Természetesen minden részvétünk a megvert, megsebesített magyar áldozatoké, de csak álmélkodni tudunk azon a pofátlanságon, hogy a 2004. december 5-i népszavazás nagy lebeszélője, a magyarság árulója most a sértett magyarok védelmezőjeként lép fel, s gyorsan idehaza is rendeztet szlovákellenes firkálásokat vagy bekiabálásokat, hogy üthessen egyet minden szélsőségesen. Átlátszó dolog ez néhány nappal az ötszázalékos áfa-kulcs- emelés előtt, amely minden magyar középrétegbeli és szegény, kisnyugdíjas és félbetört vagy nagycsaláddá emelkedett társadalmi alapsejtet érint.
A Budapest Parádét lapunk egyéb oldalain is méltatjuk. Alig seperték össze a Sziget-fesztivál szemetét, máris takaríthatnak a parádé után. A lelki rombolást azonban nem lehet jóvátenni. Nem az a baj természetesen, hogy szép testű fiatal nőket láthat a város és zenének nehezen nevezhető zajokat hallgat, hogy tombolnak a tombolni megtanított szereplők, akik valamilyen karrierjük elindulását remélik szép combjuk vagy mellük feltárásától, hanem a romboló összjelentéssel van a baj, az „egy nap a világ” üzenettel. A parádé nemzetközi, mondhatni globális. Hangsúlyozottan nincs benne semmi nemzeti. Sem zenében, sem táncban, sem szövegben. Azért rendezik, hogy eltávolítsák, vagy éppenséggel ellökjék még maradék nemzeti öntudatától is a közönséget. A parádé a tömegember-gyártás nagyvállalkozása. Csak a testiséget és csak az egyént mutatja fel a parádé. Kikapcsolódást ígér a napi gondokból, s ezt valóban meg is teszi, de a kikapcsolódás végsőképpen magából az öntudatból történik, azt a hitet kelti, hogy így is lehet élni, öntudatlanul, szórakozva. Ezt a műsort óriási pénzen már évek óta megrendezik, bővítik, az időjárástól és a körülményektől függően egyre több embert von hatása alá, s közben a nemzet, s különösen az ezeken a fesztiválokon ődöngő tömeg szellemi színvonala, helyzetértése, olvasási készsége, hogy mást ne mondjunk, s végül az életben maradáshoz szükséges kritikai érzéke vészesen apad. Mindent meg lehet tenni vele, csak parádét kapjon.
A másik (vörös)hadsereg éppen ellenkező oldalról támad. Kapóra jött a liberálisoknak, hogy Szlovákiában Robert Ficó nyerte a választásokat, aki Meciar és Slota pártjait vette maga mellé a kormányába, ami nincs ínyére az Európai Uniónak. Kellemetlen. Slota megkockáztatott korábban antiszemita kijelentéseket is, rokonította magát a Hitler által hatalomra segített Tisóval. Akkor, a második világháború éveiben csak egy ember volt Szlovákiában, aki el merte határolni magát a zsidóüldözéstől, a magyar gróf Esterházy, akit aztán kinyírtak. Slota, a zsolnai polgármester most magyarellenes kijelentéseket tesz, amelyek bizonyíthatatlan összefüggésben állnak a megtörténő magyarverésekkel. Most azonban olyan világot élünk, amikor a magyarverést éppen úgy meg kell rendezni, mint a Budapest Parádét. És a magyarverés mellé parádé is kell. Az ugyanis mese, hogy Slota magyarellenes kijelentései miatt hirtelen egyesek felbátorodnak és megvernek, megszúrnak valakiket. Az ilyenféle műveleteket mindenütt bérben végzik, esetleg szakemberek és a tettesek aligha kerülnek elő.
Gyurcsánynak azonban borzasztóan jól jön ez: szidhatja a szélsőségeseket, európerkedhetik, sőt még magyarkodhatik is. Ő, a magyart magyarra uszító népszavazás hőse, most odadörög Szlovákiának, Robert Ficónak, aki elbújhat mögötte demagógiában. Fico, Slota demagóg, Gyurcsány pedig hős magyarvédő, Göncz Kinga szigorú. Tulajdonképpen ez itt most egy sajátos magyar-szlovák konvergencia-program. De ne tévedjünk, az elvtársak és az elvtársnők összeröhögnek a hátunk mögött.
Vannak természetesen komoly magyarverések is. A Vajdaságban minden magyarverés véresen komoly, mert az élettérért folyó küzdelem része. A szerbek által elvesztett háborúk és a délről, Koszovóból, Boszniából és Montenegró hegyeiből a mi Bácskánkba és Bánátunkba felhúzódott szerbek házért, lakásért, munkáért, vagyonért ölnek és pofozkodnak, a magyar kultúra és a magyar egzisztencia ellen folytatnak alattomos harcot. Ezeket a magyarveréseket az ottani kormány is biztatja, mert ő maga is felelős Szerbia összezsugorodásáért. És ott ezer év óta mindig volt vérbosszú, ölés, vad gyűlölet, a szlovákok azonban békés nép volt valamikor és még mindig az. A szerb kormánynyal azonban nem keménykedik a magyar kormány, pedig az suttyomban támogatja a feltelepültek vagyonszerző cselekményeit.

A pópák és a román bojárság által már egy évszázad óta szított magyarellenesség is komoly. Az is az állami politika szintjére emelt magyarverés, sőt magyarölés. Évtizedek óta folyik. Amióta 1916-ban Románia, mint addig az Osztrák–Magyar Monarchia szövetségese megegyezett az ellenséggel, az antanttal, majd amikor 1919-ben a román csapatok bevonultak Budapestre, aztán amikor mindez a második világháborúban megismétlődött. A románok területre, élettérre és a magyar kultúrára vonatkozó magyarellenességét komolyan kell venni, és eddig még nem volt egyetlen egy kormány sem, amelynek nem Erdély megtartása lett volna a legfontosabb célja, mindenek feletti célja. Ehhez időnként kell magyarverés. Ennek csak a székelység tud mindmostanáig ellenállni. A székelyek legnagyobb ellenségei azonban a romániai magyar politikusok, a kormány tagjai, akikről most kiderült, hogy korábban mind a Szeku besúgói voltak. Romániában nyilvánosságra hozták, hogy Markó Béla, Frunda György, Verestóy úr, az egyik leggazdagabb romániai vállalkozó és még sokan mások, a belső elhárításnak jelentgettek. Ceausescu alatt. Erről nem beszél senki, Gyurcsány ezekkel tárgyalgat (meg mások is...).
A román és a szerb magyarellenesség nem tévesztendő össze a Slota szájhősködésével. A szlovákok, akik a cseh Benes dekrétuma alapján kitelepítették a magyarokat a második világháború után, és akik elszenvedték a bécsi döntést, amikor Kassát vissza kellett adniuk, ma már nem tarthatnak komolyan a magyar irredentizmustól, attól, hogy Gyurcsány fehér lovon bevonul Kassára, amint Horthy tette, mert jobban látják, mint mi magunk, hogy a magyarság mennyire tönkre van verve és éppen a saját kommunista-liberális elitje, komprádorburzsoáziája által. Nem, ők a békés magyar-szlovák együttéléstől félnek, amely évszázadok alatt semmi konfliktust nem okozott a két nép között. A feloldódástól félnek, egy mesterségesen előállított és a népbe belevert hazug történelem megsemmisülésétől.
Slotáék és a többiek is, akik nem vallják be, a kibéküléstől és kiegyenlítődéstől félnek. Az eredetvizsgálattól, amely az évszázadok alatt létrehozott kulturális és civilizációs javakat, értékeket megnevezi. Az évszázadok alatt a Felvidéken létesült magyar kultúra elismerésétől és a benne való éléstől félnek. Ezt igazolja az is, ami még az ottani választások előtt történt Pozsonyban, amikor lefogtak egy magyar tanárembert, aki a pozsonyi koronázó- templom történelmi vonatkozásairól beszélt társainak. A történelem magyar értékeiről csak olyan szlovák idegenvezető beszéljen – szeretnék –, aki mindent azonnal reszlovakizál. A két kormány viszont egy kicsit összedolgozik. Gyurcsány most kiáll. Ez gyönyörű póz, az öt halottat termelő tűzijáték-botrány után. Aláfestve a Budapest Parádéval, amely Demszkynek termeli a szavazókat. Ilyen pompás popókat csak egy örökös polgármester tud adni a városnak.
Szeptember elsején viszont a középső áfa-kulcs 15-ről 20 százalékra emelkedik. A munkavállalói járulék 2,5 százalékkal emelkedik. Gáz, villany, közlekedés, kenyér és élelmiszer – minden drágul, a reálkereset 4,5 százalékkal csökken. Ez nem magyarellenesség? Lehet ezt egyensúlyprogramnak, kiigazításnak nevezni? Nem, ez súlyos ezrek elvétele a magyar családoktól, egy egész társadalom leszorítása az élet pástjáról. Ez egyensúly-javítás

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.