A közlekedési infrastruktúra hiánya miatt a befektetési lehetőségeket kereső tőke is elkerüli a vidéket. Mindez természetesen súlyos megélhetési gondokat eredményez. A Bodrogköz a régi időkben sem adta könnyen a kenyeret, az évszázadokon keresztül mocsaras, vizes vidék jelentéktelen hányada volt csak alkalmas a földművelésre, sokkal inkább a hagyományos fokgazdálkodás volt jellemző.

A hátrányban előnyt jelentett, hogy ezen adottságok szigorú, fegyelmezett tudatosságra nevelték a bodrogközi embereket, hiszen alkalmazkodni kellett a vizek járásához. A XIX. század második felében aztán megépültek a belvizet a Tiszába és a Bodrogba vezető csatornák, s így nagyobb területek váltak megművelhetővé. Az 1954-ben átadott tiszalöki vízlépcső azonban megpecsételte a Bodrogköz sorsát, a folyó szintje ugyanis a térségben meghaladja a vidék legmélyebben fekvő területeinek magasságát, emiatt lehetetlenné vált a víz elvezetése. 1990 után az országos folyamatokhoz igazodva a még létező termelőszövetkezeteket szétverték, ám a megélhetés más lehetőségeit nem biztosították. Élelmes zsákmányszerzők hatalmas kiterjedésű földbirtokokra tettek szert, az egyszeri magyar gazdák tenyérnyi földecskéjükből nem tudnak megélni, noha amúgy is nagy nehézség árán lehet csak kenyeret kicsikarni a vidékből a fent említettek miatt. Az állattartás adottságai persze kedvezőek, de ahhoz is terület kell.

Ideális esetben vágóhidak, feldolgozóüzemek, tejcsarnokok, pékségek lehelhetnének újra életet a Bodrogköz falvaiba, már csak azért is, mert a jövőben – ez értő és látó körökben ma már szinte közhely – a falu, a magyar vidék a túlélés kulcsává válik.

A térség mára a csendes agónia állapotába került: a települések rohamosan elöregszenek, a fiatalok a fővárosban vagy idegenben keresnek megélhetést, a cigány lakosság számaránya egyre nő. A vidék mégis élni akar. Ezt bizonyítja három Árpád-korban alapított alsó-bodrogközi falu: Karos, Karcsa és Pácin példás összefogása, melynek nyomán várhatóan megélénkül a turizmus. Ma ez jelenti a térség kitörési pontját. Ennek alapjául a rendkívül gazdag történelmi hagyományok szolgálnak.

Árpád magyarjainak a Bodrogköz volt első Kárpát-medencei szállásterülete. Egy domborzati térképre pillantva ennek oka is érthetővé válik: a Bodrogköz a lankává szelídülő Kárpátoktól nyugatra eső első sík terület, s a honfoglalás korában még vadban, halban gazdag vidék volt. Emellett nemzetközi jelentőségű honfoglalás kori régészeti lelőhely, erre utal a vidék új címere, a folyókkal stilizált szarvasagancs és a „Bodrogköz – Magyarország bölcsője” jelmondat.

Karos, Karcsa és Pácin tehát összekapaszkodott, és a miskolci Herman Ottó Múzeum szakmai közreműködésével a térségben eddig egyedülálló turisztikai fejlesztést indítottak el „A Bodrogköz öröksége – Karos-Karcsa-Pácin mikrotérség turisztikai célú fejlesztése” címmel.

Az ötletgazda Pácin község polgármestere volt. Az 1998 óta a Magyar Igazság és Élet Pártja színeit képviselő Barati Attila 1990-től vezeti és szolgálja faluját elöljáróként. Meg is látszik a településen, hogy jó gazdája van: néhány éve díszítik a falut a látványosságnak sem utolsó, több száz éves kőrisfából kifaragott „Turul Nemzetség”, illetve és „Áldó Krisztus” névre hallgató köztéri szobrok, 2002 óta működik a Gólyafészek Gyermektábor, ezen kívül kiépült a szennyvízközmű-hálózat és a belvízelvezető hálózat is. Járdák, utak épültek vagy újultak meg, korszerűsödött az orvosi rendelő, megszépült az iskola, bővült az óvoda, újjászületett a sportpálya öltözője.

1994-ben éhségsztrájkot kezdett annak érdekében, hogy határátkelőhely nyíljon Pácin és a szomszédos, de jelenleg szlovák uralom alatt álló Nagykövesd között – és sikerrel járt. Második ilyen demonstrációja is eredményes volt, elérte, hogy Persányi Miklós akkori SZDSZ-es környezetvédelmi és vízügyi miniszter megtámogassa a belvízelvezető-rendszer kiépítését. Egyszóval Barati Attila példás és felelős vezetője a falunak.

A polgármester ottjártunk napjának reggelén tért haza a miskolci onkológiáról, ahol több napos kezelésen esett át. Ennek ellenére árad belőle a lendület és az eltökéltség, midőn Karoson, Karcsán és Pácinban egymaga vezet körbe minket (a karosi polgármester és a karcsai református tiszteletes asszony látogatásunkkor influenzával küszködött, így az előzetes terv ellenére nem tudtak jelen lenni beszélgetésünkkor).

A három falu közösen – és sikeresen – pályázott az említett turisztikai fejlesztésre, melynek ügyvivő-települése Pácin.

– A Bodrogköz az egész Kárpát-medence honfoglalás kori leletekben leggazdagabb vidéke. Vörösmarty Mihály is ide helyezte földrajzilag a Zalán futását, meglepő, hogy az irodalomtörténészek ennek okát nem kutatják. A turisztikai beruházás lényege, hogy 700 évet felölelő időutazást kínálunk az ide látogatóknak. Karoson a XX. század első felében, illetve 1986 és 1990 között a Kárpát-medence legjelentősebb honfoglalás kori vezérsírjait tárták fel, az innen származó leletek: veretes nyergek, fegyverek, tarsolylemezek nemzetközi hírűek lettek. A vezérsírok helyén a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védelme alatt álló emlékhelyet alakítottak ki. Karcsán található Magyarország egyik legrégebbi Árpád-kori temploma, Pácinban pedig a Mágóchyak meglepő épségben fennmaradt késő-reneszánsz kori kastélya és a hozzá tartozó őspark – vázolja a fejlesztés alapjait Barati Attila.

A ma 500 lelket számláló Karoson azonban nemcsak a Nemzeti Emlékhely jelent többek között turisztikai érdekességet is, hanem gőzerővel épül az alaprajzában magyar íjat formázó látogatóközpont, mely eredeti leletek, panoptikum-jellegű rekonstrukciók, illetve korszerű interaktív digitális eszközök segítségével hitelesen és látogatóbarát módon mutatja majd be a honfoglalás korát. Az épülőfélben lévő intézményben többcélú közösségi teret, oktató-, készségfejlesztő- és foglalkoztatóhelyiségeket és ajándékboltot is kialakítanak.

A látogatók, ha kedvet éreznek hozzá, belekóstolhatnak a bőr- és fémművességbe, a nemezkészítésbe, a kerámiázásba. A Bodrogköz öröksége már ma is erősíti a nemzettudatot, hiszen az itt feltárt tarsolylemezek rekonstrukcióit egyre többen viselik, ragaszkodva ezzel az örökséghez, büszkén hirdetve a lenyűgöző magyar ötvösművészetet.

Az 1400 lakosú Pácin XVI. században Mágóchy Gáspár uram rendelésére épült kastélyának tatarozása már megtörtént, benne a késő-renszánsz kort idéző kiállítás lesz, ebben is szerepet kapnak a korszerű digitális megoldások. 50 fős előadótermet is kialakítanak, ez alkalmas lesz konferenciák, sajtótájékoztatók, egyéb rendezvények befogadására. Hamarosan megújul a kastélyt övező kert és a 20 hektáros őspark – a Bárópark -, melynek több száz éves növényvilága európai mértékkel mérve is különleges, az itt található gyertyánfajok például jellemzően a hegyvidékeken honosak. A park rendezvénytérrel és játszótérrel bővül, ezenkívül új közösségi terek épülnek, és térségi turisztikai információs központ is nyílik. Karcsán pedig részlegesen felújítják a templombelsőt és a bútorzatot, és látogatóbaráttá alakítják a templom környezetét.

A beruházás összköltsége 445 729 088 forint lesz, ezt részben európai uniós források, részben állami források fedezik, de jelentős mennyiségű önerőt is mozgósítani kellett.

– Nagyon kockázatos döntés volt, de most jár le egy uniós pályázati ciklus, így élnünk kellett a soha vissza nem térő lehetőséggel – mondja Barati Attila.

Külön említést érdemel a térség legrégebbi települése, az írásban először 1186-ban említett, ma 1700 ember által lakott Karcsa román stílusú református temploma, mely az Árpád-korban épült – pontosabban a johannita lovagrend által a XIII. században építtetett templomhajó egészen biztosan ekkor készült. A szentélynek, ma pedig az Úr asztalának helyet adó körtemplom – a Kárpát- medence kevés fennmaradt ilyen jellegű szakrális építményéhez hasonlóan – valószínűleg korábbi. A templom igazi érdekessége azonban a belső oszlopok egyikén látható Tollaskígyó-ábrázolás – ez egyedülálló a Kárpát-medencében, de talán egész Európában.

Hasonló ábrázolások csak a közép-amerikai indián kultúrákban ismeretesek. Az azték mitológiában Quetzalcóatl, azaz Tollaskígyó, a hitük szerinti első istenpár harmadik fi a volt a tudás és a tanulás istene. Az aztékok őt tartották az emberiség teremtőjének és a keleti égtáj urának, mivel kapcsolatban állt a Nappal. Tőle eredeztették a tudományokat, a törvényeket és az erkölcsöt is. Quetzalcóatl elutasította az emberáldozatokat, ehelyett az aztékok gyümölcsöket és virágokat vittek oltárjához. Végül aztán jósága és csodatételei miatt a többi isten kiközösítette, ezért keletre kellett menekülnie. Qetzalcóatlnak ikertestvére is volt a közép-amerikai indián mitológia szerint Xólotl, vagyis a Kutyaisten, a tűz, a villámlás és a balszerencse istene személyében. Hogy az aztékok Tollaskígyója miként került a Bodrogközbe, az egyelőre rejtély, de tény, hogy ott van. Karcsa temploma tehát izgalmas feladványt rejt a művészettörténészek és a történettudósok számára.

Mindemellett a jelenleg szlovák uralom alatt álló bodrogközi településeken is akad látnivaló. Alig 8 kilométerre van például Borsi, II. Rákóczi Ferenc szülőfaluja, II. András király pedig a leleszi prépostságban helyezette el felesége, a Bánk bán által meggyilkolt Gertrudis királyné jobb kezét.

A nagyszabású fejlesztések várható pünkösdi átadását követően tehát vélhetően pezsgő turizmus indul el a ma még csöndes Bodrogközben. Ez munkahelyeket is jelent, hiszen számtalan különböző szolgáltatással lehet csatlakozni a rendszerre. Ehhez azonban Barati Attila szerint a helyi közösségekben is szemléletváltásra van szükség, hiszen ma nemigen találni például kiadó szobát a térségben, pedig a falusi turizmus fellendüléséhez ez is szükséges. Ugyanez igaz a vendéglátásra.

A Bodrogközben ma alig akad minőségi vendéglő, a jelenlegi trianoni határ túloldalán működő Korona vendéglő viszont messze földön híres, hétvégente Kassáról is járnak oda családok. A beruházás csak úgy lehet sikeres, ha azt tényleg mindenki magáénak érzi, és az emberek maguk is megmozdulnak saját jövőjük érdekében.

A hosszabb távú tervek szerint a három falu együttműködése nyomán létrejövő turisztikai kínálat előbb-utóbb horgász- és fürdőturizmussal bővül majd, s mindez a jövőben szervesen illeszkedni fog a trianoni határon átnyúló összetett fejlesztésekbe, összedolgozva a 15 kilométerre található, védett, zárt borvidéknek minősülő Tokaj-Hegyalja vincelléreivel. A jelenkor akaratából így épül jövő az ősök örökségéből.

Ágoston Balázs

Forrás: demokrata.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.