A két drukkerhad között a verbális vélemény-nyilvánításon kívül szerencsére semmilyen jelentős atrocitásra nem került sor. Ám a román ultrák gondoskodtak arról, hogy verekedés nélkül is sokáig emlékezetes maradjon a bukaresti mérkőzés. Kifeszítettek ugyanis egy drapériát, amelyen a következő szöveg volt olvasható román és magyar nyelven egyaránt: „Mennyi ideig tartja egy magyar nő a szart magában? Kilenc hónapig.”

Az undorítóan alpári és nyíltan rasszista, magyarellenes felirat érthetően közfelháborodást váltott ki minden jó érzésű magyar emberből, még azokból is, akik a futballal csak felületesen vagy egyáltalán nem foglalkoznak. Kivételt egyedül a kormány jelentett, igaz ebben semmi meglepő sincs, hiszen az elmúlt hét évnyi tevékenységük alapján látható, hogy sem jóérzésből, sem pedig nemzeti elkötelezettségből nem szorult beléjük túl sok... Semminemű tiltakozást, felháborodást nem mutattak a román drukkerek magyargyűlölő megnyilvánulása láttán. Ha egy magyar pályán történt volna meg ugyanez fordított előjellel, amellett, hogy szélsőségesen liberális kormányunk nem győzött volna elhatárolódni a „rasszista, neonáci drukkerektől, akik képtelenek európai módon viselkedni”, vélhetően hazánk romániai nagykövetének is lett volna egy jelenése a román kormány illetékesei előtt.

A történet egyébként korántsem új keletű, sőt, ez minimum a harmadik, következmény nélküli(!) megalázása volt a magyar szurkolóknak a szomszédos államok területén. Emlékezhetünk az 1992-es Slovan–Ferencváros BEK-meccsre, ahol a szlovák rohamrendőrök válogatás nélkül ütöttek-vertek mindenkit, aki magyarul beszélt, vagy zöld-fehér színekben tartózkodott a stadionban. Akkor a visszavágón a ferencvárosi szurkolók válasza hangos, „Európa! Európa!” skandálás volt. Semmilyen balhé nem történt, a pozsonyi Slovan Budapestre érkező szimpatizánsainak a haja szála sem görbült meg.

Tavaly novemberben aztán szintén nagy vihart kavart, amikor ugyancsak Szlovákiában a Dunaszerdahely-Pozsony mérkőzésen, a jórészt magyarokból álló Dunaszerdahelynek drukkoló helyi és anyaországi magyar szurkolókat verték össze a tót rohamsisakos rendőrök. Kormányunknak akkor is az volt a legfőbb gondja, hogy igazolja a magyar drukkerek balhés szándékát. Holott szó sem volt balhéról, sőt, a válogatott meccsekhez hasonlóan teljes egyetértésben szurkolt együtt a Dunaszerdahelynek fradista, újpesti és kispesti! Nem csoda, hogy a szlovák belügyi tárca felé megfogalmazott erőtlen, tessék-lássék magyarázatkérésre azóta sem érkezett érdemi válasz.

A mostani bukaresti gyalázat után sem hazudtolta meg magát a Draskovics Tibor-vezette magyar rendészeti minisztérium. Draskovics – akinek a nemrégiben kipattant videofelvételes ügye miatt már az esetleges leváltását is megszellőztették – legfőbb gondja az volt, fontoskodva hangoztatta is minden csatornán, hogy gondolkodás nélkül megfékezteti az esetleges revánsra készülő magyar drukkereket. Külön kiemelte, hogy mindennemű, előre be nem jelentett drapériát elkoboznak majd a bejáratnál, ahová – többek között ebből a célból – dupla kordonok felállítását adta parancsba rendőreinek a miniszter. Szerencsére az újpesti szurkolók kellő leleménnyel rendelkeznek, és csak azért is becsempészték a választ, amelyen a következő felirat állt: „A magyar édesanyák a világ legszebb asszonyai! Oly' gyönyörűek, melyekről ti álmodni sem mertek! A leendő királyaitok...”

Eltekintve attól, hogy a befejező gondolat mindössze a titkos reményeinket tartalmazza, a drapéria első két mondata – így, felkiáltójellel a végén – nemcsak az igazságot közölte, de az újpesti szurkolók egyértelmű kultúrfölényét is kifejezte a románokkal szemben, ugyanúgy, amint a korábbi esetekben a szlovákokkal szemben is felszínre került a magyar szellemi fölény.

Ha azzal próbálkozunk, hogy megfejtsük a szomszédos országok „drukkereinek” magyarellenes megnyilvánulásának hátterét, nincs igazán nehéz dolgunk. Sőt, nagyon is kézenfekvő a válasz, hiszen – elvonatkoztatva a focitól – ugyanez a háttere a szerbiai magyarveréseknek, a magyar autonómiatörekvések teljes román elfojtásának, vagy éppen az újsütetű szlovák nyelvtörvénynek. Trianon az, amit képtelenek feldolgozni ezek a nemzetek! A jogtalanul bitorolt területek miatti bűntudatuk késztetik őket arra, hogy ahol lehet, beletapossanak nemzetünkbe. Ha megoldható, akkor fizikailag is – lásd a szlovákiai futball-incidensek -, ha nem, akkor csak szavak vagy drapériák szintjén.

A focira visszatérve, kétség nem fér hozzá, hogy hasonló esetek tanúi lennénk, ha valamelyik kupacsapatunk mondjuk Szerbiába kényszerülne, mert összesorsolnák a hírhedt kemény maggal rendelkező Crvena Zvezda vagy Partizan csapatával.

Egy dolog biztos: a sokat szidott, mindennek elhordott magyar szurkolók eddig mindig úriember módjára reagáltak az őket ért sérelmekre. Ezért – azzal együtt, hogy persze nem angyalok ők sem – igenis büszkék lehetünk rájuk klubhovatartozástól függetlenül!

Csak úgy mellékesen: alig több, mint két hét múlva, augusztus 12-én Magyarország-Románia barátságos mérkőzést rendeznek a tragikus kegyetlenséggel meggyilkolt kézilabdázó, Marian Cozma emlékére... A meccs Budapesten lesz, Draskovics tehát megint kedvére fontoskodhat majd. Feltéve, hogy akkor még a hivatalában lesz...

                                                                           Kovács Attila

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.