A szabadságharc során Bocskai Istvánt 1605-ben először Erdély, majd egész Magyarország fejedelmévé választották. A harcok az 1606-ban megkötött bécsi békével zárultak le, amely biztosította a magyar rendi jogokat és a vallásszabadságot. Bocskai a hajdúk zömét kiemelte a földesúri fennhatóság alól, és közösségi kiváltságokkal, katonáskodási kötelezettséggel a hajdúvárosokban telepítette le őket. Bocskai István Felső-Tisza-vidéki birtokos, a törökellenes párt vezetője 1604-ben visszakapta elkobzott birtokait Rudolf császártól, s megszakította együttműködési tárgyalásait a törökkel. Bethlen Gábor, a törökországi emigránsok vezetője ekkor Habsburg-ellenességbe sodorta Bocskait, aki a lakosság elkeseredettségét kihasználva, felkelést szervezett. Ez 1604. október elején jutott Belgiojoso császári főkapitány tudomására, aki megtámadta Bocskai birtokait. 1604. október 14-15-e éjjelén az osztrák seregben szolgáló hajdúk, akiket ellene küldtek, Bocskai mellé álltak, s Álmosd és Diószeg között legyőzték a császári csapatokat. Ezzel kezdődött a Habsburg-uralom elleni Bocskai-szabadságharc, amelyhez a hajdúk és jobbágyok, az elégedetlen városi polgárság, köznemesség s a főnemesség egy része is csatlakozott. Bocskai csapatai 1605. áprilisig eljutottak Érsekújvárig, az év nyarára elfoglalták a királyi Magyarország döntő részét s a székelyek támogatásával Erdélyt is. Bocskai Istvánt 1605. februárban a marosszerdai országgyűlésen Erdély, 1605. áprilisban Szerencsen Magyarország fejedelmévé választották. A harcokat az 1606. júniusi bécsi béke zárta le, amely biztosította a magyar rendi jogokat, Erdély részleges függetlenségét és a vallásszabadságot. Az 1606. novemberi zsitvatorki béke a tizenöt éves háború végét jelentette. Bocskai a hajdúk zömét kiemelte a földesúri fennhatóság alól, és közösségi kiváltságokkal, katonáskodási kötelezettséggel letelepítette őket a hajdúvárosokban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.