- A második Orbán kormány még működésének elején „lesújtott” a legkiszolgáltatottabbakra: a közmunkások addigi 60 ezer 200 forintos nettó bérét lecsökkentették 47 ezerre – igen, ez az a „legendás” összeg, amiből a kereszténydemokrata Zsiga Marcell szerint meg lehet élni –, s megkurtították a foglalkoztathatóságuk idejét is: 2011-re egy ember már csak két hónapot dolgozhatott ilyen keretek között egy évben, napi négy órában: ha ezt letudták, kiestek az állami gondoskodásból, mehettek a szabad piacra, ahol persze nem kaptak állást. Ez az egész életükre kihat: évente mindössze egy hónapnyi munkaviszonyt szerezhettek ilyen módon, ennyi után fogják nekik kiszámítani a nyugdíjat is.
- Ezért hozták létre 2012-ben a Közmunkás Szakszervezetet?
- Addigra még tovább romlott a helyzet: ugyan két órával megemelték az addigi limitet, s egy ember a korábbi négy helyett már hat órát dolgozhatott, de a két hónapos foglalkoztathatósági korlát megmaradt. Ugyanakkor lecsökkentették az álláskeresési támogatás idejét: ami korábban kilenc hónap volt, az mindössze három lett, pedig egy állását vesztett ember újbóli elhelyezkedéséhez a statisztikák szerint akkor átlagosan 16 hónap kellett. Ezeket az embereket nem védte meg senki.
- Különös, hogy épp egy polgármester lett a szakszervezet elnöke, nem pedig egy közmunkás.
- Egy polgármesternek legalább annyi érdeke fűződik a közfoglalkoztatás jó működéséhez, mint maguknak a közmunkásoknak. Egy, a miénkhez hasonló, peremvidéki faluban nemigen vannak nagy termelő cégek, mindent magunknak kell elvégeznünk, ha nem működünk együtt, lehúzhatjuk a rolót. A település első emberén sok áll vagy bukik: lehet közmunkát értelmes célokra is szervezni, nem csak árokkapirgálásra. Bár meg kell mondjam, annak is van haszna, ha szép egy falu, és nagy esőzés idején az árokból elfolyik a víz. Ricsén viszont a rendszerváltás utáni években a közmunkásokkal több száz hektár erdőt telepítettünk, tölgyet és diót: az elmúlt években ezek eladásából, feldolgozásából százmilliós bevételre tettünk szert, s az általunk akkor darabokban megvásárolt és összevont földterület értéke is megtízszereződött. Erre nem lehet mondani, hogy „értéktelen munka” lenne, ráadásul hosszú évtizedekre jelent elfoglaltságot sokaknak.
- Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy közmunka már az Antall-kormány idején is létezett…
- Akkoriban szűntek meg a téeszek, zártak be a gyárak, kerültek utcára emberek. Sokaknak csak ez a lehetőség maradt. Mi magunk akkor nem is hangsúlyoztuk nagyon a „közmunka” szót, hogy megmaradjon azoknak a méltósága, akik egyik nap még gépészként dolgoztak, másnap meg munkanélküliek lettek.
- Kimondhatjuk, hogy ez inkább szociális, semmint munkaügyi foglalkoztatási forma?
- Főként a kezdetekkor az volt, igen. Tudok olyan településről – nem akarom megnevezni, mert jó a viszonyunk – ahol a közmunkaprogramban egy tyúkfarmon egy tojás előállítási költsége 350 forint volt. Ezt az árat a piac sose fizette volna ki, de nem is ez volt a lényeg, hanem maga a foglalkoztatás. A közmunka bizonyos része ma is inkább egyfajta segélynek tekinthető, főként azoknak a diplomásoknak az esetében, akik az elbocsátásuk után hasonló munkát végeznek, mint korábban, csak épp már köz-foglalkoztatottként.
- A közmunka egyfajta megregulázása is azoknak, akik a többségi társadalom szemében „csak otthon ültek korábban, és felvették a segélyt a semmire...” Ha ők dolgoznak, az elégedetté teszi korábban berzenkedő honfitársainkat is.
- Nincs ok a megelégedettségre. Kimondva-kimondatlanul ez a kormány rendre azt sugallja, hogy a közmunka haszna az is, ha a kisgyerek reggelente látja munkába menni otthonról a szüleit. Persze. És azt is látja, hogy az így megkeresett pénzből továbbra is nyomorog a család. Mit von le belőle? Hogy a munkának nincs semmi értelme, nem visz előrébb. Ám mivel nincs kitörési lehetőség, egy idő után neki is ez lesz a követendő minta, mert közben megszokja a nyomort, s inkább elmegy tizenhat évesen közmunkásnak, mint szakmunkásképzőbe. Sőt, továbbmegyek: mostanság a leszakadó családokban élő, gyakran túlkoros gyerekek között van, aki hatodik után abbahagyja az iskolát, nem végzi el a hetedik-nyolcadik osztályt, hanem tizenhat évesen bemenekül a közmunkaprogramba, az általánost pedig pár hónap alatt, egy olyan tanfolyamon fejezi be, ami mellé külön támogatás jár.
- A törvény nem tiltja, hogy ilyen fiatalon közmunkás legyen valaki? Voltaképp még gyerek...
- Elvileg tiltja, de vannak kiskapuk. Huszonöt alatti fiatalt nem lehetne ilyen programba felvenni, de ez csak akkor igaz, ha épp nincs a munkaügyi központnak valamilyen képzése. Ha ugyanis van, akkor ezeket a fiatalokat közmunka-program keretében beültetik egy kurzusra, s még támogatást is fizetnek nekik. Most gonoszkodni fogok: használható tudást legtöbbször nem kapnak, viszont az oktatással foglalkozó cégek jól járnak. Az a pénz, ami elmegy közfoglakoztatásra, nem kevés. Egy összehangolt, szervezett program keretében olyan hátrányos helyzetű térségeket, mint Bodrogköz, amelynek máig nincs valós gazdasági arculata, ebből a pénzből fel lehetett volna zárkóztatni. S nemcsak ezt, a többi, mára „közmunka-paradicsommá” vált, leszakadó vidéket is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés