Az Európa-szerte virágzásnak indult helytörténeti kutatásnak köszönhetően manapság vén kontinensünkön talán nincs is község, falu, ahol ne tartanák számon, mikor és hol került sor a település nevének első írásos említésére. Az önkormányzatok, az egyházi közösségek, illetve a civil szerveződések tájainkon is fontosnak tartják, hogy a lakosság ismerje szülőfalujának múltját, azt az időpontot, amikor – az eddigi ismeretek szerint –  először írták le az őseink lakta település nevét. Így van ez a Karcsaszél tizenkét történelmi falucskáját magába foglaló Egyházkarcsán és Királyfiakarcsán is. Az itt élők büszkék arra, hogy szülőfalujuk, lakhelyük, a mintegy száz Árpád kori csallóközi település sorában – az első említés időpontját tekintve – az előkelő nyolcadik helyen szerepel!

A képen a II. Endre Árpád-házi magyar király által 1215-ben kibocsátott oklevél eredetijének fénykép-másolata. Ebben C o r c h a alakban mai ismereteink szerint először említik a csallóközi –karcsa utótagú települések nevét.

Az okirat eredetijét az esztergomi Prímási Levéltárban őrzik. A róla készült felvétel hosszú évszázadok múltán, 2000-ben az Egyházkarcsa című falunapi kiadványban, illetve 2003-ban a Királyfiakarcsán megjelent A szent király hűséges fiai című helytörténeti munkában került nyilvánosságra.

Mint az eddigi kutatásokból kiderül, e település nevének első írásásos említése az 1205–1235 közt uralkodó II. Endre által kibocsátott oklevélben fordul elő. A mindössze tizenhárom sornyi, pergamenre írt latin nyelvű okiratban  János esztergomi érsek kérelmére a király a pozsonyi várnépek közül Zida, Alus, Bucha, valamint Pál nevű karcsai személyeket felment a várszolgálat alól és C o r c h a (azaz Karcsa: a latin írásmód szerint a ch=cs) nevű falujukkal együtt az érseki jobbágyok sorába helyezte őket. Bartal Aurel A csallóközi Karcsák és a karcsaiak a középkorban című munkájában arra a következtetésre jut, hogy az 1215-ben említett Corcha falu a későbbi Pinkekarcsa volt. Ugyanis ez a falu az oklevélben említett Alus unokája Pynk és utódai után kapta mindmáig fennmaradt nevét. A 13. században Pinkekarcsa és Móroczkarcsa több csallóközi helységgel együtt kerül az esztergomi érsekség birtokába, s e falvak lakosai mint egyházi nemesek évszázadokon át az esztergomi érsekség fennhatósága alá tartoztak.

Az idén, amikor a karcsaszéliek (érdemes felsorolni ezeket a történelmi, néha rejtelmes hangzású helyneveket), tehát az amadé-, sípos-, pinke-, mórocz-, gönczöl-, egyház-, etre-, kulcsár-, királyfia-, erdőhát-, solymos- és damazérkarcsaiak szülőfalujuk első említésének 800. évfordulójához érkeztek, méltán ünnepelhetnek. Mert ez az emlék amellett, hogy e falvakra vonatkozóan egy Árpád-házi király rendelkezését örökíti meg, arról is tanúskodik, hogy 215 évvel az államalapítás után a pozsonyi várbirtok területén már volt Karcsa nevű település, birtok, s ez a helység – pontosabban több -karcsa utótagú település – akkor már létezett, hiszen az okirat a Karcsa nevű falut vagy birtokot létező valóságként említi. Nem vitás tehát: ezek a települések már a honfoglalás idején, a magyarok itteni letelepedése során jöttek létre.

A karcsa szót vagy településnevet a nyelvészek török eredetűnek tekintik. Szerintük a kara (fekete) török szó származéka. A török karaça fekete vizet, a karuça védelemre is alkalmas udvart, udvarhelyet jelent. Egyes névtudományi kutatók nemrég kimutatták azt is, hogy a Karcsa tulajdonképpen régi magyar eredetű férfinév, s jelentései: ölyv, sólyom, kánya vagy vércse. Nyilván ez a helynév-értelmezési vita még nem zárult le. Megjegyezzük, a csallóközi –karcsa utótagú falucskákon kívül a magyar nyelvterületen a Bodrogköz közepén található az egyetlen Karcsa nevű településnév.

A karcsaszéliek jogosan és büszkeséggel tarthatják számon: Karcsáik az egy templom – tíz falu Szent István-i rendelkezés alkalmazásának is szemléltető példái. A 2000-ben tartott millenniumi évfordulós ünnepségek egyik felemelő, a történelmi emlékezetet erősítő helyi eseménye volt, amikor ennek az egyházi vonatkozású közokiratnak keretbe foglalt mását az egyházkarcsai templom előcsarnokában helyezték el.

Értékes kordokumentuma ez a becses történelmi okmány a csallóközi tizenkét Karcsa múltjának. Mind a mai napig szemlélteti és hirdeti: a karcsaszéliek azon a földön élnek, ahol őseik már egy évezrede is éltek és haltak, amely színhelye és tanúja volt az elődök értékeket alkotó munkájának, örömeinek és bánatának. A kései utódok, a jelenkor nemzedékei azzal a reménnyel tekintenek a jövőbe, hogy a Felvidék ősi szállásterületei – közöttük a tucatnyi kis települést egy közösségben tartó Karcsaszél is – az új évezredben is fennmaradnak, s az itt élők mindig tudatosan, hűséggel és szeretettel fogják őrizni és fejleszteni hagyományainkat, nemzeti azonosságunkat, magyar anyanyelvünket és szülőföldünk értékeit.

Somogyi Mátyás, Felvidék.ma

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.