Ez a Tisza-híd csak 14 évig létezett, mert a hátráló német csapatok 1944. októberének utolsó napjaiban felrobbantották Ezzel nem foglalkozunk, tegye meg azt, akinek a lelkén szárad, mi most az építést elevenítjük fel, meg azt, hogy egyáltalán hogyan kell elképzelni a ma csak nyomokban felfedezhető egykori hidat.

A magyar királyi Kereskedelemügyi Minisztérium 1928. év novemberében nyilvános versenytárgyalást hirdetett a Kenézlő és Balsa községek között létesítendő Tiszahíd megépítésére. Ezen a hídon át tervezték összekötni a Bodrogközi Gazdasági-, illetve a Nyíregyházvidéki Kisvasutat, valamint a közutat is.

A híd által Szabolcs és Zemplén vármegyék közvetlen összeköttetését kívánták megteremteni.

Ez egy vegyes híd volt tehát, de a szélességénél, illetve kialakításánál fogva vonat áthaladásakor a hídon a közúti forgalom szünetelt. A híd vasszerkezete egyébként nagyrészt nagyszilárdságú hengerelt szilíciumacélból készült, ugyanilyen szegecsekkel, csupán az alsó és felső szélrács, a felső keresztkötés, a korlát- és pályaszerkezet egyes elemei készültek Siemens-Martin folytvasból. A falazaton felfekvő saruk kovácsolt és öntött acélból voltak.

Egy-egy hídnyílás vasszerkezetének összsúlya kereken 360.000 kilogramm volt.

A Ganz az általa szállítandó hídnyílások gyártását 1930 februárjában kezdte el hajógyári szerelőterén. Annak ellenére, hogy nem minden haladt az előzetes terveknek megfelelően, az előre nem látott akadályok ellenére mégis sikerült a szerelést szeptember elejére befejezni. Közben – 1930 júniusától – megindult a híd helyszíni szerelése is.

A hídműhelyben elkészítették a híd egyes elemeit, majd a gyári szerelőtérben 104,28 méter hosszú és 15,50 méter magas két főtartót egymásra egy darabban felfektették és mozgódarun elhelyezett villamosfúrógépek segélyével fúrták ki a csomópontok és összetartozó szerkezeti részek lyukait. Hasonlóan jártak el a pályaszerkezettel is: felfektették a két főtartó alsó övet, közéjük szerelték a kereszt- és hossztartókat, valamint az alsó szélrácsot és az összes csatlakozó pontok lyukait egyszerre fúrták át teljes átmérőjükre.

Így sikerült elérni, hogy a pontos munkának hála, az alkatrészek teljesen összeillettek, a helyszínen minden probléma nélkül összeszerelhetők voltak.

A szerelést a Kenézlő felé eső, alacsony vízállás alkalmával szárazon lévő ártéri nyílás vasszerkezetével kezdték. A cölöpök beverését benzinmotorral hajtott cölöpverővel végezték el, ami a Balsa felé eső medernyílás állványozási munkáinak végrehajtása céljából két úszó pontonra volt szerelve. A vasszerkezet szerelése mozgódaru segítségével történt.

A hajók és tutajok zavartalan közlekedésének biztosítása érdekében – tekintettel a Tiszának a híd előtt lévő éles kanyarulatára – az állványba egy 26,4 méter fesztávú ideiglenes vashidat építettek be.

A tutajok közlekedésének biztosítása így sem volt egyszerű, ugyanis a hídhoz érkező tutajokat motorcsónak segítségével vontatva úsztatták át az ideiglenes híd által biztosított nyíláson.

A szegecselést a Tisza mindkét partján elhelyezett benzin-, illetve villanymotorral hajtott kompresszor által előállított sűrített levegővel végezték. A próbaterhelés után először a medernyílást, majd az ártéri nyílást szabadítottuk meg a szerelési állványoktól

A Minisztérium a terhelési próbát október 21-én megtarthatta és annak kedvező eredménye folytán a vasúti forgalom a hídon át azonnal megnyílt. A munkát 1930-ban év végére teljesen befejezték.

Forrás: itthonrolhaza.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.