Nem emlékszik rá

– Azt hiszem, hogy még soha nem nyertünk bajnoki mérkőzést ilyen óriási arányban – közölte Petercsák Márton, a karcsaiak edzője. – Közhely, de igaz: nekünk minden összejött, az ellenfelünknek viszont semmi. Azok a nézők, akik távol maradtak, sajnálhatják, hiszen egy felnőtt összecsapáson tizenhatszor nem mindennap zörög a háló. Nekünk a támadójáték az erősségünk, mindig megyünk előre, visz bennünket a hév, és nincs is ezzel baj. Amíg többet rúgunk, mint kapunk, addig ez a „taktika” lesz a fegyverünk. A telkibányaiakat egyébként sajnáltam: sportszerűen küzdöttek, rendesek voltak, emelt fővel viselték el hatalmas kudarcukat. Soros ellenfelünk teljesen veszélytelen volt, játékosai mindössze kétszer lőttek kapura. A történteknek akár örülhetnék is, mégsem vagyok felhőtlenül boldog. Ugyanis ez az eredmény valójában senkinek nem jó. A kiütésből nem következtethetünk arra, hogy most majd játszi könnyedséggel szerezzük meg az első helyet és a vele járó megyei egyes tagságot. A vasárnapi találkozótól lesznek még sokkal nehezebb fellépéseink is.

A földön marad…
A Karcsa – Telkibánya mérkőzés legjobbja Váradi István volt: a hazaiak támadója hat góllal örvendeztette meg a nézőket.– Ötöt rúgtam akcióból, egyet pedig büntetőből – mondta az eredményes csatár, aki testnevelő tanárként dolgozik a karcsai általános iskolában. – Társaim kiszolgáltak, én pedig jobbal és ballal folyamatosan termeltem, „mindössze” ennyi dolgom akadt. Eddigi hét fellépésünkön már tizenötször vettem be a kapukat, ez nem rossz. Az érdem viszont nem csupán az enyém, hanem a társaimé is. Bármennyire is megy nekem a „csacsi”, azért még nem tartok ott, hogy az NB I-es csapatok megfigyelői a kedvemért utazzanak Karcsára, így aztán a földön maradok…

Többre képesek

– Gondolom, mindenki elhiszi nekem, hogy nem volt kellemes érzés a kispadon ülni – vette át a szót Kuti Zsolt, a telkibányaiak edzője. – Kis túlzással azt mondhatom, hogy ettől azért sokkal többet tudunk, de most így alakultak a dolgaink. Négy meghatározó játékosunk hiányzott: egy fiú sérülés miatt nem tarthatott velünk, hárman pedig munkahelyi elfoglaltságuk miatt mulasztottak. Aztán ahogy jöttek a gólok, úgy ment el a kedvünk ettől a játéktól, és a végén egyszerűen feladtuk a kilátástalan küzdelmet. Jó csapattól kaptunk ki, a játékvezető is korrektül fütyült, szóval a hiba a mi készülékünkben volt. Annak ellenére, hogy újoncként már győzelmet is arattunk, látszik: a megyei II-ben kevésnek tűnik a megyei III-as állományunk, igazolni viszont nem tudtunk, de ez van, ezt kell szeretni. Most az ugyancsak kitűnő Abaújszántót fogadjuk és mit is mondhatnék: reméljük a legjobbakat, megyünk tovább.

ÉM-KT

Forrás: boon.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.