S mi történik napjainkban, a hőn áhított parlamentáris demokráciában? A Szentmadarunk "részeg fasiszták totemállatává" silányult, a sávos zászló nyilas jelképé degradálódott. A Szentkorona svájcisapka, jobb esetben múzeumi tárgy, míg István király "döglött sirály" lett. De folytathatnánk a sort a fehér lovat meghágó Széchenyi Istvánnal, kinek sajátos nászából születik a Fehérló-fia. Mi lehet az oka ennek az ádáz, becstelen támadássorozatnak? Állítólag bizonyos rétegek, csoportok érzékenységét sértik magyarságunk ilyen irányú megnyilvánulásai. Tisztelettel kérdem; az senkit sem zavar, hogy nemzeti jelképeink megalázása, sárba tiprása minden becsületes magyar embert sért? Sértette a múltbeli bitorlása, bepiszkítása, és nem kevésbé sérti a jelenlegi kirekesztése, bemocskolása. Továbbá, vajon mennyi embert sért, tölt el félelemmel a Dávid-csillag, vagy az amerikai-sas látványa? Elárulom, milliókat... Úgy gondolom a probléma gyökere másutt keresendő. Valószínűleg, korunk újdonsült prókátorai tisztába vannak elveik, a média nehézüzérségének támogatásával ránk zúdított tanaik tarthatatlanságával, a kiábrándultság törvényszerű bekövetkeztével. Ennek okán, semmitől sem félnek jobban, mint a megosztás csapdáit elhagyó, jól kenhető gerinctelen masszából, csőcselékből öntudatára ébredt tömegektől. A maghozó fénymadár, az Árpád-sávok, a Szentkorona mentén megvalósuló újbóli nemzetté válástól. Az egységes néptől, aki nemet mond a pogány-keresztény, az úr-jobbágy, katolikus-református, a munkás-értelmiségi, a jobboldali-baloldali típusú megosztásokra. Nemet mond magára a megosztás ördögi módszerére, a felperzselt lelkeket, génekig ható traumát, s megnyomorított társadalmat maga után hagyó örökös átkunkra. Aki nem asszisztál tovább egy szilíciumagyú érzelmi-fogyatékos, gerinctelen világpolgármassza, összességében egy könnyedén irányítható, szolgasorba kényszeríthető emberiség létrehozásában. Tisztában van vele, hogy ez az ország az övé, az ő hazája, amiért felelősséggel tartozik. Egyszer elegünk lesz, hogy nincs beleszólásunk, nemzetünk, országunk sorsába. Nem mi irányítjuk családunkat, nem mi neveljük gyermekeinket. Mások mondják meg, mi a jó, mi a rossz, mások álmodják meg álmainkat, s rájövünk, hogy önmagunk, a ránk erőltetett "kasztok" bálványozása helyett, a nemzetet kell tennünk a megfelelő helyre. Középre... Tisztelt ilyen-olyan "oldali", és érzelmű honfitársaim! Ez a mi munkánk, s nem is kevesebb, mint egy forradalom. Ez maga a forradalom. 2007. szeptembere B. Kántor János

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.