Kedves Magyar Testvéreim, Petőfi népe! Ahogyan költőink megírták sütött már szebb világok napja is ránk. Hazánk ez a gyönyörű virágoskert, melyben illatoztak a szebbnél szebb virágok egykoron mára egy gazos, globalizációtól elfertőzött szemétlerakóvá változott. Kertészeink nem ápolják, nem gaztalanítják, csak utakat építenek, hogy könnyebben és kényelmesebben át lehessen menni rajta minden körültekintés nélkül. A kertben hatalmas reklámtáblákat láthatunk, melyek azt hirdetik: IGEN, MEGCSINÁLTUK! Az emberek az úton áthaladva elolvassák és memorizálják a rövid, de határozott bizalmat sugárzó szép szavakat. A szép szavak hatására kertészeink bizalmat nyernek és a virágok a hirdetőtáblák árnyékában, már nem tudnak gyarapodni és a végső kipusztulás, immáron erősen fenyegeti az egykoron világhíres virágoskertet. Két növény nagyon jól érzi magát ebben az elképesztő környezetben. Nagy százalékban megtalálható a piros szegfű, melynek szirmai ránézésre, egy illatos virágra emlékeztetnek, de ez csak a látszat! Megtalálható még itt megint csak nagy százalékban a narancsfa is melynek gyümölcse évről-évre savanyúbb ízt ad a szánkba. Ezzel a pár gondolattal országunk helyzetét próbálom megfesteni a 2006-os választások után. Magyar testvéreim! Ne feledjük el történelmünket, ne hagyjuk el kultúránkat. A mélyre vetet virágok magja erősebb gyökeret ereszt, és ha kihajt a földből elpusztíthatatlan. Ne feledjük Wass Albert szavait: „ Az idő lemarja a gyomokat”. Barátaim, testvéreim a Magyar öntudat mélyen a lelkünkben van, fényét beragyogják a századok, ne adjátok föl, gyarapodjatok! S mint oly sokszor tapasztaltuk már, a leégett mezőn is az eljövendő tavaszra új, szép, illatos virágok fakadnak győzedelmesen. Jáger Zsolt MIÉP Ifjúsági Tagozat

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.