1927. április 2-án nagy öröm köszöntött a Lipták-telepen élő Purczeld-családra. Megszületett kicsi gyermekük, Ferenc, akit később mindenki csak „Öcsi”-nek nevezett – és így ismerhette meg az egész világ is. A sváb ősökkel rendelkező család 1937-ben Puskásra magyarosította nevét, így a fiatal és rendkívüli tehetségű labdarúgó már Puskás Ferencként indult el az egész világon elismertséget hozó útján. Mesélik, hogy Id. Puskás – aki nevelőedzője is volt fiának – egyszer fenékbe rúgta Öcsit, amikor fia labdaszedőként pontatlanul passzolt vissza a bedobáshoz készülő apukának. Ezek után nem csoda, hogy egyre kevesebb hiba csúszott a játékába. Tehetségének köszönhetően minden korosztályban jóval korábban csapatba állították, mint lehetett volna, hamar eljutott a nagycsapat öltözőjének közelébe is. Javában zajlott a második világháború, a kis Puskás pedig még csak alig múlt tizenhat éves, amikor 1943-ban bemutatkozott a Kispesti AC felnőtt csapatában. Első mérkőzésén rögtön kiváló játékkal hálálta meg a bizalmat. Innentől kezdve kirobbanthatatlan volt a kezdőből. Még tizennyolc esztendős sem volt, amikor magára öltötte a nemzeti csapat mezét is. Az Ausztria elleni, 5-2-re megnyert összecsapáson az egyik magyar találatot Puskás jegyzi, góllal debütált tehát első válogatott fellépésén. Miközben folyamatosan játszott a magyar válogatottban és a KAC-ban is, Magyarországon drámai politikai változások mentek végbe. A kommunisták hatalomra kerülése után a sportéletben is sok minden megváltozott. A szovjet blokk többi országához hasonlóan hazánkban is a rendőrség, a hadsereg és az állambiztonság fennhatósága alá soroltak sportklubokat. A szurkolói tömegbázissal és jelentősebb sportsikerekkel, sportmúlttal akkoriban még nem rendelkező, kispesti csapatból – néhány fiatal és katonakorú kiválóság besorozásával – mesterségesen létrehozták a magyar labdarúgás történetének egyik legkiválóbb klubcsapatát Budapesti Honvéd néven. Így lett a Kispesti AC-ból Budapesti Honvéd, Puskás Ferencből pedig Honvéd-játékos. A MATEOSZ-os Grosics Gyulával, valamint az FTC-s Budai II Lászlóval, Kocsis Sándorral és Czibor Zoltánnal kiegészülő Honvéd aztán a későbbi Aranycsapat gerincét is alkotta. Annál is inkább, mert Puskás Ferenc mellett a világklasszis fedezet, Bozsik József is a Honvéd játékosa volt. 1950-től a magyar labdarúgó válogatott olyan páratlan sikersorozatba kezdett, melyre sajnos azóta sem volt példa. Kialakult egy olyan válogatott, mely végigverte az egész világot, és akármerre jártak, a sportrajongók mellett mindenütt meghódították az átlagembereket is. Ennek a csapatnak volt a csapatkapitánya és szellemi vezetője a „Száguldó Őrnagy”, azaz Puskás Ferenc. A csapat az 1952-es Helsinki Olimpiai Játékokon aratott csodálatos győzelmének köszönhette nevét, melyen a magyar labdarúgás történelmének első olimpiai aranyérmét szerezték. Innentől kezdve „Aranycsapat” névvel illették a társaságot. 1953-ban megnyerték az Európa Kupát, a mai Európa-bajnokság elődjét is, mégpedig úgy, hogy hazai pályán, Rómában verték 3-0-ra Olaszország válogatottját. Puskás természetesen ezen a meccsen is betalált. Még ugyanebben az évben, novemberben, a londoni Wembley-stadionban lépett pályára az Aranycsapat. A meccs – mely 6-3-as magyar győzelmet hozott – „Az évszázad mérkőzése” néven bevonult az egyetemes labdarúgás történetébe. Puskás itt is vezéregyéniség volt, ráadásul ekkor szerzett, hátrahúzásos cselt követő bombagólja mindmáig a világ legszebb góljai közé tartozik. Az Aranycsapatot külföldön ettől kezdve „mágikus magyarok” névvel illette a futballszerető közvélemény. A mérkőzés „visszavágóján”, 1954 tavaszán a Népstadionban 102 000 néző(!) előtt még nagyobb verést mértek az angolokra. A végeredmény: 7-1! 1954-ben Svájcban rendezték a labdarúgó világbajnokságot, ahová az előzmények ismeretében abszolút esélyesként utazott Magyarország válogatottja. A döntőig minden simán is ment, csapatunk sorra nyerte a mérkőzéseket. A döntőben NSZK válogatottja várt a mieinkre. Puskás – aki az elődöntőt sérülés miatt kihagyta – itt pályára lépett, sőt rúgott egy érvényes és egy érvénytelenített gólt is. A mérkőzést azonban elbuktuk, így „csak” ezüstérmes lett válogatottunk. 1956. októberének közepén Ausztria ellen játszott a válogatott. Puskás pályára lépett, gólt is szerzett, majd néhány nap múlva Nyugatra ment – immáron a Budapesti Honvéd csapatával. A kimenetel teljesen legális volt, ugyanis nemzetközi kupameccs visszavágójára utaztak ki a piros-fehérek. Ám eközben Budapesten kitört a forradalom. Nagyon sokan nem tértek vissza – Puskás sem. Az MLSZ – érvényesítve minden tekintélyét – eltiltatta a „disszidens” magyarokat, akiket azonban így is seregnyi ajánlattal halmoztak el. Az eltiltás letelte után 1958-ban – Östereicher Emil segítségével – Puskás Ferenc Spanyolországból kapott ajánlatot, mellyel módja nyílt arra, hogy 31 évesen a Real Madrid labdarúgója lehessen. A „Száguldó Őrnagy” nem szalasztotta el élete lehetőségét, elfogadta a királyi klub ajánlatát. A szerződés aláírása után sokan cikizték a magyar zsenit, mondván, az időközben kisebb sörhasat eresztett Puskás semmilyen erősítést nem jelent majd a királyi gárdának. A tények azonban alaposan rácáfoltak a rosszindulatú kételkedőkre. Egy hónap alatt lefogyott a versenysúlyára és azonnal helyet követelt magának a kezdőcsapatban, sőt, kijelenthető, hogy Puskás Ferenc érkezésével vette kezdetét a Real Madrid történelmének legfényesebb korszaka! A spanyol bajnokságot messze kinőve az egész világ legjobb klubcsapatává vált a Real, melynek Rial, Kopa, Gento, Di Stefano és Puskás voltak a vezéregyéniségei. Háromszor nyerték meg a legrangosabb európai kupaküzdelmet, a BEK-et, de ezen kívül még két alkalommal döntőt játszhattak, csak akkor kikaptak. Puskás Ferenc az 1960-as Eintracht Frankfurt elleni, 7-3-ra megnyert BEK-döntőn 4 gólt rúgott, mely máig világrekordnak számít! Emellett persze a spanyol bajnokságban is kiemelkedően játszott mind a Real Madrid, mind Puskás. 1958-1967 között hét ízben nyertek spanyol bajnoki címet, melyek közül kettő Puskás gólkirályi címével is együtt járt. Puskás Öcsi olyan népszerűvé vált spanyolhonban, hogy csakhamar ott is becenevet kapott. Rövid idő elteltével ő lett a „Pancho”! Ezt a nevet hallva spanyol nyelvterületen még manapság is mindenkinek Puskás Ferenc jut eszébe. Puskás „Pancho” 1967-ben, negyvenévesen vonult vissza az aktív játéktól, innentől kezdve világjáró edzőként folytatódott karrierje. Kalandos edzői pályája során minden földrészen dolgozott, hiszen Európán kívül Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában és Ausztráliaban is betöltött vezetőedzői pozíciót. Örök törvénynek tartják a labdarúgásban – és számtalan példával lehetne igazolni is –, hogy a zseniális labdarúgókból általában nem válnak kiváló edzők. Puskás Ferenc erre a tézisre is képes volt rácáfolni! Kanadai és amerikai edzői szárnypróbálgatása után a görög Panathinaikoszhoz szerződött, melynek kispadján világra szóló sikert ért el. A görög klubcsapat történetének mindmáig legfényesebb nemzetközi diadalát könyvelhették el, amikor 1971-ben BEK-döntőt játszhattak az Ajax Amszterdam ellen. Bár a Cruyff-fal, Neeskenssel és más világklasszisokkal teletűzdelt hollandok legyőzték a Puskás-csapatot, Öcsi bácsit így is a fellegekbe emelték a görög futballdrukkerek. Ez a BEK-döntő egyébként klubszinten máig a legnagyobb görög focisiker. Emellett persze a Panathinaikosz hazai környezetben is vitézkedett, kétszer is bajnoki címet szerzett Puskás Ferenc irányításával. Méltán nevezik tehát sokan a Panathinaikosz aranykorának azt a négy esztendőt, amikor a „Száguldó Őrnagy” volt a csapat trénere. Érthető tehát, hogy edzői ázsiója is mind magasabbra szökött! Így amikor 1974-ben távozott Görögországból, több lehetőség is kínálkozott számára. Ő Dél-Amerika egyik legpatinásabb, legismertebb csapatát, a chilei Colo-Colo-t választotta. Két esztendőn keresztül irányította ezt a gárdát, ahol szintén megbecsülést vívott ki magának és személyén keresztül egy kicsit a magyar labdarúgásnak is. 1976-77-ben Szaúd-Arábia szövetségi kapitánya volt, majd 1978-ban visszatért Görögországba, ahol az AEK Athén edzője lett. Bár csak egy évig maradt itt, ez is elég volt ahhoz, hogy mind a bajnokságban, mind pedig a görög kupában ezüstéremig jusson az athéni csapattal. Nem véletlen, hogy ekkor visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a labdarúgás terén akkor még gyerekcipőben járó Egyiptom egyik leghíresebb klubcsapatától. Igazi kihívás volt ez Öcsi bácsi számára, hiszen egy teljesen idegen futballkultúrában bizonyíthatta tudását. Öt évig volt az al-Maszri trénere, tevékenységére máig emlékeznek a Nílus országában! Nem mellékes az sem, hogy egyiptomi edzősködésének idejére esik a disszidálás utáni első hazatérése. 1981-ben – épp 25 évvel távozása után – lép újra magyar földre. Az akkori képsorokon is tökéletesen átjön Puskás Ferenc végtelen egyszerűsége és közvetlensége, valamint a hazaszeretete. Már a levegőben, mikor meglátta a Ferihegyi Repülőtér betonját, könny szökött a szemébe és itthoni látogatása során többször elérzékenyült. Hazaszeretetéből fakadó könnyeit soha nem szégyellte! Visszatérve edzői pályafutásához, 1988-91 között a kenguruk szigetére igazolt. A Panhellic Melbourne edzője lett. Tevékenységét egy bajnoki aranyérem és egy ausztrál kupagyőzelem kísérte. Mindenképpen szót kell ejtenünk arról, hogy az időközben végérvényesen hazatelepült Puskás Öcsi bácsi 1993-ban – négy mérkőzés erejéig – a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett. Mi ebben a különleges? Labdarúgásunk akkor élte sokadik mélyrepülését, alig néhány vb-selejtező után világossá vált, hogy esélytelenek vagyunk kijutni az 1994-es világbajnokságra. A szövetségi kapitányi poszt egyetlen edzőnek sem kellett! Máig emlékezetes, amint a számba vehető „mesteredzők” egész sora kereste a kifogásokat, kibúvókat, csakhogy ne kelljen kapitánynak lennie. Ott állt tehát a magyar labdarúgás a tönk szélén, és kapitány nélkül. A hatvanhat éves(!) Puskás Ferenc ekkor példát mutatott a labdarúgás iránti alázatról. Amikor már mosolyogva megtehette volna, hogy sütkérezik a népszerűségben és az őt körülvevő hatalmas szeretetben, ő a magyar labdarúgás szolgálatát választotta. Elvállalta a senkinek sem kellő szövetségi kapitányi posztot! Csodát sajnos ő sem tudott tenni – az akkori játékosállománnyal nem is lehetett már… - ám az ír válogatott dublini legyőzése sokunk számára marad örökre felejthetetlen. Úgy rúgtunk négy gólt a dublini éjszakában, hogy a házigazda szurkolók vastapssal kísérték az öltözőbe nemzeti válogatottunkat! 2004-ben a Nemzet Sportolója kitüntető címet adományozták neki, és bekerült a Földkerekség száz legjobb XX. századi sportolója közé, valamint a FIFA Hírességeinek Csarnokába is. Az új évezred elején egyre aggasztóbb hírek érkeztek Öcsi bácsi egészségi állapotáról. Kiderült, hogy a „Száguldó Őrnagy” Alzheimer-kórban szenved. A folyamatos romlás miatt élete utolsó éveit a Kútvölgyi úti kórház részére kialakított külön lakosztályában töltötte le, ugyanis már nem maradhatott orvosi felügyelet nélkül. Hűséges felesége és társa, Bözsi néni természetesen itt is mindig vele lehetett. Egyre romló egészsége idén szeptemberben romlott meg drámaian, aminek következtében átkerült az intenzív osztályra. Itt sajnos tüdőgyulladást kapott, amely végzetesnek bizonyult. November 17-én reggel hét órakor aludt el kórházi ágyában. Puskás Ferenc páratlan életművet hagyott maga után. Játékosként nyolcvanötször szerepelt a magyar válogatottban, nyolcvannégy gólt szerzett. Ezzel mindmáig a legeredményesebb magyar labdarúgó. Olimpiai bajnok, vb-ezüstérmes és az Európa-bajnokság elődjének, az Európa Kupának is aranyérmese. Ötször nyert magyar bajnoki címet a Budapesti Honvéd színeiben, négyszer pedig magyar gólkirály lett. Spanyol földön a Real Madrid színeiben ötször játszott BEK-döntőt, ebből háromszor el is nyerte a trófeát. Kétszeres BEK-gólkirály, és mindmáig az egyetlen labdarúgó, aki BEK-döntőn mesternégyest tudott szerezni. Hétszeres spanyol bajnok, kétszeres spanyol kupagyőztes, négyszeres spanyol gólkirály. Világ- és Európa-válogatott is volt, és egy ízben az Aranylabda-szavazáson is dobogós – második – helyet tudott szerezni. Edzőként minden földrészen megfordult, komoly sikereket ért el. 1993-ban – hatvanhat évesen – négy mérkőzés erejéig a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt. Akik ismerték, kivétel nélkül kiemelik, hogy a fenti eredménysor „csak” a sportemberi nagyságát mutatják meg Puskásnak, akinek emberi arcéle legalább olyan figyelemre méltó volt, mint amit a pályán vagy a kispadon nyújtott. Bár huszonöt évig be sem tehette a lábát hazájába, szíve mindig magyar maradt. Bármerre járt a nagyvilágban, mindenütt magyarságát hirdette, büszke volt arra, hogy magyar ember. Temperamentuma, életvidámsága, rendkívüli segítőkészsége, jóindulata és közvetlensége miatt mindenütt szerették és hamar befogadták. Talán ennek köszönhetően vált a földkerekség legismertebb magyarjává, ezért vannak sokan, akik azt mesélik, hogy idegen országokban, idegen földrészeken, ha fény derül magyarságukra, csak ennyit mondanak: „Puszkász”! Öcsi bácsi testileg ugyan távozott közülünk, ám valójában mindörökre közöttünk, velünk marad. Ugyanis amikor futballt látunk, nekünk, magyaroknak mindig eszünkbe jut majd! Kovács Attila

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.