| Hírek : PARIS 1919: Six Months that Changed the World. |
PARIS 1919: Six Months that Changed the World.
Magyaródy Szabolcs 2008.07.29. 15:11
 Prof. Margaret MacMillan tollából egy érdekes, számunkra fontos könyv jelent meg a nemzetközi könyvpiacon, a fenti kanadai cimmel (Random House of Canada Ltd., Toronto). Az eredeti angol kiadás cime Peacemakers (John Murray Publishers, Ltd., 2001). A kötet ára 53.00 CAD, minden nagyobb könyvkereskedésben kapható. Az U.K. kiadás árát nem tudjuk.
A szerzö egyetemi tanár Torontoban, dédunokája Lloyd George angol miniszterelnöknek, aki orszagunk egyik vonakodó sírásója és annak nyilvános megbánója volt.
Minket könyvének föként a Magyarországgal foglalkozó része érdekel. Meglepöen tárgyilagos, de látszik, hogy a magyar Trianon irodalmat nem ismeri alaposan. Ennek ellenére tényként ismeri el, hogy Magyarország trianoni megsemmisitése indokolatlan és teljesen igazságtalan volt.
A magyar "feudális" társadalmat sajnos csak a baloldali szakirodalomból ismeri. Mint majdnem minden történész, a gazdasági tényezöket, amelyek segitenek kialakitani egy bizonyos társadalmi rendszert, egyszerüen nem ismeri. Kissé elnagyitva ugyan, de leirja a vidéki életkörülményeket, az azokat elöidézö gazdasági tényezök ismeretetése nélkül.
Említi az óriási birtokokat, de azt nem közli olvasóival, hogy a tulajdonos családok legnagyobb része idegen származású volt, akik a Habsburg ház feltétlen támogatásáért kaptak tulajdonjogokat, vagy hitbizományt a törökök kiverése, a Rákóczi szabadságharc és 48/49-es szabadságharc leverése után.
A másik fontos, a földek igazságos elosztását lényegesen befolyásoló tényezöt, az ipari forradalom 150 éves késését sem említi. Pedig még egy - a marxista történelem hamisítást sem olvasott - történésznek tudnia kellene, hogy hazánknak sem tengerentúli gyarmata, sem számottevö ipara nem volt, amely a népfelesleget felvehette volna. Nagy Britania, Franciaország, Németország, Hollandia, Belgium, Spanyolország és Portugália könnyen levezette az effajta gondokat, kivándorlás, és iparositás által.
Hazánk a Trianon gazdasági összeomlásából csak a "Györi program" meghirdetése után kezdett kilábolni és gyors ütemü iparosításba kezdeni. A tragédia az volt, hogy egyszerre iparosítottak minden rendelkezésre álló gazdasági forrás felhasználásával, igyekeztek a visszacsatolt területeket beépíteni az ország vérkeringésébe és ugyanakkor kénytelenek voltak egy nem kivánt háborút is folytatni. Ennek ellenére, 1943-44 telére az ipari termelés, a mezögazdaságival együtt, ugrásszerüen emelkedett. Olyan munkáshiány lépett fel, hogy ha a trend folytatódik, néhány éven belül súlyos munkaerö hiány állott volna be a mezögazdaságban. Az pedig a bank kölcsönök hiányában modernizálni képtelen hitbizományok felszámolásában és a magángazdaságok gépesítésében nyilvánult volna meg. A történelem másként rendelkezett. Az elért eredményekröl a kommunista közgazdászok egyszerüen nem vettek tudomást és összehasonlítási alapul is föként csak az 1939-es adatokat használták.
Ezekröl az adott körülményekröl történészeink alig tudnak valamit, a külföldiek pedig semmit. Igy MacMillan is csak a látszat alapján ítélkezik, ha felerészben reálisan is.
A továbbiakban prof. MacMillan a békekötés lefolyását tárgyalja könyvében.
Megerösíti azt a "Horthysta" állítást, hogy a trianoni tragédiánknak nagyrészét Károlyi Mihály és Kun Béla bandája okozta. A kommunista hatalom átvétellel, Magyarország még a maradékát is elvesztette annak a szimpátiának, amelyet addig itt-ott élvezett. A románoknak pedig kitünö alkalmat adott arra, hogy a civilizáció megmentöiként tetszelegjenek, s egyúttal megszállják Budapestig és még azon is túl az országot. Ezeket az állitásokat a szerzö számtalan idézettel erösiti. (Ezalatt olyan alaposan és barbár módon kirabolták az országot, hogy a nyugati szövetségeseiknek, elsösorban az amerikaiaknak is szemet szúrt. Lásd: Bandholtz tábornok magyarul is megjelent könyvét)
A könyvnek más érdekessége is van. Az elöszót az a Mr. Richard Holbrooke írta, akinek a magyar származású felesége, ismert amerikai írónö, Marton Kati, nemrégiben éles kirohanást intézett ellenünk az állitólagos magyar "antiszemitizmus" miatt, az amerikai sajtóban. Az tisztán véletlen lehet, hogy a hölgy elözö férje Peter Jennings, hires TV hírszerkesztö (anchor man) könyvében (The Century) az 56-os forradalmunkat néhány szóban intézte el, holott maga is lelkesen és nagy szimpátiával tudósitott Budapeströl azokban a világot eresztékeiben megrázó, sorsdöntö idökben.
Nos, jó volna tudni, Mr. Holbrookenak, aki hatalmas befolyással rendelkezett a balkáni kérdés (részleges) megoldásában, van e valami köze ahhoz, hogy Bácskáról (Vajdaságról) olyan gyorsan elfeledkezett az USA és az EU.
Visszatérvén prof. MacMillan könyvére, örülhetünk, hogy aránylag elnézö volt velünk szemben és a miénkhez hasonló véleményre jutott: Trianon és Párizs egy bünös tévedés volt, amit MÉG nem tett jóvá a világ. Hogy tévedés ne essék, itt van a 20. fejezet eredeti angol záró szövege: "In 1945, the victorious Allies restored the boundaries of Trianon and there they remain, one of the arrangements from the Paris Peace Conference that has not been undone. Yet."
Köszönjük a jóindulatát és tárgyilagosságát, Professzor MacMillan! Reméljük, a jelenlegi magyar történészek is megkülönböztetett figyelemben fogják részesíteni könyvét. Ez nem várható el a baloldali politikusoktól és történészektöl, akik Károlyi Mihályt még ma is nemzeti hösként tisztelik
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó