Nagyapám, Id. Cserpák Ferenc 1930-ban látta meg a napvilágot. Tinédzserként élte meg a II. világháborút, de mivel nem töltötte be a 18. életévét akkor, nem lehetett katona. E nehéz hat év alatt azt tette, mint minden más gyermek-segített otthon vagy a földeken, és várta haza az édesapját.

Felvétel a hídról a robbantás után

Kaptak hírt a II. világháborúban történt eseményekről?

-Esetleg, ha apuék írtak, de nem különösebben. Az orvos (Róna doktor úr, a későbbiekben még szó lesz róla-a szerk.), meghívott mindenkit, este ki volt téve a rádiót az udvarra, és a környékbeli emberek, mint mi is ezen keresztül, ha esetleg valami változás volt, akkor így értesültünk.

Az édesapja milyen időközönként, vagy rendszeresen tudott küldeni leveleket haza?

Mikor hogy, mert volt úgy, hogy Olaszliszkán voltak, volt úgy, hogy amikor kimentek az orosz frontra, akkor már ritkábban jöttek a levelek.

-Milyen volt a háború alatt az élet? Másabb volt, mint előtte?

-másabb volt, mert valaki 18-19 éves volt, leventének, elvitték katonának. Volt a mások falubeliek, is katonák voltak.

Ha valami komolyabb probléma volt, akkor nem is nagyon akadt olyan ember, aki tudott volna segíteni. Mert mikor az oroszok is bejöttek, olyan hamar jöttek, hogy nem  is tudtunk mit tenni. Összeszedtünk amit tudtunk, és átmentük keresztapámékhoz. Az oroszok mondták, hogy vigyázzunk, az útra ki ne álljunk, ne leselkedjünk, mert akkor azt hiszik, hogy ellenségek vagyunk. Volt úgy, hogy eljöttünk Péterrel, vittünk egy kis szénát, hogy legyen az állatoknak, még a sarokig sem jutottunk el, már jöttek a német gépek. Úgy mentünk bele az árokba tehénnel, szekérrel, mi is oda bújtunk el, de már lőttek. Azt hitték a szekerekre, hogy szovjet harckocsik.

Mielőtt a front ideért, azelőtt német katonák jöttek be. Hol szállásolták el magukat a katonák?

Legelőször bejöttek a magyarok. És akkor széjjelnéztek. Azt mondja a tüzér, hogy nézd már, az a ház is el van foglalva, az is amazis, hát kik jártak itt? Mondják, hogy a németek.

Jöttek aztán a németek, ahol lakás volt, szobák voltak, lefoglalták. A magyar tüzér is lefoglalta, amit tudott. Aztán  jöttek a többi németek, de az kiállt az útra géppisztollyal és mondta nekik, hogy csak menjenek, ne álljanak meg mert, itt magyar katonák voltak. Majdnem össze is csaptak, de a magyarok nem engedtek.

A német katonák hogy viselkedtek?

Ők sem nagyon mertek véteni, mert két tűz között voltak. A szovjet jött, így sem a magyar katonáknak sem mertek véteni,  sem a lakosságnak. Ott ténferegtek, lézengtek a  főutcán.

Jött a menekülés. Azt sem tudtuk, mit vihetünk magunkkal.  Elindultunk Gávára, de felrobbantották a hidat, nem tudtunk átmenni Kenézlőre (BAZ Megye, a Tisza másik oldalán, Balsával szemben-a szerk.). Elindultunk a töltésen, elénk álltak, nem engedtek tovább. Vissza feljöttünk a kövesútra. Elindultunk délben, és megérkeztünk este Bujra. Másnapelindultunk Bujról, Sóstóig jutottunk. Harmadnap indultunk onnan, Napkorig. Nem is olyan sokára találkoztunk a többi szovjet katonával. Akkor éreztem, hogy szúrja valami a talpamat. Megnéztem a lábamat, és azt vettem észre, hogy a cipő talpa teljesen elkopott, a hosszú út alatt.

Ha nem robbantották volna föl a hidat, akkor Kenézlő felé menekültek volna?

Lehet, úgy sokkal hamarabb elmenekültünk volna.

Valaki át  tudott menekülni a hídon.

Át, amíg fel nem robbantották.

Mondhatni akkor a falu egyik fele át tudott menekülni a hídon Kenézlőre, míg a másik elmenekült Napkorig.

Bevárták a németek, míg egész közel jöttek az oroszok. Itt álltak a sarkon a németek ilyen lövészárokban, aknavetővel, géppisztollyal, a harckocsit próbálták kilőni. Innen ők már motorral mentek át gyorsan Kenézlőre.  Egyszer csak hallottunk egy hatalmas robbanást. Felrobbant a híd.

Az volt a helyzet, hogy a híd két hídfőjénél robbantottak, így az egyben esett a vízbe, a ,,talpára esett”. Volt olyan rész, ami kinn volt a vízből, a vasszerkezet kilógott a vízből. A szovjetek így gumicsónakokkal próbáltak átjutni. A másik oldalon közel volt a Tisza töltés a folyóhoz, a töltés oldalában, pedig géppuskás magyar katonák voltak. És onnan sorozták őket. A szovjetek Máramarosban elengedtek fenyőrönköket, és a híd vízből kilógó vas része megfogta. A híd mellett építettek egy másik hidat. Megigazították a fákat, amik egymás mellett voltak, és rátették a deszkát. Majdnem olyan széles volt, mint ide a kerítés (Mutat a zöld vaskerítésre, ami körülbelül 25 méterre volt tőlünk).

Még a légi harcokról nem esett szó.

Nem volt nagy csata, pár repülő volt itt. A sárospataki legelőn voltak a németek elszállásolva, és amint kapták a parancsokat, lőtték Gávát és Vencsellőt.

Vadászgépek vagy bombázók voltak?

Nem voltak bombázógépek, több vadászgép volt. Volt olyan is, hogy rossz irányt adtak meg. Azt a parancsot kapták, hogy ha a híd fölött elmennek, azután jobbra forduljanak, holott balra kellett volna, és bombázzanak. Így nem Gávát és Vencsellőt, hanem a balsai temetőt bombázták le.

Voltak  kisebb légiharcok a német és a szovjetek között?

Nem, nem voltak. Be-berepültek a német gépek, és lőtték a szovjet tankokat. Rendkívüli látvány volt. Volt olyan, hogy a pilóta adta meg a tüzéreknek rádión, hogy hová kell lőni. A pilóta csak 30 m-t tévedett, és a tüzér a tank helyett az előtte lévő ház tetejét találta el.

Mondta Nagyapa egyszer, hogy látta, ahogyan Nyíregyházát is bombázták.

Nyíregyháza bombázása rendkívüli volt. Összesen 125 gépet számoltunk össze. Nemcsak bombát dobtak le, hanem cédulákat is. Léggömböket dobáltak, aminek az alján faládák voltak. Félúton kinyílt a láda, és a sok papír mind kiömlött belőle, a légáramlatok, pedig széthordták az egész városban. Az állt rajta: ,,Szégyelld magad Nyíregyháza, Te maradtál utoljára”

Egykor itt ívelt át a híd. Még mindig rengeteg törmelék van a víz alatt

Nagyapáék mikor jöttek vissza a faluba?

Körülbelül három héttel a front elvonulása után. De nagyon feszült volt a légkör a lakosság között.

A pusztítás mértéke mekkora volt?

Inkább a takarmányban tettek kárt, és a magántulajdonban. A házak viszonylag épen megmaradtak a harcok alatt.

Rablás?

Fosztogatások voltak. Akik a holmijukat elásták a kertjükbe, három hét múlva már nem volt ott. Mások a disznóól különböző helyeire rejtették dolgaikat, de azok is eltűntek.

Szovjetek? Németek?

Inkább a falubeliek, akik nem menekültek el, inkább maradtak. Házról házra járva végigfosztották a többiek lakásait.

Vencsellőről hurcoltak el zsidókat?

Igen. Itt a zsidó volt a doktor, órás, terményfelvásárló, üzleti lebonyolító, pedagógus, kisbíró. Ezeket a tisztségeket más nem töltötte be. Nem saját házaik voltak, hanem bérelték őket.  Egyik reggel a házaik előtt két-két magyar levente állt. Összeírták őket egytől-egyig, összegyűjtötték őket, és másnap elvitték őket a nyíregyházi gettóba.

(Vencsellőn összesen 56-an, 14 család volt-a szerk.)

Dessewffy?

A háború alatt Argentínába menekült, mindent itt hagyott. (A szovjetek felrobbantották a kastély tornyát, feltörték a kastélyt, és szinte mindent elvittek, ékszereket, bútorokat, zongorát. Néhány katona késével leszedte a csempéket is. A bútorokat szétszedték és a sáros útra fektették le a darabokat a könnyebb haladás érdekében. Egy Kati nevezetű roma asszony a kastélyból elhozott egy, a grófnét ábrázoló életnagyságú olajfestményt tüzelőnek- a szerk.)

A Dessewffy-kastély 

Visszatérve Róna doktor úrhoz:

Idézet a Gávavencsellő című könyvből:

„ Tóth Gyuláné Krámer Margit nénje így emlékezik:

Szándékosan a zsidő böjti időkre tették az elhurcolásukat, mert ki akarták éheztetni őket, hisz a legtöbbjüknek csak pászkájuk volt. Pedig de jó emberek voltak! Doktor úr a cigányoktól sohasem kért pénzt, sőt az orvosságra is odaadta a rávalót, pedig akkor drága volt a gyógyszer. A gyermekeknek cukrot, csokit adott, pedig sokszor az árendát sem tudták kifizetni. Először Nyíregyházára a gyűjtőtáborba vitték őket. Egy hétig tartották őket fogva. Akit kezelt Vencsellőn a doktor úr, mindenki bement ez alatt az egy hét alatt meglátogatni, Katika (lánya-a szerk.) sírva mondja nekem: ,,Margit néni! Úgy imádkoztam az Istenkéhez, meg az összes szentekhez, közbenjárásukért, hogy szabadítsanak ki innen, de nem segítenek…Tessék imádkozni értünk!”

Nem látták őket viszont.

Forrás: Gávavencsellő- Tanulmányok Gávavencsellő történetéből

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.