A rendezvény fáklyás felvonulással kezdődött. Az emlékezők menetét diákok vezették, majd őket követte Dakos János polgármester, Dakos István alpolgármester, Vécsi István a térség országgyűlési képviselője (MSZP), az önkormányzati képviselő testület tagjai, Barati Attila – Pácin polgármestere, Vajda Sándor – a MIÉP Karcsai IT képviseletében, Szabó Ágnes református lelkész valamint Szemerszki Mihály atya görög katolikus lelkész. A felvonulás az emlékműnél ért véget, ahol a polgármester az önkormányzat, és e sorok írója a MIÉP nevében elhelyezte az emlékezés koszorúit. A sors iróniája, hogy mint hivatalos szervezet képviselője a meghívott vendégekkel együtt a képviselőtestület tagjai között foglalhattam el helyem. Ami a közelgő önkormányzati választások tükrében „érdekes” volt, mivel személyen is a képviselőjelöltek között van. Az ünnepi esemény a himnusz eléneklésével kezdődött, majd Czinke Lacika felolvasta Tompa Mihály – A karcsai templom című versét. Ezt követte Dakos János polgármester beszéde, aki előzetesen megígérte, hogy nem fog kampányolni, de mégis azzal kezdte mondandóját, hogy méltatta az önkormányzat eddig elvégzett munkáját (?) és az emberektől újra bizalmat kért a soron következő választásokon. Később beszélt arról, hogy az első írásos emlék Karcsa községről 1186-ból származik, és innen számítják a falu „életkorát” is. Vécsi István köszöntötte a települést 820. „születésnapja” alkalmából, majd arról mondott néhány szót, hogy nehéz helyzetben van az ország, különösképpen a Bodrogköz és az itteni emberek tartsanak össze. Ő is – mint mindenki a kormány részéről – az Uniós forrásokban bízik (azért nem csak erre kellene alapozni egy kormányprogramot), hogy a „beáramló” tőkével fellendítsék egy kicsit ezt a tájegységet is. Ezt követően a lelkészek celebrálták az ünnepi misét, melyet a megjelent szép számú közönség alázatos szívvel és figyelemmel kísért végig. A rendezvény a Szózat eléneklésével zárult.