleg már egyetlen szuverén és valós gazdasági potenciállal rendelkező nagyhatalom sincs Európában – hiszen Németország és Franciaország küszködik, Nagy-Britannia pedig csak az USA előretolt bástyája, semmi más – mégis halálos veszélyben vagyunk. És ismét a belső hibáink és mulasztásaink miatt. Nemzeti középrétegünk, keresztény értelmiségünk évről-évre drámaian fogy! A kormány pedig nemhogy tenne ez ellen, de intézkedéseivel tudatosan elősegíti, hogy ez a folyamat még fel is gyorsuljon. Nemzetünk, a magyarság sorsa, jelenlegi helyzete válságos! Hiányzik az akarat, a változtatás szándéka. Hiányzik egy árpádi, vagy Szent Istváni iránymutató kardsuhintás igénye is. Hiányzik egy vitéz Nagybányai Horthy Miklós, aki a nagy bajban becsületes fellépésével vállalta azt, amit a nemzet sorsa akkor megkívánt! Sok mindent tudunk jelenlegi uralkodóinkról, mégse teszünk ellenük semmit, mégse jut már végre döntő elhatározásra nemzetünk.”

Cselekvési tervként az alábbiakkal zárta emlékező beszédét Csurka István: „A bolsevizmust és az álnok liberalizmust végzetesen ki kell iktatni országunkból. Ha nem tudjuk kikényszeríteni az előrehozott választást és ezáltal a megtisztulást, akkor – képletesen – fel kell ülnünk Horthy fehér lovára! Alkotmányt pedig majd csinálunk, ha tiszta lesz a haza. Ez Trianon mai üzenete.”

Csurka István beszédét követően Kelemen Márta felsorolta, mi mindent vettek el tőlünk 1920. június 4-én. Magyarország 325 000 négyzetkilométernyi területéből mindössze 93 000 maradt a miénk. Több, mint 18 milliós népességünk 7,6 millióra esett vissza. 3,2 millió magyar ember szakadt ki az Anyaországból. Magyarország iparának 55%-át, vasútvonalainak 60%-át, faanyagának, erdeinek pedig több, mint 80%-át elorozták tőlünk Trianonban. Mindezek, valamint az egykor volt vármegyéink emlékére a MIÉP Ifjúsági Tagozata egy-egy mécsest gyújtott.

Befejezésül előbb Wass Albert Üzenet haza című költeményét hallhattuk Dörner György tolmácsolásában, majd a Szózat és a Székely himnusz eléneklésével zárta méltóságteljes megemlékezését a Magyar Igazság és Élet Pártja és a résztvevő sokaság.

                                                                          Kovács Attila

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.