Molnár György: Az, hogy nincs más alternatíva. A polgármesterek egy része eleve azzal kampányol, hogy neki remek fideszes kapcsolatai vannak, ennek révén sok pályázati pénzt, közmunka-lehetőséget tud a faluba hozni.
A falu a többletforrások segítségével fejlődik, az emberek biztos jövedelemhez jutnak, még ha az soványka is. Ez pedig a legszegényebb országrészeken elég a győzelemhez. Még azok a jelöltek is igyekeznek lojálisnak látszani, akik másként gondolkodnak, mert úgy érzik, nincs más választásuk. A kormány mellett hitet tevő települések ugyanis valóban több forráshoz jutnak a lázadóknál. Egy választási kampányban elég azt mondani az embereknek, hogy ha nem a Fidesz jelöltjére szavaztok, akkor a falu nem kap egy vasat sem. Elhiszik, nem kell őket külön „megvásárolni”. Egyébként nemigen érzékelem, hogy az ellenzéki pártoknak lenne olyan ellenajánlatuk, amin egyáltalán érdemes lenne elgondolkodni. Nincs egyetlen ellenzéki párt sem, amely valóban megszólítaná a vidéki szegényeket. Nincsenek jól artikulált üzenetek arról, hogy mitől lenne nekik jobb, ha őket választanák. A pártprogramokban természetesen szerepelnek szép célok és elképzelések, de mintha ezeket ők maguk sem gondolnák komolyan, vagy ha mégis, akkor nincs, aki ezeket hitelesen képviselné a kisebb településeken. Nincsenek meg hozzá sem a csatornák, sem az embereik – egyszerűen nincsenek jelen. Sokszor tolják rá ezt a felelősséget a civil szervezetekre: ha már ott vagytok, miért nem tudtok egy kicsit kampányolni? De ez súlyos tévedés. A szegényeket, a hátrányos helyzetűeket segítő civil szervezetek soha nem képviselhetnek pártérdekeket, még ha erre hivatkozva súlyos támadások érik is őket a kormány részéről.

MN: Várható bármiféle fordulat az idei önkormányzati választásokon? Vagy a vidék elveszett az ellenzéki pártok számára?

MGY: Azt gondolom, hogy ez így marad. Sőt valószínűleg erősödik is, ahogy a hatalomgyakorlási rendszer egyre erőteljesebbé válik. Egyre több olyan, eredetileg független polgármester lesz, aki úgy fogja gondolni: célszerűbb neki is közelebb lépni a pénzosztó hatalomhoz. Közelről nézve sokkal egyszerűbb ez. Ha van egy polgármester, aki több vagy jobb közmunkát tud szerezni, több pályázati pénzt tud a településre vinni, akkor rá fognak szavazni.

MN: Valójában tehát nem is a Fideszre szavaznak, hanem a hitre, hogy a Fidesz győzelmével holnap is lesz közmunka és valamiféle állami juttatás.

MGY: Így van. Biztos vannak, akik egyetértenek a Fidesz politikai nézeteivel, vagy félnek a bevándorlástól. De a közmunka nagyon fontos szerepet játszik a választásukban, még akkor is, ha az utóbbi években csökken a szerepe.

MN: Egy korábbi konferencián azt mondta, hogy a közmunka rendszere alapjaiban forgatta fel a helyi társadalmi-hatalmi viszonyokat. Hogyan?

MGY: Az önkormányzati rendszer 2013-ban csúcsra járatott átalakításával nagyon sok ügykör és feladat elkerült az önkormányzatoktól, részben ezért is jelentősen visszaesett a települések központi finanszírozása. A bérbe adható ingatlanokkal, adót fizető helyi vállalkozásokkal nem rendelkező, elsősorban állami apanázsból gazdálkodó kisebb önkormányzatok számos településüzemeltetési feladatot – például utak seprése, árkok takarítása, önkormányzati intézmények karbantartása – nem is tudnak másként ellátni, csak a közmunkásokkal. A hátrányos helyzetű falvak vezetése maga is kiszolgáltatott a közmunkának. Így különösen fontos, hogy milyen erős programokkal indulnak a közfoglalkoztatási pályázatokon. Ha egy település vezetése nem elég ambiciózus, vagy nincs elég szellemi kapacitása a projektindításhoz, akkor ott jóval kevesebb közmunkához jutnak, még akkor is, ha a falu lakóinak nagy része munkanélküli. Ha nem tudnak közmunkásokat alkalmazni, akkor a szegények nem jutnak jövedelemhez, és a település karbantartása is megnehezül.

MN: Két csoportra osztotta a polgármestereket. Az egyik felvilágosult uralkodóként irányít, víziója van a település fejlesztéséről, és ügyesen szerez ehhez forrásokat, a másik despotaként arra használja az állami pályázatokon elnyert pénzt, hogy függésben tartsa a településen élőket. Mire alapozza e véleményét?

A Kiútprogram keretében találkoztam olyan polgármesterrel, aki valahogy mindig uborkaszüret idején rendelte be közmunkára az uborkásokat – a program mentoráltjai többnyire uborka-őstermelők –, mert nem tetszett neki, hogy azok tőle független jövedelemre tesznek szert. Minél inkább saját rabságában szerette volna tartani ezeket az embereket, ehhez pedig az kellett, hogy teljes egészében neki legyenek kiszolgáltatva. De találkoztunk olyannal is, aki éppen akkor hívta be az embereket közmunkára, amikor azok a szomszédban jól fizető napszámot kaptak volna. Márpedig a közmunkát nem lehet visszautasítani, mert akkor más állami támogatást sem kapnak meg.

MN: Ennél sokkal durvább történetekről is hallani. A helyi uraság kazánba zárhatja az alkalmazottját, máskor szexuális szolgáltatást kérnek segélyért, kölcsönért.

MGY: Bízom benne, hogy ilyen visszaélések csak nagyon ritkán fordulnak elő. De tagadhatatlan, hogy ha rákérdezünk, akkor egy csomó módszert elő tudnak sorolni arra, hogy miképpen alázzák meg őket, vagy kényszerítik olyan dolgokra, amiket nem akarnak megtenni, de muszáj, különben ugrik a közmunka vagy más juttatás. A közmunka intézménye még a szegények sorsát maximálisan a szívén viselő polgármesternek is nagyon nagy hatalmat ad a helyiek fölött.

MN: Mennyire befolyásolja a vidék fejlődését, hogy a Fidesz-kormány által hirdetett állami földbérletpályázatok eredményeként a magyar termőföld 80 százaléka alig tucatnyi nagybirtokos kezében van. A földkoncentráció mértéke nagyobb, mint a Horthy-korszakban, ami egyes kutatók szerint gyarmati típusú termeléshez vezet.

MGY: A Horthy-korszak birtokszerkezetét nem ismerem, azt viszont már egy korábbi tanulmányunkban megírtuk, hogy sok falu számára erős korlátot jelent a földhiány, illetve az, hogy a földosztó pályázatokon csak kevés helyen és csekély mértékben vették figyelembe a települések földigényét. Sok település egy nap arra ébredt, hogy elfogytak körülötte a hozzáférhető földek. A termelőszövetkezetek szétverése után megélhetés nélkül maradt, a városokba elmenekülni nem tudó falusiak vagy a lakhatási válság elől vidékre menekülők végleg csapdába estek. Az ország vezetői pedig érezhetően arra törekednek, hogy meg is tartsák őket ebben a súlyos, függő helyzetben, sőt tovább erősítsék a feudális kereteket, amelyekben azért az élet még nem annyira rossz, hogy lázadásra ingereljen. És ami ennél is fontosabb, e keretek között a lehető legkevesebb legyen az érintkezés a szegények és a tehetősek között.

Forrás: magyarnarancs.hu - Szalai Anna

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.