Tiszaeszlár, 2006. november 1.
Vajda Sándor 2006.11.05. 16:16
Az idén is, mint az előző években, felkerestük Solymosi Eszter síremlékét, hogy elhelyezzük rajta az emlékezés koszorúit. Ezúttal is velünk tartott Kázmér István barátunk, a Borsiban található Rákóczi kastély gondnoka.
Néhány szót ejtenék a XIX századi eseményről. Mielőtt azonban elkezdeném, szeretném tájékoztatni az olvasókat, hogy egy több mint száz évvel ezelőtti eseményt mi már csak elbeszélésekből, jegyzőkönyvekből és korabeli beszámolókból ismerhetünk. 1882 – ben kezdődött a történet. A szabolcsi faluban épp Húsvét ünnepe közeledett. A helyi zsidó közösségben is készültek eme jeles ünnepre, és készült az ilyenkor elmaradhatatlan pászka is, melybe – régi hagyomány szerint – fiatal szűzlány vérét keverték. Egy helybéli férfi elbeszélése szerint két fiatal lány volt kiszemelve, mindkettő tizennégy éves volt és mindkettőt Eszternek hívták. Azon a bizonyos délelőttön Solymosiné kislánya ment a boltba kék festékért, így ráesett a választás. A rabbi és segédje becsalták őt a zsinagógába ahol az egyetlen szemtanú – a rabbi fia – szerint „vérét vették”. A kislány segélykiáltásait hallotta Lengyelné, az ács felesége, aki később a második tárgyalás előtt visszavonta vallomását. Esztert hiába várta haza édesanyja, keresésére indultak, de sem a leány, sem a holtteste már nem került elő. Egy nagyon hosszú és bonyolult per vette kezdetét, melynek első szakaszában a felperesek álltak nyerésre, sok bizonyíték volt a helyi zsidóközösség ellen, ám végül a pénz és hatalom győzött és ejtették a vádat. Az egyetlen fültanút Lengyelnét is jó megfizették, hogy visszavonja a vallomását – pénzt később a ház átépítése során találták meg a padláson. Annyit kapott, hogy abban az időben megvehette volna a fél falut belőle, de a lelkiismerete már nem vitte rá, hogy elköltse, így találhatott rá fia az ötvenes’ években. A másodfokú tárgyalás előtt nagy nyomásra az igazságügyi miniszter lecserélte a teljes bírói apparátust és olyanokat nevezett ki, akik végül a megvádoltak számára kedvező döntést hoztak. Az eljárás során számos furcsaság is történt, amit most nem részleteznék, egyet viszont megemlítek. Amikor nagy erőkkel keresték a kislány holttestét a Tiszában akkor egy, a halászok által talált holttestet mutattak be a vádlottak segítői, úgy mintha az volna az eltűnt leány. Ezzel nem nagyon győzték meg a bíróságot, mert a hulla egy középkorú városi nő holtteste volt, aki lakkozta a körmeit és a szerelem művészetében is igen jártas volt, míg Eszter egy mezítlábas, fiatal, szűz parasztlányka volt. Ezzel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy a vádlottak segítői semmitől sem riadtak vissza a győzelem érdekében. Ez volt az első per amit a zsidóság megnyert és egyes források szerint már itt elvesztettük az országot, innen egyenes út vezetett Trianonhoz.
2003-ban Göncz Árpád vezetésével ellenkonferenciát tartottak Nyíregyházán, amit nem igazán tudok hová tenni. Ők kinek az oldalán állnak? Miközben évről évre emberek százai keresik fel a síremléket, mert a régi mondás szerint: „megbocsátani lehet, de feledni nem szabad”. Mi sem feledjük soha az eszlári leánykát, ezért keltünk útra az idén is, hogy koszorúval és néhány szál gyertyával emlékezzünk reá.
Vajda Sándor
Készültek képek az idei megemlékezésről, melyek megtekinthetőek a képtárban
|