Munkásságában a kor legjelentősebb irodalmi és szellemi jelenségei fonódnak össze, alkotnak magas szintű egységet. Hamar túllépett a szentimentális almanach-lírán. Költői világának szerves része lett a romantika, de annak szélsőségeit ugyancsak gyorsan elhagyta. Költészeti forradalma az egyéniség kifejezése jegyében bontakozott ki; az egyszerűség, a közvetlenség, a természetesség és a könnyedség párosult az ő verseiben magas fokú kifejezőkészséggel, megteremtve a "lírai realizmust" (Barta János)

A "korláttalan természet" (szabadság és természetesség) érvényesítésére törekedett minden szinten. Költészetét és sorsát a népért, a nemzetért, sőt az emberiségért való elhivatottság is alapvetően meghatározta. A liberalizmuson (a társadalom minden rétegének érdekérvényesítését szolgáló irányzaton) túllépve demokrata, sőt radikális forradalmár lett. A népköltészet azért szándékozott uralkodóvá tenni az irodalomban, hogy azzal a nép társadalmi felemelkedését is elősegítse: "Hogy a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék" A nemesi Magyarország elmaradottságát keményen ostorozta, a reformkori küzdelmek élére állt, a forradalomnak már vezéralakja volt, idővel szimbólummá vált. Eszmevilágának középpontjában a szabadság állott; a szabadságharc költő-katonája és vértanúja lett.

Folyamatos és kivételesen nagy hatását is bizonyítja, hogy halála óta minden társadalmi rendszer kialakította a saját Petőfi-képét, egyedül érvényesnek hirdetve azt. A népi, a nemzeti, a demokrata és a forradalmár jelzők váltakoznak ezekben az eszményképekben, más-más hangsúllyal és aránnyal. Költészeti forradalma több évtizede alapvetően kijelölte a magyar líra fejlődésvonalát.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.