Ezennel értesítem a kurucok táborát, közös összefogással álljunk a méltóságos fejedelem emlékére megszervezendő nemzeti ünnep iránti kérésünk mellé azért, hogy többé egyetlen nap se teljen el halogatással szent ügyünk feltámasztása érdekében.

Illesse bocsánatkérés II. Rákóczi Ferenc fejedelmet a Magyar Nemzet részéről, amiért szégyenteljes módon mindmáig meg nem emlékezett történelme leghosszabb szabadságharcáról!

LEGYEN EZ A DÖNTÉS EGY NEMZET AKARATA ! DÖNTSÖN A MAGYAR NÉP,HOGY JÚNIUS 16. LEGYEN NEMZETI ÜNNEP !

Ha Te is egyetértesz vele,hogy június 16. a Rákóczi-szabadságharc kezdete legyen nemzeti ünnep kérlek jelezd itt ezen az esemény oldalon.

Emlékezz a magyarok dicső csatáira, melyeken függetlenségét, áldott magyar hazáját védte. Emlékezz, mert amíg ezekre emlékszel, addig él a magyar, él Rákóczi és a nemzet minden hős fiának dicső halála nem volt hiába való.

A Rákóczi-szabadságharc emléke azt üzeni a ma emberének: Légy tettre kész! Vedd észre a lehetőséget, és bátran ragadd meg a pillanatot, amikor segíthetsz a hazádon, a jövődön.

Nem a rombolásra, hanem az építésre, a közös szülőföld szebbé és jobbá tételére hatalmaz fel bennünket Rákóczi öröksége


"Napjainkig nem hogy boldoggá nem avatták „Kassa szent halottját”, hanem a hivatalos
politika a nyolc évig tartó szakadatlan háborúra az abban a hazájáért meghalt sok-sok tízezer áldozatra és a szabadságharc ünnepnapjára június 16-ikára sem emlékszik."
Legyen nemzeti ünnep a Rákóczi-szabadságharc kezdete !

310 évvel ezelőtt !

1703. június 16-án a Vereckei-hágónál II. Rákóczi Ferenc maga is átlépte a magyar határt és a tiszaháti felkelők élére állt.

Ezzel kezdetét vette az a felkelés, amely Rákóczi-szabadságharc néven vonult be történelmünkbe. Rákóczit 1704. július 8-án a gyulafehérvári országgyűlés Erdély fejedelmévé választotta, de a katonai helyzet miatt tisztébe csak 1707. április 5-én a marosvásárhelyi országgyűlésen iktatták be.

A szécsényi országgyűlés 1705. szeptember 17-én Rákóczit a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választották. Kitűnő állam- és hadszervezőnek bizonyult, hadvezéri tevékenységét azonban nem kísérte sok siker.

1703 nyarán a tiszántúli, 1704 tavaszán a rácok elleni bácskai hadjáratban, majd 1706-ban Esztergom ostrománál taktikai sikereket ért el, de a nyílt ütközetekben, Nagyszombatinál (1704. december 26.), Pudmericnél (1705. augusztus 11.), Zsibónál (1705. november 11.) Trencsénnél (1708. augusztus 3.) és Romhánynál (1710. január 22.) vereséget szenvedett.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.