Karcsa Borsod-Abaúj-Zemplén megye sátoraljaújhelyi járásának 2394 lélekszámú községe. A Bodrogköz közepén, Sátoraljaújhelytől délkeletre, 18 km távolságra fekszik. A Bodrogköz legrégebbi településeinek egyike, s mint ilyen a legjobb hagyományőrző községek közé tartozik. A lakosság 80%-a ma is mezőgazdasággal foglalkozik, bár a fiatalok többsége az iparban keresett magának megélhetést, s egyrészük Miskolcon, másrészük Sátoraljaújhelyen dolgozik. A legutóbbi másfél évtizedben Karcsa sem maradt ki az ország községeire jellemző elvándorlásból. Egyre több családi ház marad lakó nélkül, egyre több család költözik a városba. A megváltozott körülmények, a művelődési lehetőségek következményeként, a tájszavak jelentős része ma már csak az idősebbeknél ól, a fiatalabb nemzedék ezeknek a jelentését nem ismeri. A tájszavak gyűjtését évek óta, pontosabban 1957 óta végeztem szülőfalumban szövegben való előfordulás alapján. Rendszeresen foglalkozom ugyanis falum néphagyományainak összegyűjtésével, s ez igen jó alkalom a tájszavak gyűjtésére is. Szükségesnek tartom, hogy a tájszavak közlése előtt néhány itteni nyelvi, nyelv-tani sajátosságra felhívjam a figyelmet. Karcsa az északkeleti nyelvjárás-területhez tartozik. Az itt beszélt nyelv közel áll a köznyelvhez, vannak azonban bizonyos eltérések is. Ezek közül a lényegesebbek a következők: 1. A beszédben a hosszú ó, 6 magánhangzók helyén mindig kettőshangzókat ejtenek. Pl. mióuta, nőü. 2. Néhány szótőben a köznyelvi ó, ő helyén sokszor zártabb magánhangzó van. Pl. üköt, agyonlű, kocsilú, rulla. 3. Van olyan szó is, amely megőrizte hosszabb, eredeti alakját. Pl. talu 'toll'. 4. A birtokos személyragozásban a többes szám harmadik személyű -uk, -ük rag helyett gyakran az -ek ragot használják. Pl. velek. 5. A birtokos személyragozás egyes szám harmadik személyében a köznyelvi -e rag helyett gyakran a -je ós az -i rag található. Pl. tükörje, szekerje, pézi, tüzi. 6. A -hoz, -hez, -höz határozórag helyett általános a -nál, -nél rag használata. Pl. Apám-nál megyek. 7. Az alanyi igeragozás egyes szám második személyében az -Z személy-rag használata az általános még akkor is, amikor a köznyelv az -sz ragot használja. Pl. szeretel, számitol. 8. A tárgyas igeragozás egyes szám harmadik személyében a mély hangrendű szavaknál a -ja rag helyett gyakori az -i rag. Pl. láti, vari 'varrja'. 9. A beszédben az alany és az állítmány egyeztetése nem mindig történik meg. Sok-szor használnak többes számú alany mellett egyes számú állítmányt. Pl.: Hát össze-beszélt az emberek. A szavakat és a példamondatokat fonetikusan közlöm. Elhagytam a kettőshang-zók jelölését, de használom a példamondatokban. Nem jelölöm a köznyelvivel megegyező hasonulást, összeolvadást, a hosszú mássalhangzók rövidülését.

A címszavak után feltüntetem szófajukat. A főneveknél zárójelben közlöm a tárgyragos, a többesjeles és az egyes szám harmadik személyű birtokosragos alakot. Az igéknél a jelentő mód jelen idő egyes szám 2. személyű; jelentő mód múlt idő egyes szám 2. személyű alanyi ragozású alakot; jelentő mód jelen idő tárgyas ragozás egyes szám 3. személyű alakját; felszólító mód egyes szám 2. személyű, alanyi ragozású rövidebb alakját közlöm ugyancsak zárójelben. A toldalékolás esetében az alapszót csak akkor írom ki újra a zárójelben, ha az a toldalék hozzákapcsolásával megváltozik, de ha változás nincs, akkor csak a toldalékokat írom ki.

A teljes gyűjtemény a Dokumnetumok menűpontban megtekinthető! (Szerk.)

Forrás: http://real-j.mtak.hu/6052/1/MagyarNyelvor_1978

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.