A szó jelentése a kara(türk illetve egyes altáji nyelvekben hara) = fekete, sötét, és a csun, csony = fordulás szóösszetételből. Tehát a sötétség átfordulása a világosság (növekedése) a tavasz, az új év felé. Szinte az összes mai európai nyelvben a Karácsony valamilyen módon a kereszténységhez (általában Jézus Krisztus születéséhez kötődik) de a magyarság esetében az ősi ünnepünk neve tevődött át a keresztény ünnepre is, amely időben is (2 nap eltérés) közel van egymáshoz. Talán az egyetlen kivétel a román craciun (ejtsd: kröcsun) amely a magyar karácsony átvétele, esetleg a kun vagy besenyő (török nyelvek) nyelvből való átvétel.

Szent madarunk, a Kerecsen sólyom is erről az ünnepről kapta nevét, hiszen ekkor tartották hagyományosan a rituális sólyomröptetéseket, a legszebb vadászmadarak reptetését. Sok Belső-ázsiai régióban a mai napig december végén tartanak nagy ünnepet vagy közös nagy vadászatot a solymászok illetve a sassal vadászók.

Ekkor áll meg a fény csökkenése s indul el a napos órák idejének növekedése. A fény, a remény, a megújuló természet és a jövőbe vetett hit szimbóluma.Őseink virrasztással, énekléssel, évbúcsúztató szertartásokkal töltötték az év leghosszabb éjszakáját (december 21-22.).

Hívjuk minden magyar testvérünket, az Ősök hagyományát tisztelő embereket, hogy vegyenek részt a magyarok évbúcsúztató, reményteli jövőt váró ünnepén! Legyünk együtt az elmélyülésben, a lélek megtisztulásában, a reményben és a jövőt váró vidámságban. Töltsük ébren az év leghosszabb éjjelét, hogy kitartásunkkal erőt adjunk az éltető Napnak, de mindenek előtt önmagunknak az előttünk, és nemzetünk előtt álló célok eléréséhez.

Legyen rajtunk a Teremtő áldása!

Sólyomfi-Nagy Zoltán

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.