Itten az ősz daliák, s tehetetlen bajnokok, akik
Álmos harcaiban győztek vala, csendesen élnek,
Itten Elem, Csákány, s hadrontó Tűzima nyugszik.
Itt a hegy végén látszik hajléka Hubának.
Ez, hajdan tehetős, Susadalnak rettegetője,
Büszke Kiónál a kúnoknak vítta csoportit,
És a mély fenekű Ungnál leütötte Laborcot.
Nyugton van most fegyveri közt, s majd nézi enyelgő
Gyermekeit, majd visszasohajt a boldog időkre.
Kis Bodor, a hősnek legutósó gyermeke, nyájas
Kedvü fi, most tized évében, enyelegve lehuzza
Néha az ősi vasat, s atyjának döngeti pajzsát,
Vagy fáradságos kézzel hurcolja temérdek,
Buzgányát, s jó nénéit mosolyogva fenyíti,
Megy, meg visszakereng s így szól nénjére tekintvén:
"Gyenge Szömér! te nagyobb vagy már, mégsem birod a szép
Kardot, még ideget sem tudsz pengetni madárra.
Óh mikor én oly nagyra növök, majd pengetek íjat,
S tőletek a gonosz embereket még karddal is űzöm,
Mert vannak gonosz emberek is, lásd édes apánknak
Jobbját egy mérges bajnok meglőtte nyilával."
Igy szólott, csókkal fogadá őt nénje, elaggott
Atyja pedig kiderűle, s vidám köny csilloga képén.
A gyermek még szóla tovább: "óh néni! nekem volt
Egy helyes íjacskám. Aranyos volt két hegye, s húrja
Oly szépen hangzott, mint a liget-esti madárszó.
Volt nyilam is, sebes és ragyogó a déli sugárként.
Hajnának vittem, vadakat hogy lőne, de Hajna
Még nem lőtt vadakat, pedig elmegy messze az erdőn,
A kis ivet mindig viszi, és meghozza magával
A nyilat is; de vadat nem hoz, s még oly keveset szól... "
Hajna te, mért búsúlsz? Szemeid mér vannak elöntve,
Mint a bodrogi lap, melyet Tice árja megöntöz?
Óh ha azért búsúlsz, hogy nem tudsz lőni nyilammal,
Vagy tán a ligeten jártodban csúszva megérte
Lábadat a mérges kígyó... deli Hajna! ne búsulj:
Én a kurta kigyót bottal kergetve lesujtom,
És ha kivánod, ez íjammal még sok vadat ejtek.
Add ide bár, hozok őz borjat, vagy gyenge nyulacskát
A vadon erdőből, hattyút a vízi lapályról,
S tollaiból gyönyörű pártát puha szőke hajadra."
Andalodó szemeket vete rá deli Hajna, s föleszmélt
Gondjaiból öccsét forró kebelébe szorítván.
Majdan vékony orosz fátyolt burkolva fejére
Fölkelt, s a ligeten tegezét zörrentve megindúlt...

Forrás, és teljes vers:

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/vorosmarty-mihaly-6EBD/nagyobb-epikai-muvek-7F93/zalan-futasa-7FFD/elso-enek-7FFF/

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.