Az ítélet jogerős, eszerint a romániai igazságszolgáltatás továbbra is
bűnösnek tekinti, és fenntartja a kolozsvári népbíróság Wass Albert író
bűnösségét és halálbüntetését távollétében kimondó, 1946. március 13-i
ítéletet. Kincses Előd szerint a legfelsőbb bíróság keddi határozata
kísértetiesen hasonlít Marosvásárhely 1990. évi véres márciusát követő, csak
a magyarokat sújtó bírósági ítéletekre, értékelése szerint ugyanis a
romániai igazságszolgáltatás ilyen esetekben képtelen átlépni a saját
árnyékát. Kincses szerint a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék jogerős
határozata ellenére alapfokon újra kezdeményezhető perújrafelvétel, ehhez
azonban a Wass Albert ártatlanságát egyértelműen alátámasztó újabb
bizonyítékok kellenek. Emlékeztetett, hogy az utóbbi hónapokban a
Wass-ügyhöz kapcsolódó romániai levéltári forrásokat elsősorban Vekov Károly
kolozsvári történész, egyetemi tanár jóvoltából feltárták már, de az író
ártatlanságát bizonyító okiratokat a most lezárt perújra-felvételi
tárgyalássorozaton az igazságszolgáltatás nem vette figyelembe.
Wass Albert író fia, Czegei Wass András megbízásából Kincses Előd
marosvásárhelyi ügyvéd 2007 áprilisában azt kérte az igazságszolgáltatástól:
tárgyalják újra a kolozsvári népbíróság által 1946. március 13-án az 1946/1.
számú iratcsomóban emberiség elleni bűntett vádjával távollétében halálra
ítélt édesapja perét. A korabeli vádak szerint Wass Albert és édesapja, Wass
Endre bujtották fel Cege katonai parancsnokát, Pakucs hadnagyot négy
vasasszentgothárdi személy - Iosif Moldovan, Ioan Câţiu, valamint a zsidó
származású Mihály Eszter és Mihály Rozália - kivégzésére. A vád szerint
ugyancsak Wass Albert utasította Csordás Gergely hadnagyot, az Omboztelkén
beszállásolt honvédek vezetőjét tizenegy helyi román lakos agyonlövésére.
Kincses Előd szerint azonban ezekhez az 1940. szeptember 23-i
gyilkosságokhoz Wass Albertnek semmi köze nem volt. Állítását a román
honvédelmi, illetve külügyi tárca levéltárából származó, eddig ismeretlen
korabeli dokumentumokkal támasztotta alá.
Lényegtelen tények?
Kincses szerint az új bizonyítékok cáfolják az 1946. március 13-i ítélet
vádiratában rögzítetteket, miszerint Wass Endre és fia, Albert a 19-es
honvédezred vezetőjét biztatta volna fel az áldozatok kivégzésére. A nemrég
előkerült, és a per-újrafelvételi kérelemhez csatolt iratok szerint a
vasasszentgothárdi gyilkosságokat nem a 19-es, hanem a 11-es számú ezred
követte el, amelyhez - Kincses szerint - Wass Albertnek semmi köze nem volt.
Kincses furcsállja, hogy miközben ezt a tényt a kolozsvári bíróság és a
táblabíróság melletti ügyészség is rögzítette, azt mégis "lényegtelennek"
tekintette. Kincses szerint azt sem vették figyelembe, hogy a
vasasszentgothárdi négy áldozatot szökés közben lőtték agyon a 11. ezredbeli
honvédek, ami nem felbujtás, hanem a szökési kísérlet következménye.
Kincses Előd ugyanakkor állítja: a korabeli dokumentumok egyike sem
bizonyítja, hogy Wass Albert részt vett volna az 1940. szeptember 23-i,
vasasszentgothárdi és omboztelki kivégzések előkészítésében, illetve az
ezekre való felbujtásban. "A román titkosszolgálat korabeli jelentései
szerint csak Wass Endre, Wass Albert édesapja utazott át a gyilkosságok
előtt egy nappal Cegéről Vasasszentgothárdra, ahol a magyar tisztikar
tagjaival találkozott, de ezek a források sem bizonyítják, hogy Wass
Endrének köze lett volna a másnapi kivégzéshez" - részletezte Kincses Előd.
Szerinte az iratokból az sem derül ki, hogy Wass Albert is
Vasasszentgothárdra vagy Omboztelkére ment volna, vagy köze lenne a
kivégzésekhez, az azonban igen, hogy az omboztelki kivégzések felbujtója egy
Körösi és egy Szokács nevű helyi civil lakos volt. "Az 1946. márciusi per
során Körösit felmentették, helyette pedig a vádiratban eredetileg nem is
szereplő Wass Albertet ítélték távollétében halálra" - magyarázta Kincses
Előd, aki úgy véli: azért lett volna indokolt a perújrafelvétel, mert ezek
az adalékok nem álltak 1946-ban a kolozsvári népbíróság rendelkezésére.
Akadálytól akadályig
Kincses Előd per-újrafelvételi kérelmét alapfokon 2007. május 10-én
elutasította a kolozsvári bíróság. A fellebbezést követően júniusban a
kolozsvári ítélőtábla hatályon kívül helyezte az alapfokú ítéletet, és
elrendelte a per-újrafelvételi kérelem újratárgyalását. Az ügyészség
újravizsgálta az iratokat, és úgy vélte: a frissen előkerült levéltári
források semmi újjal nem szolgálnak, a Wass-iratcsomóban található
bizonyítékok elegendők az író bűnösségének igazolására. Ennek nyomán a
kolozsvári ítélőtábla 2008. március 10-én elutasította a per-újrafelvételi
kérelmet, Kincses Előd újabb fellebbezését követően pedig kedd este mondta
ki a végső szót a legfelsőbb bíróság.
Kincses Előd hozzátette, ismételt perújrafelvétel csak a Wass Albert
ártatlanságát alátámasztó újabb bizonyítékok birtokában kérhető. Ezek abból
a jelentésből kerülhetnek elő, amelyet 1941 tavaszán egy, az 1940 őszén
elkövetett észak-erdélyi románellenes, valamint dél-erdélyi magyarellenes
atrocitásokat kivizsgáló német-olasz vegyes bizottság készített. Kincses
szerint mivel a második világháború befejező szakaszában Németországot
földig bombázták a szövetségesek, és bizonyára az említett jelentés is
elpusztult, a vasasszentgothárdi és omboztelki gyilkosságokról valószínűleg
adatokkal szolgáló irat Olaszországban kerülhet elő. "Nem tartom
valószínűnek, hogy heteket, netán hónapokat töltsek olaszországi
levéltárakban" - válaszolta Kincses Előd arra a kérdésre, hogy újabb
perújrafelvétel érdekében mit szándékszik tenni. Hozzátette azonban:
vizsgálja annak lehetőségét, hogy az ügyben a strasbourgi nemzetközi emberi
jogi bírósághoz forduljon.
B. E. L.

Szentegyedi és czegei gróf  Wass Albert
Magyar író és költő, született Válaszúton 1908-ban, elhunyt Astorban,
Floridában 1998-ban. Debrecenben, Hochenheimben és a Sorbonne-on szerzett
erdőmérnöki, és vadgazdasági diplomákat, 1941 elején erdészfelügyelőnek
nevezték ki Désre. 1942-ben a Magyar Királyi Lovasság zászlósi rangját kapta
meg. 1945-ben Nyugatra, 1951-ben az Amerikai Egyesült Államokba utazott,
ahol nyugdíjazásáig a floridai egyetemen dolgozott. A román hatóságok
többször is kérték kiadatását, amit 1979-ben az USA Igazságügyi
Minisztériuma többszöri átvizsgálás után elutasított, és ejtette a
Wiesenthal-alapítvány vádjait. Műveiből: Farkasverem (1934), Mire a fák
megnőnek (1940), A titokzatos őzbak (1941), A kastély árnyékában (1943),
Egyedül a világ ellen (1943), Valaki tévedett (1945), Adjátok viszsza a
hegyeimet! (1949), A funtineli boszorkány (1959), Kard és kasza (1974) stb.

Szerzo: Benkő Levente

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.