Illyés Gyula Karcsán
2020.06.01. 21:11
1977. Május 19. - Illyés Gyula naplójegyzetei
Délelőtt Patakról ki, a volt lápvidék falvaiba. Tiszta házak, láthatóan rendezett élet. Bodroghalma, azelőtt Bodrogluk, a helybeliek szégyellték a falu régi nevét.
Karsó.
Karcsa.
Az 1054-ben épült körtemplom a száz évvel későbbi román templomocskával. Meghatóbb - szebb - mint a sok nagyhangú katedrális. Egy kis halom tetején. Körben a régi rendű falu. A házakat nem dobozformára építették újjá, a régi, hosszúkás formát korszerűsítették: az felel meg a szükségletnek, hiszen ha szűkebben is, de kell udvar, mód valamelyes állattartásra.
Zúg az orgona. Feketében gyűl a nép.
Ünnep?
Áldozócsütörtök.
Váratlanul, bejelentés nélkül álltunk meg. Egy királyi vendégnek nem rendezhettek volna meg különb ízelítőt a nép mai életéből. Beülünk, még idején, a férfiak padjába.
Flóra először vesz részt református istentiszteleten. Zsoltároskönyből követjük, mit énekelnek éppen.
Megtöltve zengő hanggal az egész kis templomot. Szentbeszéd, egy öreg pap mondja. Márk evangéliumának a mai ünnepre vágó sorai alapján.
A 375. dicséret szakaszai.
Az istentisztelet végén nagy meglepetés. A celebráló lelkész ugyanaz, aki Bodroghalászon volt pap annak az árvíznek az idején, amikor egy fél éjszaka én is ott voltam, s aztán a napról verset is írtam. Király Zoltán.
Itt a hajdani "szikár papné" is, aki tíz gyermeke karikájában énekelte velünk a Himnuszt, a Szózatot.
A veje itt a pap, Iszlai Jenő, őt helyettesítette négy napon át.
Ebéd meghitten, egyszerűen.
Vigasztaló keresztmetszet a vidéki életbe. Hogy van jól működő család is. A szikár papné valóban tíz gyermeket nevelt föl, 360 Ft papi fizetéssel úgy, hogy a gyerekek cipőjét is maga a pap talpalta. S most azok öregségükre megvettek számukra egy elhagyott házat Bogácson (Mezőkövesd mellett), s rendbe hozatták.
A hosszú kőkerítés, a földszintes, alacsony ablakú ház mögött hatalmas gyümölcsös, affajta városi kertparadicsom, amelyet Csokonaiék után egy kicsit református okosságnak tulajdonít az ember. Konyhakert is van, szöllő is. Ujszászy Kálmán maga sétáltat meg benne bennünket. A hátsó kerítés mögött a temető, a Bod család sírjaival.
Kellemes, meghitt vacsora, mint annyiszor, ha az intellektuális háziasszony maga szolgálja föl a főztjét, s leülve, a szellemi élet bírálatához is van szava. Janóék és Mallerék vannak itt.
Irodalom, történelem, pedagógia a tárgykör, anélkül hogy Pest szóba kerülne. Más szellemi égtáj; más földrajz szinte.
Fölidézése, mikor Némethtel itt jártunk 946-ban, s "nagy-gyűlés" volt az imateremben.
Forrás: https://mek.oszk.hu
|