A Bodrogköz közepén álló karcsai templom a terület legkorábbi fennmaradt emléke. A falu közepén egy dombon, a Karcsa patak partjához közel álló templom korai román építészetünk egyik fontos képviselője. A Molnár Vera által 1964-ben végzett ásatás tisztázta a templom építési korszakait. A templom mai formájában két jól elkülöníthető részre osztható: téglából épült szentélye eredetileg önálló kerek templom volt, melyet később bővítettek ki a faragott kváder kövekből épült négyszögű hajóval. Ez a korai templom rotunda volt. Kívül teljesen köralaprajzú építmény, melynek belsejében a hatszögletű középtérhez hat félköríves fülke csatlakozott. A keleti fülke, melyben az oltár állt, nagyobb a többinél. A fülkéket félkupola boltozat fedi. Középterének jelenlegi boltozata XVIII. századi. E kerek templom építési ideje bizonytalan. A Molnár Vera által felállított relatív kronológia szerint a rotunda a XI. század második felében épülhetett.

A kis kerek templom idővel szűknek bizonyult (külső átmérője 7,80 m) és ki kellett bővíteni. Az 1964-es ásatás során a ma meglevő hajófalak mellett előkerültek egy korábbi bővítés nyomai és a szentély mellett két négyszögű épületrész alapjait találták. Ezek különálló kápolnák lehettek, melyekbe a szentélyként használt kerek templomból egy-egy ajtó nyílott. A templomnak ez a bővítése Molnár Vera szerint a XII. század első felében történhetett. A XII. század végére ez annyira megrongálódhatott, vagy más ok miatt le kellett bontani, s a helyére építették a ma is álló, kőből épült hajót. Ezt eredetileg nagyobbra tervezték, háromhajósra, álbazilikális típusra. Az eredeti terv azonban nem valósult meg. Molnár Vera szerint ez a harmadik építési periódus is két részre oszlik: az első részben felépítik az északi és nyugati falat, a díszes nyugati kapu nélkül.

A XII. század végén az építőműhely valamely okból eltávozik, és a XIII. század elején egy új, lombard és francia hatásokat egybeolvasztó műhely folytatja az építkezést. Ekkor épült a templom déli fala, a nyugati kapuzat. A templom építése nem befejezett. A XIII. század közepe táján eltávozott az építőműhely, abbamaradt az építkezés. Feltételezhetően a tatárjárás szakította meg a munkát. Az építők vagy elpusztultak a tatárjárás során vagy elmenekültek. A Karcsáról szóló első okleveles adat 1186-ból való. III. Orbán pápa a kereszteslovagok magyarországi házai között megemlíti „Ecclesis S. Margarethae de Charce”-t. IV. Béla 1238-as oklevele is a kereszteslovagok magyarországi házai között beszél „monasterii de Harcha”-ról. Az okleveles adatok fontosak a templom történetére vonatkozóan. Azt mutatják, hogy a templomnak már a XII. századi részét, de a XIII. századi periódust biztosan a johanniták építették.

1527-től van a templom a reformátusok birtokában. A karcsai templom keleti vége – a mai szentély – téglából épült kerektemplom. Ez a korai kis templom egy zárt csoportba tartozik Kiszombor és a kárpátaljai Gerény (Gorjani; Ukrajna) templomaival. Ez a típus, amely kívülről kerek templom, belső középtere pedig hatszög alakú, hat boltozott félköríves fülkével, különbözik a többi rotundától. A belső fülkéket elválasztó pillérek felett hatszögű kupoladob, lanterna volt. Ez Karcsán csak maradványokban van meg. A karcsairotunda féloszlopos, árkádos díszítése, fogrovatos párkánydísze alapján a 12. század elején épült. A 12. század végén és a 13. század első felében a johannita lovagok bővítették, nyugati oldalához hajót építettek. Nyugati tornyos, háromhajós, keresztházas alaprajzi elrendezésű templomot terveztek, de feltehetően a tatárjárás, majd a birtok 1282-ben történt eladása meghiúsította elképzelésüket, és a templom befejezetlen maradt. A négyszögű, nyugati kegyúri karzatos hajót faragott kő kváderekből emelték. Az esztergomi Porta Speciosa kapuzattípusának példáját látjuk a nyugati homlokzat bélletes kapujának részletgazdag faragványaiban; nemcsak a sokárkádos nyugati oromfalban, alatta a konzolokat tartó két oroszlánban, a jó és a rossz küzdelmét is jelképező torz figurákban, de a bélletes-oszlopos kapuzat akantuszos fejezeteiben is. A hajó lombard és francia hatásokat mutat.

Rendkívül fantáziadús a figurális és ornamentális díszítés a templombelső pillérkötegeinek fejezetein is. A nyugati karzatot tartó déli pillérköteg három emberalakot ábrázol, mellettük két egymásba tekeredő sárkány. Az északi pillérköteg fejezetei egyszerűbbek. A karzatszint fejezetei tűzvészben megsérültek, itt látszik legjobban a templom befejezetlensége. 1964-ben régészeti kutatás előzte meg a templom 1967-1969 közötti műemléki-helyreállítását. Ötletes a háromhajós templom térhatásának megjelenítése: a hosszirányú beton pengepárok térfalai a hajók térosztását idézik, az általuk közrefogott, fedélszéket tartó túlnyújtott fatámaszok a feltételezett oszlopok helyét jelzik. A lágy vonalú zsindelyezett magastető egységbe fogja a hajót. Szépen illeszkedik az együtteshez a különálló harangláb. A tervezés Kissné Nagypál Judit építész egyik legkiemelkedőbb munkája volt, amellyel nagy nemzetközi elismerést aratott.

Végül egy legenda a templomról: Legendája szerint egykor régen a tündérek építették. Azok a tündérek, akik a Karcsa-tómélyén laktak és az ugyancsak ott élő, de elszaporodott boszorkányok elől menekültek. Ezért két nap és két éjjel alatt felépítették a templomot. Harangja pedig azért nincs, mert amikor két tündér éppen repítette az ezüstharangot, a boszorkányok üldözőbe vették őket. Már-már elérték a tündéreket, amikor a faluban megszólalt a kakas – erre a boszorkányoknak vissza kellett térniük lakhelyükre. Ám a harangot szállítótündérek is megijedtek, és elejtették a harangot. A harang magával rántotta a tornyot is, és mind a kettő eltűnt a Karcsa vizében. Azóta többször is keresték, egyszer meg is találták, láncot akasztottak a gombjára, eléfogtak 24 ökröt, és elkezdték vontatni kifelé, amikor valaki felkiáltott a mélyben: “Jaj, a kisujjam!”Erre mindenki megállt, az ökrök térdre estek, a lánc meg elszakadt. Állítólag a hely, ahol a harangok az iszapban fekszenek “a Vajdák kertje végével egy irányban, 3 vagy 4 öllel a széltől beljebb van”, de azóta sem találják. Viszont minden 100 évben egyszer hallatja a hangját az eltűnt harang.

Forrás:
VALTER Ilona: Egyházashelyek és templomok a középkori Bodrogközben
Tamási Judit szerk.: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltat, A millenniumi műemlékhelyreállítások lexikona (Budapest, 2000)
Legenda: tirek.hu / karcsa

epiteszetiemlekek.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.