A főváros egyik peremkerületében – a XVII. kerületben – létrejött emlékmű remélhetőleg csak az első és nem az egyetlen lesz a Trianon-mementók sorában, mert nemzetünknek minden korábbinál nagyobb szüksége van arra, hogy emlékezzen múltjára, és benne a gyalázatos, felháborítóan magyarellenes „békeszerződésre”! Az avatóbeszédet a helyi önkormányzat KDNP-MIÉP-frakciójának MIÉP-es tagja, Dr. Fenke Ferenc mondta el, aki – Lázár Attila fideszes képviselővel egyetemben – oroszlánrészt vállalt az emlékmű létrejöttében. „Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat kidobni az ablakon.” Ezzel a schopenauer-i mondattal kezdte a felszólalását a MIÉP-es politikus. „A magyar nép zömével – bár nem volt törvénybe iktatva, mint az ókori Görögországban, hogy: ’felejtsétek el Herosztratoszt’ – sikerült elfelejtetni a történelmi Magyarországot, sikerült elfeledtetni Trianont. Többek között ezért állunk mi most itt, ezért áll ez a csodaszép mű!” – vont mérleget az elmúlt 87 évről Dr. Fenke Ferenc. A szépséges emlékmű – mely a magasan lobogó országzászlóval, a ragyogó fehér márványból készített Nagy-Magyarország-domborművel igazi dísze lett a Pesti útnak és az egész XVII. kerületnek is – nem valaki ellen, hanem a nemzeti öntudat megerősödése érdekében jött létre. „Szeretném megnyugtatni Kun Béla szellemi örököseit, szeretném megnyugtatni mindazokat, akik 18. éve becsomagolt bőröndjeiken ülve, útlevéllel a zsebükben életvitelszerűen félnek. Ez az emlékmű nem egyenlő a határrevízióval – ez az emlékmű az emlékezet revíziója. Az emlékezet revíziója egy olyan országban, amely ország népe 2004. decemberében – a rózsadombi ’sztárproletárok’ és az üzletszerűen rettegők vezényletével – kiheverhetetlen csapást mért a trianoni határokon kívül rekedt testvéreire és – ma már tudjuk – saját magára is! Ez az emlékmű nem Trianon revíziója; ez az emlékmű többek között üzenet egy olyan város vezetésének, melyben nem ildomos Wass Albertnek szobrot állítani, egy olyan város vezetésének, ahol meg lehet tiltani egy történésznek, hogy előadást tartson ünnepélyünkön, üzenet egy olyan ország vezetésének, amely országban a turul-madarat és a történelmi magyar zászlót is sikerült szitokszóvá degradálni. Számomra ez az emlékmű – ahová igyekszem majd gyakran friss virágot hozni – a remény és az ellenállás emlékműve is: a reményé, hogy soha többé nem lesz Magyarországnak magyarellenes kormánya; az ellenállásé a Trianont ma is tabuként kezelő ortodox szemlélettel szemben.” – zárta felszólalását Dr. Fenke Ferenc. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni két dolgot. Az eredeti program szerint az avatóünnepségen történelmi áttekintést tartott volna egy fiatal történész is, akit azonban felettesei nem engedtek felszólalni. Ez is hűen jelzi, miért van nagy szükség az ilyen emlékművek minél nagyobb számú létrejöttére. Pozitívumként viszont meg kell említeni azt a példaértékű összefogást, amely létrejött a XVII. kerület nemzeti elkötelezettségű pártjai és szimpatizánsai között, mely komoly pénzadományokban is megmutatkozott. A helyi MIÉP-es és fideszes önkormányzati képviselő közös kezdeményezését bátran felkarolta Riz Levente fideszes polgármester – aki személyesen is megkoszorúzta az emlékművet – valamint a kisebb jobboldali pártok is. Ez mutatja, hogy tisztességes összefogással igenis képesek vagyunk megvalósítani elképzeléseinket, képesek vagyunk értékeket teremteni! Még ellenszélben is… Kovács Attila

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.