Hírek : Kanadában adja elő trianoni műsorát a sárospataki 8kor Színház |
Kanadában adja elő trianoni műsorát a sárospataki 8kor Színház
2009.06.11. 22:08
A sárospataki 8kor Színház Kanadába, Torontóba utazik. Egy hét alatt két műsort adnak elő Kanadában, melyek közül az egyik az 1920-as trianoni döntés emlékére készült.
A 8kor Színház Sárospatakon, A Művelődés Háza nevű városi kulturális központ amatőr művészeti együtteseként tevékenykedik immár húsz éve. Ez idő alatt nagyon sok minden változott életében, szereplők jöttek és mentek, akár csak egyetlen előadás erejéig, akár mindörökre, de egyvalami változatlan maradt: a hivatás. A küldetés, hogy tudtára adjuk az egész világnak: „Él magyar, áll Buda még…”. Igen, él, mind a tizenötmillió, akkor is, ha mások – vagy olykor egyik-másikuk saját maga is – mindezt elhazudni igyekeznek. Akkor is, ha dicstelen vezérei testvértagadásra sarkallják a hajdan együvé tartozókat.
A társulat gyökerei a „rendszerváltás”-nak hitt eseményeket megelőző év márciusáig nyúlnak vissza. Egy főiskolásokból álló amatőr rock-együttes és barátai, több tucatnyi felnőtt és gyermek néptáncos alkotta azt a szereplőgárdát, akik A Művelődés Háza akkori vezetőinek és munkatársainak irányításával létrehoztak egy egész estét betöltő szabadtéri előadást a 48-as forradalom ünnepének tiszteletére. Az előadás – mely szellemében és külsőségeivel is az addig megszokottaktól gyökeresen más volt – hatalmas közönségsikert hozott, s a szereplők közül többen gondolták úgy, hogy érdemes tovább együtt folytatni a megkezdett munkát. Ennek eredményeként 1992-ben a társulat magját képező zenekar részt vett az erdélyi Fehéregyházán évente megrendezésre kerülő Petőfi-emlékünnepségen, s ez a fellépés többek számára életre szóló elhivatottság kezdete, vagy éppen megerősítése lett. Hazatérve határozták el az akkori tagok, hogy az eddigi alkalmi társulás helyett egy állandó formációt hoznak létre – akkor még „8kor-együttes” néven -, rendszeres próbákkal, és előre megtervezett fellépési renddel. A repertoár folyamatosan bővült, s a kezdetben csak zeneszámokból álló produkciók egyre több verses és prózai elemet is tartalmaztak. Ennek megfelelően egyre több nem zenész amatőr előadó is csatlakozott a társulathoz, s lassan a műsorok jellege, szerkezete is változni kezdett, a mondanivaló változatlansága, sőt nyíltan hirdetett változtathatatlansága mellett. Az első fehéregyházai fellépés nyomán hamar híre ment – főként a határokon túli magyar közösségek körében -, hogy van egy sárospataki csapat, akik jó szóért, szerény vendéglátásért, és nem utolsó sorban életre szóló barátságokért bárhova elutaznak, s hirdetik az egyetemes magyarság igéjét. Így ismétlődik azóta is szinte minden évben a meghívás Erdély különböző városaiba, a Felvidékre, Délvidékre vagy Kárpátaljára. Természetesen az országhatárokon belül is számtalan rendezvényen vettünk részt, eldugott kis falvaktól egészen a Parlament kupolacsarnokáig.
1996-ban mutattuk be az első igazi jelmezes-díszletes nagyszínházi produkciót, az „Itt élned, halnod kell” című zenés történelmi tablót, mely a csodaszarvas-regétől a köztársaság kikiáltásáig kísérte végig a teljes magyar történelmet. A színpadon 120 szereplő vonult fel, a kétórás előadás teljes zenei anyagát az akkor még igen kezdetleges, de már saját stúdiónkban vettük fel, s a színpadi főbb szerepeket is zömében az együttes tagjai alakították, meghívott barátaik közreműködésével. S volt, aki ekkor vált a társulat állandó tagjává.
A munka folytatódott, de a szerkezet átalakult, s ettől az előadástól kezdve már 8kor Színház lett az eddigi 8kor-együttesből. A távoli szereplések már nem kulturális rock-koncert, hanem színházi pódiumműsor jelleget öltöttek, és egyre sokasodtak. Itthon pedig folyamatosan készítettük elő az újabb és újabb nagyszínházi produkciókat. Így adtuk elő 1998-ban a „Költő visszatér” c. rock-operát, 2000-ben a „Valahol Európában” c. musicalt, 2002-ben a „Légy jó mindhalálig” című zenés darabot, majd 2003-ban az „István, a király” című rock-operát. Ez az előadás mindmáig a világon egyedülálló volt abból a szempontból, hogy annak zenéje nem rögzített felvételről szólt, hanem a színpadon játszottuk, „élő” rock- és szimfonikus zenekar, valamint kórus és táncosok közreműködésével, mintegy kétszáz szereplőt felvonultatva, több mint ötezer fős közönség előtt. Természetesen lehetőség szerint ezeket a „nagyprodukciókat” is utaztattuk, s több tucat előadást tartottunk különböző helyszíneken, határon innen és túl is.
Emellett folytatódtak a magyarság-missziós pódiumműsorok is, így jutottunk el többek között 2001-ben Washingtonba, és a floridai Sarasota városába, az előbbibe az akkori magyar nagykövetség, utóbbiba az ottani magyar közösség meghívására.
Itthon pedig igyekeztünk szót emelni nemzeti értékeink mellett az olyan – sajnos rossz irányt vett – események kapcsán, mint a kettős állampolgárságról szóló népszavazás, vagy a hazugságkormány leváltását megkísérlő 2006-os választás. Ezekre az alkalmakra készítettük az „Angyal, maradj a Hargitán” és az „Építsd fel újra” című nagyobb lélegzetű pódiumműsorokat. Kár, hogy az árulás hangja volt az erősebb, de az is lehet hogy nem voltunk elég hangosak… Ez utóbbi műsorban vendégszerepelt előadásunkban a Kormorán együttes szólóénekese, Mr. Basary. A Kormorán tagjaival hosszú évek óta tartó kapcsolatban vagyunk, s ez nem véletlen, hisz műsoraink zenei részének gerincét a kezdetektől fogva az ő dalaik alkotják, s munkásságuk mindig példaként állt előttünk.
Húsz év telt el az első előadás óta…
Most egy maroknyi csapattal újra az óceán túlsó partján állunk. Természetesen ezúttal sem hirdethetünk mást, csak azt, hogy „egy vérből valók vagyunk…”. Kós Károly, Wass Albert, Reményik Sándor, Petőfi Sándor, Szentmihályi Szabó Péter, Bayer Zsolt szavait, a Kormorán, Dés László, Jeney Szilveszter zenéit hoztuk ide bizonyságképpen, alátámasztva Vas István versbéli kijelentését, hogy igen,
„…Él magyar, áll Buda még...
Csodának ez is épp elég.
Mert elmúltak a nagyurak,
De megmaradt Sárospatak,…”
|