A 13 ARADI VÉRTANÚ EMLÉKÉRE 
(népköltés) 1849. október 6. 

Jaj de búsan süt az őszi nap sugára, 
Az aradi vártömlöcnek ablakára. 
Szánja azt a tizenhárom magyar vitéz, 
Ki a tömlöc fenekén a halálra kész. 

Elítélték sorb mind a tizenhármat, 
Szőttek-fontak a nyakukra ezer vádat. 
Elnevezték felségsértő pártütőknek, 
Mert a magyar szabadságért harcba keltek. 

Nyílik már a börtönajtó vasa, zára, 
Jertek, jertek hős magyarok a halálba! 
Búcsúzzatok el egymástól mindörökre, 
Úgy menjetek, úgy szálljatok jobb életre! 

Ki is jöttek vérző szívvel valahányan, 
Elbúcsúztak egy-két szóval, katonásan. 
Gyerünk pajtás az Istenhez fel az égbe! 
Hadd fordítsa szemeit a magyar népre. 

Ó mily boldog kit elsőnek nevezének, 
Kit a halál legelsőnek ölelé meg, 
Jaj de veszett kit végsőnek hagytak hátra, 
Hogy bajtársi szenvedésit végig lássa. 

Sürög-forog már a hóhér a kötéllel, 
Számolni egy hős magyarnak életével, 
Isten veled szabadságom, akasztófa! 
Rajtad halok meg hazámért nem hiába! 

Aradi vár, aradi vár halál völgye, 
Híres magyar hősöknek a temetője. 
Viruljanak környékeden sírvirágok, 
Felejthetetlen legyen az ő halálok!

Forrás: nemzeti-hirhalo.hu