- Hogyan és mikor került kapcsolatba a nemzeti radikális gondolatvilággal?

- Dátumban nem lehet pontosan kifejezni. A Horn-kormány ideje alatt éreztem, hogy valami nincs rendben ebben az országban, de akkor még nem foglalkoztam komolyan politikával. Csalódtam néhány rendszerváltó pártban, de nem tudtam még felmérni a dolgok súlyát. Először 1998-ban „kaptam fel a fejem”, egyrészt az akkor működő kormánykoalíció vereségén, másrészt a Magyar Igazság és Élet Pártjának a parlamentbe jutásán. Érdekelt a nemzeti radikalizmus sikere, és mivel sokan támadták Csurka István pártját kíváncsi lettem, hogy miért. A történelem mindig a kedvenc tárgyaim közé tartozott tanulmányaim során, ezért hamar rájöttem, hogy a „támadók” azért nem kedvelik a radikális pártot, mert tudják, hogy neki van igaza. Az ezredforduló után kezdtem el politikával és a radikalizmussal komolyabban foglalkozni. Ez részben barátaimnak is – közülük is elsősorban Szerdi Csabának – köszönhető. Ő gyakran tartózkodott Budapesten és hallgatta a Pannon Rádió adását. Általa, illetve pesti barátaink által sok dalt, verset és beszélgetést hallhattam, az említett rádió műsoraiból, valamint ekkor került kezembe először a Magyar Fórum. Innen már nem sok kellet ahhoz, hogy én is az egyetlen radikális párt támogatóinak sorába álljak. Ebben az időben sokat beszélgettünk a barátaimmal, néha késő éjjelig, próbáltuk elemezni az országban kialakult helyzetet és a „hogyan továbbról” értekeztünk. Ekkor érkezett el a 2002-es országgyűlési választások két fordulója, ahol már a MIÉP-nek kampányoltunk, noha még nem voltunk hivatalosan tagok az IT-ben.

- Mit lehet tudni a karcsai- illetve a borsod megyei szervezetről?

- A csapat „magja” már az előbb említett választások alkalmával együtt volt, és a továbbiakban is együtt maradt. 2003-ban az EU csatlakozás népszavazása előtt már ismét „hallattunk” magunkról a községben, az „Így nem!” kampányával, melyhez a szóróanyagot pesti barátainktól kaptunk. Azon a nyáron a szomszédos Pácinban rendezett „Bodrogközi napok” vendége volt Csurka István és a Bocskai színpad, ekkor lehetőségünk nyílt találkozni a neves vendégekkel illetve Várkonyi József zempléni régióvezetővel is, aki felvetette az ötletet, hogy alakuljon IT a csapatból. A gondolatot tett követte és hosszas előkészítő munka után 2003. november elsején megalakult a Kacsai Ifjúsági Tagozat tizenegy alapító taggal. Azóta az elnöki teendőket én látom el, s most már az ország legnagyobb radikális ifjúsági alapszervezetét vezetem, mert a „mag”mellé még számos fiatal csatlakozott időközben. Néha egy-egy taggyűlésen már nem férünk be a helyiségbe és ez bíztató a jövőre nézve. Rendszerint tizennyolc-húsz fiatal érdeklődik még a radikalizmus iránt községünkben és a környező településeken. Elég jelentős területet tudunk lefedni. Választások előtti kampány és az azt megelőző munka során elsősorban a Bodrogköz középső településeire összpontosítunk, rendszerint e községek szavazófülkéibe tudunk szavazat számláló bizottsági tagokat is delegálni. A legutóbbi országgyűlési választások előtt a választókörzetben található negyven település közül harmincnyolcra eljutottunk, ahol plakátot ragasztottunk, szórólapot osztogattunk, és lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk elbeszélgetni az emberekkel. Mindezt jelentősebb anyagi támogatás nélkül szinte önerőből. A megyei szervezet a miskolci IT megalakulása után 2004 májusában jött létre, ekkor már három alapszervezet működött a megyében, Miskolc, Karcsa és Sajószentpéter. Ebben az időben az elnökhelyettesi teendőket láttam el a szervezetben. Több közös programot szerveztünk, kirándulások, koszorúzások, megemlékezések és egy tábort is megrendeztünk a Bükkben. 2005-ben a miskolci és sajószentpéteri szervezetben változások történtek, az előbbi átalakult, míg az utóbbi megszűnt, így megyei elnökség sem lehetett pár hónapig. A fordulópontot a sátoraljaújhelyi Ifjúsági Tagozat megalakulása jelentette, 2005. november 29-én. Mivel ismét három alapszervezet működött a megyében így megválasztásra került az új megyei elnökség, mely a szervezetek elnökeiből áll, az elnöki teendőket én látom el, Dávid Anikó (Miskolc) az elnökhelyettes és Simon Orsolya (Sátoraljaújhely) elnökségi tag.

- Milyen a visszhangja működésüknek?

- Az emberek elfogadtak bennünket az évek során. Ez elsősorban a sok és kitartó munkának köszönhető. Már az elején sem ültünk ölbe tett kézzel, hanem kint voltunk az utcán, szórólapoztunk, Magyar Fórumot osztogattunk, igyekeztük az emberek szemét egy kicsit felnyitni, ami úgy érzem, hogy sikerült. Egy olyan településen lakunk, ahol eddig az MSZP mindig győzött. Nincs tehát könnyű dolgunk, de már sikerült észrevetetnünk magunkat. A 2002-es országgyűlési választásokon, még csak néhány szavazatot kapott a párt itt helyben, de az EP választásokon négy, a legutóbbi tavaszi választások alkalmával pedig már több, mint nyolc százalékon zártunk. Ez, mint korábban említettem, a szívós munkának köszönhető. Mára elértük azt, hogy az emberek számolnak velünk, elfogadják ötleteinket, javaslatainkat. Jó kapcsolatot alakítottunk ki a környékbeli-, és a Szabolcs megyei MIÉP-szervezetekkel, gondolok itt Sátoraljaújhely, Zemplénagárd, illetve Dombrád és Kisvárda felnőtt szervezeteire, valamint a nyíregyházi Ifjúsági Tagozatra. A környező települések önkormányzataival is igyekeztünk jó viszonyt kialakítani és már nem csak a választások alakalmával, hanem egyéb rendezvényeken is szívesen látnak bennünket. Két civil szervezettel is szoros kapcsolatban vagyunk, kölcsönösen segítjük egymás munkáját, látogatjuk egymás rendezvényeit. A MIÉP Ifjúsági Tagozat révén a helyi sportéletből is kivesszük a részünket. A közelmúltban immár negyedik alkalommal vettünk részt a Karcsa Kupa teremlabdarúgó tornán, ahol évről évre jobb eredményeket érünk el. A végső siker még várat magára, de tavaly a második, míg az idén a harmadik helyen végeztünk. A szervezők, és az ellenfelek már számolnak velünk, és évről évre visszavárják csapatunkat. Nyáron elkészült a Karcsai MIÉP IT honlapja /www.karcsamiep.gportal.hu/ is. Ezzel egy régi álmunk vált valóra, hogy a világhálón is közelebb kerüljünk az emberekhez, illetve ezen a fórumon is ott legyünk. Anyagilag sajnos mi sem állunk a helyzet magaslatán, így a weblap egy alacsony költségvetésű oldal, de arra mindenképpen jó, hogy hallassuk a hangunkat, és bemutassuk a szervezetünket, illetve a lakóhelyünket. A hónapok során elég népszerű lett az oldal, melyet igyekszünk lehetőségeinkhez mérten, folyamatosan frissíteni és javítgatni.

- Úgy tudom – éppen a honlapjukról – hogy nemrégiben történt a helyi tisztújítás, és Ön maradt a vezető. Milyen célokat tűzött ki az elkövetkező időszakra?

- Tavaly novemberben volt a megyei tisztújító gyűlés, melyen ismét nekem szavaztak bizalmat. Ez nagy megtiszteltetés, de kötelesség is egyben. Megyei és alapszervezeti vezetőként, elsősorban a nemzeti radikalizmus iránt érdeklődő fiatalság megszólítását és összefogását tűztem ki célul. Igyekszem sok helyre eljutni, sok fiatallal beszélni, és megkeresni azokat a srácokat – még a legeldugottabb falvakban is – akiket érdekel, hazánk és nemzetünk sorsa. Ha nincs lehetőség helyi szervezet létrehozására egy adott településen, akkor igyekszem bevonni őket a mi életünkbe, vagy egy működő alapszervezethez irányítani. A honlapot folyamatosan fejlesztjük, sokat konzultálunk ebben jártasabb operátorokkal, tanácsokat kérünk tőlük, és ennek függvényében formálódik az oldal. Megpróbálunk minél több helyen és területen ott lenni, előadásokon, rendezvényeken, sporteseményeken, társadalmi megmozdulásokon, és ott ahol szükség van ránk. Igyekszünk bekapcsolódni a helyi és az országos eseményekbe, és további jó kapcsolatokat kialakítani más csoportokkal, szervezetekkel, természetesen csak akkor, ha egyenrangú félként kezelnek bennünket. Az emberekkel is szeretnénk még szorosabb kapcsolatba kerülni, megismertetni velük a nemzeti radikalizmust, és lerombolni a téveszméket velünk kapcsolatban.

- Van egy különlegességük is: Nemzeti tárgykörű CD-ket készítenek, amelyeket ingyen ajándékoznak az embereknek. Honnan jött az ötlet? Meséljen az eredményekről!

- Amikor megalakultunk akkor úgy érzetünk, hogy a fiatalokat meg kell szólítanunk valahogy. Mivel mi is fiatalok vagyunk ezért tudtuk, hogy száraz politikával és végeláthatatlan vitákkal nem tudunk közelebb kerülni hozzájuk. Feltettük a kérdést. Mi kell egy fiatalnak? Zene és szórakozás. Innen jött az ötlet, hogy a kultúrán keresztül szólítjuk meg őket. Elkezdtük keresni a hazafias érzelmű dalokat és verseket, melyekből válogatás lemezeket készítettünk. Minden CD-nek van borítója is, melyre egy-egy idézetet is elhelyeztünk ismert és kevésbé ismert költőktől, íróktól. A lemezeket díjmentesen osztogatjuk a fiatalság és újabban már az idősebb korosztály körében is. A lemezek egyre népszerűbbek, mind a karcsai-, mind a környékbeli emberek között. Igyekszünk úgy összeállítani egy CD-t, hogy az minden korosztály számára élvezhető legyen. Sokan, miután meghallgatták, jönnek, hogy kérjenek még a barátjuknak, ismerősüknek is. Mások megkeresnek, hogy beszélgessenek velünk a CD-n hallott dalok, versek tartalmáról, mondanivalójáról. Ennek különösképpen örülök, mert ebből látszik, hogy van értelme a munkáknak. A fiatalok meghallgatják, elgondolkodnak rajta, visszajönnek és kérdeznek. Egy picit sikerül őket kizökkenteni a mai médiák agymosó világából, és felébreszteni bennük az identitást, a nemzettudatot, amelyet ma sajnos igyekeznek kiölni az ifjúságból. További CD-ket is tervezünk készíteni.

- Néhány fórumon "halottnak" tüntették fel a MIÉP-IT-t, kijelentve, hogy az már nem is létezik. Mi a véleménye az ilyen megnyilvánulásokról?

- Az ilyen jellegű megnyilvánulásokat elolvasom, de nem tulajdonítok neki különösebb jelentőseget. Egy-egy ember elkeseredésben, vagy sértettségében hajlamos néha borúlátóbban szemlélni a dolgokat, és ezért születnek hasonló levelek, írások. Ami elszomorít, hogy politikai ellenfeleink minden ilyen megnyilvánulásból tőkét kovácsolnak ellenünk, ez viszont számunkra már nem a legelőnyösebb. Ezért kell vigyázni, hogy mit ír, vagy mond az ember. Egy országosan működő szervezetet nem lehet "halottnak" tekinteni, ha egy ember kiválik belőle, attól az még meg van. Az autót sem adják le a bontóba, ha az akkumulátor tönkremegy, hanem vesznek egy másikat és megy tovább minden. Örök optimista természetem miatt én így gondolkodom. Az évek során sokszor kerültünk nehéz helyzetbe, sokszor tettük fel a kérdést, hogy: folytassuk még? Van értelme? Mindig volt valami, ami tovább vitte a csapatot, egy apró siker, egy elismerés, ami erőt és hitet adott a folytatáshoz. Nem vagyunk könnyű helyzetben – annak ellenére sem, hogy észak-keleten alakult ki a nemzeti radikalizmus egyik bástyája – mert minden elismerésért és eredményért meg kellett küzdenünk az évek során. Míg más pártok hatalmas költségvetésből dolgozhatnak, és fizetet "zsoldosokkal" járják a városokat, falvakat, utcákat, addig mi mindent önerőből csinálunk. Tavasszal egy szervezet megkérte fiataljainkat, hogy segítsenek már nekik – természetesen fizettek volna érte –, de a fiúk nemet mondtak. A MIÉP-nek szívesen segítenek ingyen és bérmentve, de máshová nem mennek. Amíg ilyen ifjak teremnek addig nem lehet kijelenteni, hogy a MIÉP IT "meghalt".

- Kicsit kijjebbre tekintve: mit vár, hozhat-e valamilyen kedvező fordulatot a 2007-es év Hazánk, Magyarország számára?

- Bizakodom, mint sokan hozzám hasonlóan. A jelenlegi kormány bebizonyította, hogy alkalmatlan az ország vezetésére. Kapkod, vagdalkozik, hazudozik, és megfélemlít. Utoljára talán az ötvenes években nem érdekelte ennyire a kormányt a nép sorsa, mint most. Akkor egy – azóta már megbukott – eszme nevében zsigerelték ki az országot és vetették alá idegen érdekeknek, ma pedig a nemzetközi nagytőke nyomására csinálják ugyanazt, csak más eszközökkel. Az elmúlt hat év hibáit akarják most megfizettetni velünk, amit ők rontottak el. Ami az ország berendezkedést illeti, azt a legkevésbé sem hívhatjuk demokráciának. A legalapvetőbb emberiségi jogokat tiporják sárba, a szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítást, valamint az élethez való jogot. Ez utóbbi a legsúlyosabb, mert választás elé állítja az embereket vagy az éhhalált, vagy a fagyhalát választhatja, más kiút nem lesz lassan a számára. Még a királyság alatt is demokratikusabb formában működött az ország, volt egy mindenki által elfogadott és minden szempontot kielégítő alkotmányunk, melynek a jogfolytonosságát megszüntették egy hamis ideológia hatására, és áttértek a „mindenki egyenlő, csak vannak egyenlőbbek” alkotmányra, melynek a hatása alól a mai napig nem tudunk megszabadulni. Első lépésként ezen kellene változtatni. A „papíron” rendszerváltásnak nevezett időszakban úgy alakították át ezt a sztálinista tákolmányt, hogy a régi rendszer emberei mindig a helyükön maradhassanak, és a nép ne tehessen ellenük semmit. A megválasztott képviselőt nem lehet visszahívni, ha a választópolgárok elégedetlenek a munkájával, ez korántsem demokratikus forma. Ahhoz, hogy valami változzon ebben az országban, az emberek szemléletének kellene megváltozni. Egy, vagy néhány fecske nem csinál nyarat, ha az egész ország nem áll ki egy emberként alapvető jogaiért, akkor marad továbbra is a megosztottság, amit mesterségesen gerjesztenek. Az őszi események bebizonyították, hogy van keresni valónk, hogy igenis tudunk változást eszközölni, ha kell. Ami egy picit elszomorított az-az volt, hogy az ország nem állt egy emberként a változást akarók mögé – mint ötvenhatban –, pedig itt mindenkit becsaptak, mindenkinek hazudtak. Bízom benne, hogy ez a kormány már nem sokáig húzza, és akkor lehet egy új népszavazás, egy új választás, és visszatérhetünk az ősi alkotmányunkhoz, valamint elindulhatunk azon az úton, melyen mindig is szerettünk volna járni, csak vezetőink önös érdekekből tévútra terelték mindig az országot.

                                                                          Kovács Attila