A történetet - gondolom - ismerik az olvasók, korábbi beszámolóimban is felelevenítettem részleteket, most nem kívánom ismételni magamat. Ezúttal is velünk tartott jó barátunk Kázmér István Borsiból, aki annak a kastélynak a gondnoka, ahol a nagyságos fejedelem II Rákóczi Ferenc született.

A megszokott találkozási ponton – a kisújhelyi gyalogos határátkelőnél – találkoztunk barátunkkal és onnan egyenesen az eszlári temetőbe mentünk. Örömmel tapasztaltuk, hogy több koszorú és mécses is van a síremléken, sőt felfedeztük, hogy egy szervezet emléktáblácskát ragasztott a sírkőre – melyet sajnos megpróbáltak eltávolítani, de szerencsére a temetőgondnok megzavarta az elkövetőket és így „csak” megrongálni tudták a táblácskát. Elhelyeztük a koszorút, meggyújtottuk a mécsest, és néma főhajtással emlékeztünk a leánykára. A himnusz eléneklése alatt többen megálltak mellettünk, volt köztük már régi ismerősünk is, akivel többször beszélgettünk, de akadt olyan is akit még nem ismertünk. Beszélgetésbe elegyedtünk velük, nagyon örültek annak, hogy messze idegenből is eljönnek a sírhoz. Javasolták, hogy a felénk közeledő Sanyi bácsival váltsunk pár szót, mert mint mondták, Ő tud a legtöbbet az esetről. Magunkhoz invitáltuk az említett bácsit, aki elmondta, hogy az ő nagyapja Soós Mihály a zsinagógával szemben lakott és abban az időben Eszterhez hasonló korban volt. A szomszédja mindig azzal riogatta, ha nem tetszett neki a gyermekek játszadozása, hogy vigyázzon, vagy neki is elvágja a torkát a sakter, mint Eszternek. Sanyi bácsi – amint az síremlékén is olvasható – 56-os szabadságharcos. Ott volt a 2003-as megemlékezésnél, amikor Csurka Istvánék jártak Eszláron, s azóta is naponta többször kijön a temetőbe felesége sírjához, de mindig megáll egy pillanatra Eszter sírja előtt. A beszélgetésünk alatt többen is odajöttek és egy-egy szál virágot helyeztek a vázában. Úgy vettem észre, hogy az évek során a helybéliek kezdenek „oldódni”, az a feszültség, amit az első alkalommal tapasztaltunk, mintha kezdene elszállni, és jobban kezdenének ez emberek beszélni a történtekről.

Sanyi bácsi által mondottak egy újabb adalék a történtekhez, mert a falubeliek nagyon is jól tudták, hogy mi történt a zsinagógában, csak a pénz és hatalom erősebb volt az igazságnál. Bár néha a lelkiismeret győzött a pénz felett, mint az ács feleségénél, aki a hallgatásért kapott pénzt már nem tudta elkölteni, de összességében az igazság vesztett.

A gyilkosság utáni ’”híres perben” vesztettük el az első csatát, melynek egyenes következménye lett Trianon. Ezért is vált a parasztleány tragédiája az ország tragédiájává.

Útban hazafelé megálltunk egy pillanatra Olaszliszkán, ahol a tavaly meggyilkolt Szögi Lajosra emlékeztünk. A sok mécses és a friss virág jelzi, hogy sokan emlékeznek az értelmetlen halált halt tanárra. Mi is elhelyeztünk egy mécsest az emlékhelyen, mert megbocsátani lehet, de felejteni nem szabad.

A koszorúzásról készült képek megtekinthetőek a képtárban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.