Hírek : Nem ebben a társadalomban élve… |
Nem ebben a társadalomban élve…
Kovács Attila 2007.12.06. 19:26
„Szociális válság természetesen nincs!” Így, ezzel a mondattal kezdte riposztját az egyik televíziós műsorban Draskovits Tibor tárca nélküli miniszter. Felvetődhet a kérdés, hogy az egykor pénzügyminiszteri és más felelős pozíciókat is betöltő kormánytag hogyan mondhat ilyet élő adásban. Ráadásul szemrebbenés nélkül, angyalian mosolyogva…
Ez csak úgy fordulhat elő, hogy Draskovitsnak fogalma sincs a mai magyar valóságról. Az ő pozíciója és életkörülményei, úgy látszik, nem teszik lehetővé, hogy valóságában lássa Magyarországot. Ez talán még nem is lenne baj, de ez az ember hosszú évek óta a végrehajtó hatalom prominense, a kormányzat oszlopos, kirobbanthatatlan tagja. Hogyan jelentheti ki ma, Magyarországon egy tárca nélküli miniszter, hogy „természetesen nincs” szociális válság? Mindezt egy olyan országban, ahol egyes adatok alapján a társadalom harminc(!) százaléka, hárommillió honfitársunk él a létminimum alatt. Ahol – a bankárkaszt legfelső rétegét, valamint az őhozzá hasonló tárca nélküli minisztereket leszámítva – immáron nem találni olyan néprétegeket, amelyek joggal elégedettek lehetnek sorsukkal. Ahol ennek igazolásaként soha nem látott méretű sztrájkhullám söpör végig. Ahol egy fiatal, diplomás, több nyelvet beszélő ember számára sincs semmi garancia a végzettségének megfelelő munkakör betöltésére. Ahol éppen ezért ezrével hagyják el az országot a jól képzett szakemberek. Ahol tízezrekre tehető azon gyermekek száma, akik kisebb vagy nagyobb mértékben, de rendszeresen éheznek, és százezrekre azoké, akik sorsa eleve elrendeltetett, mert olyan mérvű hátrányból indulnak szerencsésebb sorsú kortársaikhoz – például a Draskovits-gyerekekhez – képest, ami nem behozható. Ahol egy súlypontinak nevezett, többszörösen összevont kórházba is magamnak kell bevinnem a WC-papírt, ha el akarom végezni a dolgomat. Ahol sok helyen augusztus 30-án még nem tudták, hogy szeptember 1-jén kinyit-e az iskola. Ahol 1560 kilométernyi vasutat akarnak felszámolni. Mi ez, ha nem mély, ordító válság? Nemcsak hogy létező probléma a szociális válság, de olyan ijesztő méreteket kezd ölteni, amilyet még nemigen tapasztaltunk, és amely mindenestől maga alá temetheti meggyengült, kivéreztetett nemzetünket!
Draskovits Tibor más elképesztő dolgokat is mondott. Például sajnálkozott a Magyarországon is drámai méreteket öltő népességfogyásról. Ez rokonszenves megnyilvánulás volt. Pontosabban lehetett volna. Mert ekkor – normális esetben – azon lépésekről kellett volna beszélnie, amelyekre a kormány készül a gyermekvállalási kedv nagymérvű növelése érdekében. Ehelyett azt fejtegette, hogy a demográfiai bajok egyik fő oka abban keresendő, hogy egyre tovább élünk! Vajon kitől kapta ezt az információt? Magyarországon az átlagéletkor messze alulmúlja az EU-tagállamokét. Az egészségügyi ellátórendszer most zajló tudatos szétverése, és tervezett privatizálása jóvoltából a helyzet ráadásul még rosszabb lesz.
Fals gondolatmenetét tovább is vitte, és kijelentette, hogy a hosszabbodó átlagéletkor miatt bizony fel kell emelni a nyugdíjkorhatárt. Igaz, nem most azonnal akarja… Érthető a kormányzati szándék: minél tovább dolgoztatni, kiszipolyozni a szerencsétlen magyart, lehetőleg 65 éves koráig. Aki megéli, az utána kaphat valamicske nyugdíjat, aki nem, az meg így járt. Draskovits állítólag kiemelkedő tudású gazdasági szakember. Így még kevésbé érthetőek megnyilvánulásai. A gazdaságot éppen az mozgatja, ha az emberek pénzt keresnek, amit utána költenek, amiből fogyasztanak. Ehhez dolgozni kell. A nyugdíjkorhatárt a valós viszonyokhoz, népegészségügyi helyzethez kellene igazítani. Az embereknek járna az, hogy a végigdolgozott élet után hatvan évesen nyugdíjba mehessenek és – még valamicske egészséggel és életkedvvel a tarsolyukban – élvezhessék az idős kor nyújtotta örömöket. Helyükre, a felszabaduló munkakörökbe pedig mehetnének a fiatalok, a friss diplomások, a pályakezdők. Egy normális, egészséges társadalomban ez így működik!
Persze a tisztesség kedvéért azt is meg kell jegyeznünk, hogy rendkívül igazságtalan lenne egyedül Draskovits Tibor személyére kihegyezni a fentieket. Egészen biztos ugyanis, hogy bárki más ült volna abban a székben – Gyurcsánytól-Veresig vagy Lendvaitól-Kókáig – ugyanezek hangoztak volna el. Mert ők sem ebben a társadalomban élnek.
Kovács Attila
|