Hírek : Kezem az üres csajkához fagy - 82 éve kezdődött a doni katasztrófa
Kezem az üres csajkához fagy - 82 éve kezdődött a doni katasztrófa
2025.01.13. 11:56
82 éve kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, amelynek során napok alatt szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg.
Több mint százezren odavesztek
A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg 1942 nyarán érkezett a keleti frontra, ahol a német szövetségesek oldalán a Don folyó mentén védekeztek. A magyar csapatok gyenge felszereltsége, az elégtelen téli ruházat és a modern fegyverzet hiánya már a kezdetektől súlyos problémát jelentett. Az 1943. január 12-én meginduló szovjet ellentámadás teljesen szétzilálta a magyar védelmi vonalakat. Az orosz tél viszontagságai és az erős ellenséges nyomás alatt a magyar katonák hatalmas emberveszteségeket szenvedtek el. A pontos számok a mai napig nem ismertek, de becslések szerint a hadsereg közel 200 ezer katonájából legalább 100 ezer fő esett el, sebesült meg, vagy került fogságba. Ebből körülbelül 40-50 ezer fő halt meg, míg több tízezer embert vittek szovjet hadifogságba, ahol sokan soha nem térhettek haza.
A Tiszai pályaudvaron 1943-ban
Fotó: Fortepán, a fotó Marics Zoltán tulajdona
Balázs Bálint 21 évesen néz az örökkévalóságba. Katonasapkában, Lenon stílusú (ma már így hívják) szemüvegben, picit mosolyogva, nem is gondolva, hogy ez lesz róla az utolsó felvétel. A kép nagymamakorú unokahúga (húgának lánya) falán látható még ma is, pedig nem is ismerhették egymást, hiszen az asszony 1944-ben született. Addigra Bálint bácsi már bizonyára nem élt. Az sosem derült ki, hogy pontosan mi történt.
21 éves volt, amikor 1942-ben kivitték a frontra, a Don-kanyarba.
Egy idő után nem jött tőle levél, később a katonatársai sem tudták megmondani, mikor és hol látták utoljára. A szülei hosszú időn át keresték, édesapja minden követ megmozgatott, hiába. A mai napig nincs meg a sírja. Egyetlen emlék róla a kép a falon, és egy kockás füzet gondosan bekötve, Balázs Bálint első osztályos kisdiáké. Benne fakuló gyöngybetűk és néhány későbbi, kamaszos, vicces bejegyzés. Jelen sorok írójának gyermekei - az említett nagymama unokái - nagy becsben tartják.
Nem akartak mesélni
Balázs Bálint egy azok közül a katonák közül, akik soha nem tértek haza a frontról, a Don-kanyarból.
140 ezer emberről van szó, volt köztük sok miskolci, megyénkbeli is.
A történtek felevenítésének apropója, hogy január 12-én van éppen 82 éve, hogy elindult a nagy szovjet áttörés: a -30 fokos hidegben erős harckocsi-támogatással indult a szovjet támadás, és a magyar hadsereg a harcok során hatalmas, megsemmisítő vereséget szenvedett.
200 ezer katonából 60-61 ezer ember tért haza a Szovjetunióból, tudjuk meg Somorjai Lehel történésztől. Megjegyzi, talán nem túlzás azt állítani, hogy majd' minden magyar családot érint az elesettek, eltűntek rokonait, leszármazottjait is beleértve. A történtekről már akkor sem nagyon számolt be az újság, a rádió, legfeljebb a hazatért katonák meséltek egy ideig, aztán egy idő után (erre még visszatérünk), már ők se nagyon akartak. A Don-kanyarban egyébként több híres ember is meghalt – említi Somorjai Lehel – például Rejtő Jenő író, aki a Doni-áttörést megelőző napokban, január 1-én vesztette életét. Ő munkaszolgálatos volt, nem harcban halt meg: valószínű, megfagyott.
Szovjet áttörés
A történtek előzménye, hogy 1941-ben Magyarország belépett a II. világháborúba. A német előrenyomulás zökkenőmentes volt a szovjet területeken, ekkor még a magyar hadsereg a közvetlen harcokban nem vett részt. 1942 telén német követelésre, kormányközi egyezmény alapján állított fel Magyarország harcoló alakulatokat. A 2. magyar hadsereget 200 ezer fővel vitték ki a keleti frontra. A hadseregnek miskolci alakulata is volt, a VII. miskolci hadtest.
– 1943. január 12-én indult meg a szovjet támadás, a magyar hadseregnek esélye sem volt velük szemben – mondja Somorjai Lehel. Egy 200 kilométeres szakaszt védett egyébként a sereg. A védelem összeomlott, és nem kaptak segítséget senkitől. A mozgást az is nehezítette, hogy a páncélosok elakadtak a behavazott utakon. A későbbi napokban az arcvonal több darabra szakadt, több alakulatot teljesen bekerítettek. A hadvezetés összeomlott, mindenki menekült, parancsok nem voltak, a sereg kétharmada odaveszett. Sokakat vittek hadifogolytáborba, és nagyon sokan voltak, akik a rendkívüli hidegben megfagytak.
Az életben maradt katonák lassan szállingóztak haza Magyarországra. Zömük február elején érkezett meg, voltak akik majd' 300 kilométert gyalogoltak. Somorjai Lehel szerint többségüket nem vitték ki újra a frontra (1944 augusztusában szervezték újra a 2. magyar hadsereget), a Doni-áttörés a háború fordulópontját jelentette.
Az egyik hősi halált halt katona, Vitéz Bányai József édesanyjának szóló búcsúlevele
Drága Anyukám! Nagyon várt válaszlapotokat ma kaptam meg kezeimhez. Nagy sokára jött. Ne várjatok most már tőlem levelet és ti se küldjetek… Az orosz itt valami nagyra készül, mi meg a végsőkig kitartunk. Erre esküdtünk meg. Küldtem haza november 14- én 105 pengőt, abból Ágikának vegyetek keszkenőt. Remélem, hogy Pista öcsém derekasan átveszi a helyemet a családban, neki a zsebórámat hagyom örökül. Neked Anyukám, csak az örökké élő szeretetemet és az utolsó mosolyomat tudom adni. Nagyon szeretlek! Istentelen hideg van. Itt ülök a géppuskám mellett és a kezem az üres csajkához fagy. Tudom, hogy mire ezt a lapot megkapod, addigra én már nem fázom és elmúlik az éhségem is. Itt halunk meg. Kérlek, hogy ne haragudj rám! Kezedet csókolja: Hű fiad: Jóska