A forradalom kitörésekor Kummer Károly mindössze 36 éves volt; a legenergikusabb férfikorban, a fiatalság és az érett férfikor határán.
Az elsők között volt kezdeményezője az Újhelyi megmozdulásoknak. Az október 26-án lezajlott tüntetések (a Kossuth-szobornál, a diákotthonok előtt) egyik szónoka, az önkényuralmi jelképek eltávolításának (a Szovjet Hősi Emlékműről, a középületekről) kezdeményezője.
Az október 26-i tüntetés után megalakult városi Munkástanács népgyűlésen kívánta magát megerősíteni, ezért október 27-ére hívta azt össze. A gyűlés előtt azonban feldühödött tömeg lepte el a járási tanács épületét, mert nem tetszett az embereknek, hogy a Munkástanácsban több kommunista vezető is helyet kapott. A dühödt indulatokat végül Kummer Károly fellépése akadályozta meg. A kommunisták eltávoztak, majd 27-én ezután alakult meg az új Városi Munkástanács és annak Végrehajtó Bizottsága.
Ebben Kummer Károly a létrehozandó Polgárőrség parancsnokaként is tag lett.

Az általa megszervezett Sátoraljaújhelyi Nemzetőrség létszáma október végén közel 200 fő volt. A nemzetőrség zömében polgári személyekből, – köztük diákokból – verbuválódott, feladata a rend és közbiztonság fenntartása volt. Őrszakaszokba osztva a város 6-7 felállítási helyén, 24 órás váltással láttak el szolgálatot. Feladataik közé tartozott a város különböző létesítményeinek felügyelete, közintézményeinek,üzemeinek, a lakosság vagyonának őrzése, a gépjárművek ellenőrzése, a fegyverviselési jogosultság felülvizsgálata stb.
A forradalom napjaiban élelmiszert, üzemanyagot, cigarettát szállítottak a felkelőknek Miskolcra és Pestre. A nemzetőrség felszerelését fegyverzetét és ruházatát a város területén székelő fegyveres szervektől (a rendőrségtől és főleg a börtöntől) vették át szabályos leltárral, átadás-átvételi bizonylatokkal. Székhelyük a városi rendőrség akkori épülete volt.
A nemzetőrséget energikusan és teljes fegyelemmel irányította, így parancsnoklása idején erőszakos cselekményekre nem került sor.

A szovjet csapatok Sátoraljaújhelybe történő november 9-i bevonulása után az újhelyi nemzetőrök vezetésével Kőkapura vonultak ki, hogy elkerüljék a leszerelést és ellenállást szervezzenek. Hozzájuk csatlakozott a Sárospataki Nemzetőrség egyik szakasza kb. 5o fővel, akik november 5-én este a Királyhegyen át, egy ott töltött éjszaka után a hegyeken keresztül vonultak Kőkapu felé. Ugyanez idő tájt a szerencsi nemzetőrök egy csoportja is csatlakozott hozzájuk. A felkelők egyik (nagyobb) csoportját Kummer a Kemence-patak, ill. a Pálháza felé vezető úton helyezte el. Itt alkalmas helyen elővédet telepítettek, ahol a sárospataki nemzetőrök teljesítették figyelőszolgálatot. Két golyószórót állítottak fel egy kilövésre alkalmas helyen.

Az egyik teljesen javíthatatlan volt, ezt megsemmisítették. A másik sorozatlövés helyett csak egyes lövések leadására volt alkalmas. Ezt gépkocsival tüzelőállásba vontatták, néhány kísérlet után „belőtték” a Pálháza felől vezető útra.
A pesti forradalom novemberi vérbefolytása után az orosz csapatok felfedezték Kőkaput is. Mivel sikeres fegyveres ellenállásra semmi esély nem volt, a Kummer vezette nemzetőr csapat rövid megbeszélés után letette a fegyvert.
Kummer jelleméből nem hiányzott bizonyos fokú vagányság sem, így a fegyverletételi tárgyalás a visszaemlékezők szerint néhány üveg szilvórium kíséretében folyt le.
Az újhelyiek és a szerencsiek fegyvereik letétele után szabadon hazamehettek.
Kb. 50 fő, az összes pataki nemzetőr Józsa György vezetésével Rostalló irányába tovább vonult Istvánkútra, – Kummer utánuk ment és győzködte őket, hogy ne szegjék meg az oroszokkal kötött egyezséget – s csak ott rakták le felszerelésüket és adták le fegyvereiket.
A fegyverletétel után Kummer Károly rövid ideig őrizetben volt, majd Újhelyben bújkált, de félve a megtorlástól előbb Pestre, majd több társával együtt Nyugatra menekült.
Egy visszaemlékezés szerint: „Az utolsó éjszakája már nagyon veszélyes volt, nem is mert otthon aludni, hanem hozzánk jött. Nekünk van egy óriási kályhalyukunk, igen eldugott helyen, ez elől mindent elhúzgáltunk, hogy hirtelen be tudjon ide bújni. De bizony eléggé nyugtalanul töltöttük az éjszakát, hajnalban aztán egy zöldséges teherautó vitte fel Pestre.”
Előbb 1957.áprilisában Angliában, Londonban (Bradford-on-Avon) tartózkodott, ugyanezen év júniusától már a kanadai Vancouver-ben élt, az ötvenes évek utolsó éveitől kezdve pedig az USA-ban, a Missouri állambeli St. Louis városában talált menedéket.
1957-ben Miskolcon, az ún. Kummer-perben távollétében halálra ítélték.
Amnesztiáját fia csak 1990-ben tudta kijárni. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1990.október 29-én mondta ki, hogy halálos ítéletét semmisnek kell tekinteni.
Kummer Károly 1991.március 1-én halt meg az Illinois állambeli Collinsville városában.
Fehér József – Ducsai Attila

Észak-Magyarország archivumából:

Hegyekbe vonult a sátoraljaújhelyi nemzetőrség is Kummer Károly parancsnok vezetésével. A csoport a zempléni hegyek között fekvő kőkapui üdülőben rendezkedett be. Ők már komolyabb veszélyt jelentettek a kommunistákra és a szovjetekre, létszámuk – miután csatlakozott hozzájuk a sárospataki és a szerencsi nemzetőrség egy része – meghaladta a száz főt. A csoport erősen felfegyverzett volt, de élelmet, italárut és gyógyszert is elraktározott. A kőkapuiak lefegyverezték a környező határőr őrsöket, mikor pedig tudomást szereztek arról, hogy a hátrahagyott Sátoraljaújhelyen kommunista milíciát szerveznek, teherautókkal visszatértek és túszul magukkal vitték a szervezőket, a milícia számára összegyűjtött fegyverekkel együtt. A túszokat (köztük a járási pártbizottság első titkárát, Szűcs Istvánt) a munkástanács könyörgésére másnap éjjel engedték szabadon.

Bár a kőkapuiak valós veszélyt jelentettek, jelentőségüket szintén eltúlozták. A csehszlovákok helikopterekkel derítették fel őket, de számukat a tízszeresükre, 1500-2000 főre saccolták. Valószínűleg ennek hatására a szovjetek támadás helyett tárgyalásba bocsátkoztak. Eleinte Kummer Károly megtagadta a fegyverletételt, november 10-én azonban – miután megmutatták neki az őket körülvevő szovjet egységeket – megadta magát. Fegyvereseinek egy része azonban szembeszállt vele, egyikük – mint árulót – le akarta őt lőni. Egy csoport el is indult, hogy megváltoztatva székhelyüket folytassák az ellenállást, de Kummernek végül sikerült őket jobb belátásra bírni. A csoport tagjai hazatérhettek, Kummer Károlyt azonban letartóztatták. Egy hét múlva szabadon engedték, ekkor elhagyta az országot. Helyesen döntött, távollétében halálra ítélték, helyettes parancsnokát, Józsa Györgyöt pedig 1957. április 12-én kivégezték.

Forrás: http://ujhely56.hu/

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.