A labdarúgó tornára szombaton került sor. Kértem a szervezőktől, hogy a mi mérkőzésünket későbbi időpontra tegyék, mert a csapat egy része a karcsai ifjúsági tagozat tagjaiból áll, és a tíz órás kezdésre nem érnénk oda. Nagyon készségesek voltak és sorsolást ennek megfelelően készítették el. A délelőtti órákban érkezetünk Esztergomba. Rövid ismerkedésre és beszélgetésre volt csak alkalmunk, mert fél tizenkettőkor már pályára kellett lépnünk. A táborban megismerkedtünk László Miklóssal, aki felajánlotta, hogy szívesen véd a csapatunkban. Az első mérkőzést a ZSIR csapata ellen játszottuk. A nagy melegben nem csak az ellenféllel, hanem a pályával és a körülményekkel – hőség – is meg kellett küzdenünk. Több helyzetet kidolgoztunk melyek sajnos kimaradtak, viszont nem kaptunk gólt és 0:0 lett a végeredmény. A második mérkőzésünket a házigazdák csapata ellen játszottuk. Már jobban ment a játék, több helyzetet dolgoztunk ki, de sajnos a hálóba ezúttal sem tudtunk betalálni, vagy az ellenfél kapusa védet nagyokat, vagy a kapufa „hárított” több esetben is. Gólt ezen a mérkőzésen sem kaptunk, köszönhetően a jó védőmunkának illetve a kapusunknak, aki korát meghazudtolva nagyszerűen védett. A csoport harmadik mérkőzésén a házigazda MÖM csapata 1:0 –ra legyőzte a ZSIR-t és így ők csoportelsőként, mi pedig második helyen jutottunk tovább.

A helyosztón a harmadik helyért játszottunk a másik csoport második helyezettjével, a Szombathely gárdájával. Jól kezdtük a mérkőzést és az első félidőben egy gólos előnyre tettünk szert Dakos Krisztián révén. Ellenfelünk játéka ekkor nagyon kapkodó volt, sietették a befejezéseket, amibe rendszerint hiba csúszott. Látszott, hogy egy összeszokott csapattal van dolguk, akik egy jó eredmény elérése miatt indultak a tornán. Ennek megfelelően nagy elánnal kezdték a második játékrészt. Rajtunk ekkor már nagyon látszott a sorozatterhelés okozta fáradtság és már jóformán csak a védekezéssel tudtunk foglalkozni, megpróbáltuk őrizni a vezetésünket. Sajnos a végén már becsúsztak apró hibák és a szombathelyi csapat két gólt is tudott szerezni rövid idő alatt, mellyel megnyerték a mérkőzést. Mi végül - hősiesen helytállva - a negyedik helyen végeztünk, melynek eredményeképpen „gazdagabbak lettünk” nyolc korsó sörrel, ami a rekkenő hőségben nagyon jól esett (ez volt a díjazás). A tornát, a Fradi drukkerek csapat nyerte, miután a döntőben 1:0 –ra legyőzte a házigazdákat. Az ő jutalmuk negyven korsó sör volt, míg a második helyezetté huszonöt.

A csapatunk a következő összeállításban játszott: László Miklós – kapus, Balázs Tibor, Dakos Krisztián, Kucsinka Miklós, Tóth Dezső és Vajda Sándor – mezőnyjátékosok.

A torna után maradtunk estére a táborban, a rendezőktől kaptunk ötven százalékos kedvezményt a napijegyre, amit ezúton is szeretnénk nekik még egyszer megköszönni.

Délután két előadást hallgattunk meg, Gerhát Petra a temetkezési szokások és a ’halott kultusz’ kialakulásáról beszélt, míg Domokos Endre János a Pax Hungarica egyesület képviseletében tartott előadást.

Nagyon barátságosan fogadtak bennünket a táborlakók is, semmilyen negatív megjegyzést, vagy atrocitást nem tapasztaltunk. A tábor hangulata családias jellegű volt. Délután – egy városban lakó ismerősünkkel – átsétáltunk Párkányba és közelről megtekintettük a Mária Valéria hidat. A hídról nagyon jó rálátás van a Bazilikára, sajnáltuk is hogy nem vittünk fényképezőgépet magunkkal. Az esti koncerteken jól éreztük magunkat, leginkább az utolsónak fellépő Titkolt Ellenállás nyerte el a csapat tetszését. Másnap kissé fáradtan, de jól eső érzéssel indultunk haza és megbeszéltük, hogy ha szívesen látnak bennünket, jövőre is megyünk.

Vajda Sándor

MIÉP IT elnök

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.