A magyar Európa legõsibb népe? - Interjú Michelangelo Naddeo-val

  2010.02.15. 10:00

- Olasz származása ellenére már évtizedek óta foglalkozik a magyar történelemmel. Miért pont Európa egyik legismeretlenebb országa lett kutatásainak tárgya?

- Bár Olaszországban születtem, szokatlan családnevem és kinézetem alapján már fiatalkorom óta kételkedtem abban, hogy valóban minden felmenõm olasz származású volna. Ekkor határoztam el, hogy megpróbálok életem során minél több kultúrát és népet megismerni, hogy megérthessem, kik voltak az európaiak õsei és hogy én honnan jöttem. Emiatt fordult érdeklõdésem az ókor felé. A régészet és a történelem pedig mindig is a hobbijaim közé tartozott. A bronzkori Európa története mindig vonzott. Fõképp, mert úgy gondoltam, hogy a földrész az indoeurópaiak érkezése elõtt sem volt lakatlan, ahogy továbbvezettem ezt a gondolatot, egy idõ után eljutottam az egykori Pannóniáig és annak lakóiig.

- Az indoeurópai nemzetek valószínûleg megrökönyödéssel fogadják még a gondolatát is annak, hogy megkérdõjelezi közös történelmünket. Hogyan jutott el addig a gondolatig, ami valószínûleg meghökkenti majd hazánk lakóit? Nemsokára megjelenõ könyvében ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy mi lennénk Európa õshonos nemzete...

- A Honfoglalás... a magyarok visszatérése európai hazájukba címû könyvemben mintegy ötven olyan kulturális markert soroltam fel, melyek Közép-Európából KözépÁzsiába "vándoroltak", majd visszatértek a magyarokkal a honfoglalás idején. Ezek közül kiválasztottam kettõt, a mûvészetet és a vallást, majd további kutatásokat végeztem régészeti leletek tanulmányozásával. Több ezer olyan képet gyûjtöttem össze régészeti leletekrõl, amelyek bizonyítják, hogy számos, indoeurópaiak elõtti motívum és szakrális szimbólum a kalkolitikumi-bronzkori Kárpát-medencébõl és környékérõl származott, majd a korai bronzkorban az általam Agglutiniának elnevezett területen is elterjedt. A bronzkor közepén ezek a szimbólumok végig fennmaradtak Pannóniában, a korszak végén pedig ismét elterjedtek Magna Pannonia területén. Ugyanezeket a motívumokat és szakrális szimbólumokat találták meg az Altaj hegységi Pazyrikben, melyek az idõszámításunk elõtti elsõ évezred elejérõl származnak. Késõbb a Tarim-med encébe "vándoroltak", végül pedig a honfoglalás idején visszatértek a Kárpát-medencébe. Más szóval a Kárpát-medencében talált bronzkori régészeti leletek azonosak vagy nagyon hasonlóak a Tarim-medencében Stein Aurél által talált leletekkel, illetve a Kárpát-medencében feltárt késõbbi, honfoglalás kori leletekkel. Ezenkívül jómagam is készítettem Magyarországon és egyéb helyeken több tucat fotót olyan szimbólumokról és alakzatokról, amelyek bronzkori szakrális szimbólumok voltak, és amelyeket a mai napig használnak modern épületek díszítésében, noha már elveszítették õsi, szakrális jelentésüket.

- Tehát ezek az ábrázolási formák a mai napig élõként jelennek meg a mûvészetünkben?

- Még a Szent Koronán is található tizennyolc olyan, pogánynak tartott szimbólum, melyek a bronzkori Pannóniától a Tarimmedencén át a honfoglalás kori Magyarországig nyomon követhetõk. A honfoglalás idején a magyarok ugyanazzal a szimbolikus mûvészettel és ugyanazzal az anyaistennõvel tértek vissza a Kárpát-medencébe, mint amilyet korábban, a bronzkori Európában használtak, az anyaistennõt szülés közben ábrázolva. Ezek azok az úgynevezett híres magyar "tulipánok", melyek Magyarországon mindenhol megtalálhatók. Egy olyan bronzkori mintából alakultak ki, amely a várandós anyaistennõ szimbolikus ábrázolása volt. Az etruszk mûvészet már jóval azelõtt ezeket a tulipánmotívumokat használta, hogy a tulipán megjelent volna Európában. Az idõk során, ahogy elvesztette szent emlékét, úgy változott át liliommá az európai kultúrában mind az egykori etruszkok, mind az amoricaiak - Anjouk - egykori tulipánja. Noha nem tudatosan, de az etruszkok, a magyarok és az ainuk leszármazottai is, illetve Közép-Ázsia legtöbb népcsoportja a mai napig ugyanabban a formában ábrázolják az anyaistennõt díszítõmotívumként. Ennek alapján pedig ki lehet jelenteni, hogy a magyarok kulturális DNS-e öt évezreden át változatlan maradt!

- Miként tudja elméleteit bizonyítani?

- A régészek az ókori világot több ezer különbözõ kultúrára osztják fel. Gondolkodásuk szerint egy kultúra különbözik a másiktól, ha azonos ugyan a két kultúra, de az egyik kultúrához tartozó néhány cserépdarab színben, méretben, alakban vagy egyéb jellemzõben eltér a másik kultúra cseréptöredékeitõl. Gyakran akkor is különbözõnek tartanak kultúrákat, ha teljesen azonosak cseréptöredékeik, de azok egy politikai határ eltérõ oldalain helyezkednek el. A kutatásaimban ezzel pont ellentétes módszert alkalmazok - különbözõ kultúrákat csoportosítok egyetlen civilizációba, amennyiben elegendõ közös vonásuk volt. Például az ukránok nagyon jól gondolkoztak, amikor azt állították, hogy a Tripolje civilizáció Nyugat-Ukrajnától Kelet-Olaszországig terjedt, azaz az "arany bálvány civilizáció" területén volt jelen. Ugyanakkor helytelenül jártak el, amikor kitalálták a "Stanovó kultúrát". A térképen képtelen voltam megtalálni ezt a Stanovót, de rájöttem, hogy csak pár kilométerre van Ma gyarország mai keleti határától. Ennek a kultúrának a leghíresebb leletei azonosak a Kárpát-medencében feltárt bizonyos leletekkel. Ezért úgy vélem, a Stanovó kultúra a bronzkori Pannonico civilizáció része volt. Ha az én megközelítésem szerint haladunk, akkor kiderül, hogy az indoeurópaiak elõtti európai kultúra Közép-Európából származik, az "arany bálvány civilizáció" területérõl, majd az agglutiniai civilizációvá fejlõdött, fennmaradt Pannóniában, elterjedt Magna Pannonia területén. Végül pedig az idõszámításunk elõtti elsõ évezred közepén, és ennél nem korábban az újonnan érkezõk, azaz az indoeurópaiak kultúrája lépett a helyébe.

- Kik azok az indoeurópaiak?

- Az indoeurópaiak egy "szellemnép". Ha egy genetikust kérdezünk, ismer-e olyan gént, ami az indoeurópaiakkal társítható, azt mondaná, nem tud erre érdemi választ adni. Ha egy nyelvészt kérünk meg az indoeurópaiak meghatározására, azt mondaná, indoeurópai az, aki az indoeurópai nyelvjárást beszéli. Más szavakkal élve, egy Hongkongban élõ kínai is lehet indoeurópai. Ha egy történészt kérdezünk meg arról, honnan jöttek az indoeurópaiak, felsorolna néhány tucat eurázsiai helységnevet, amit az indoeurópaiak származási helyeként, õshazájaként jelöltek meg. A legjobb meghatározás, amit az indoeurópaiakra használtak, Francisco Villar definíciója, mely szerint nomád, hadviselõ pásztorok voltak. Az indoeurópaiaknak nem volt civilizációjuk, nem volt mûvészetük, nem volt vallásuk vagy bármiféle technológiájuk. Ha lett volna, akkor könnyen fel tudták volna deríteni az eredetüket. Nekik csak nyelvük volt. Az "indoeurópaizmus" egy szent nyelv tanulásának vallásos rítusát jelenti. Az in doeurópaiakat arról lehet tehát felismerni Európában, hogy õk honosították meg a hamvasztást, az õ hatásukra váltottak az európai társadalmak matriarchátusról patriarchátusra, béke helyett hadviselésre, továbbá az õ hatásukra váltotta fel a demokráciát a tirannizmus, az egyenjogúságot a rabszolgaság, a szolidaritást az agresszív versenyszellem, illetve a védelmezõ anyaistennõket az apai vezetõk. Abban az idõben, a Kr. elõtti I. évezred közepén, az európai szimbolikus mûvészet átment figurálisba, a magyar istenábrázolások emberszerûek lettek, és állandó lett a háború. A magyarok mûvészete csak akkor lett figurális, amikor áttértek a kereszténységre, istenábrázolásaik is csak ekkortól lettek emberszerûek.

- Az indoeurópai bevándorlás után mi történt az õskultúrával?

- Az õsi európai civilizációt a Kr. e. 1000 körül a Tarim-medencébe vándorló magyarok hatalmas területen terjesztették el, a selyemút északi ága mentén, amerre vándoroltak. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért volt sok õsi ázsiai népnek hasonló a kultúrája a magyarokéhoz: a magyarok kultúrájához asszimilálódtak az ainuk, a koreaiak, a pártusok, a kusánok, az avarok, a hunok, a szasszanidák, a kunok és a törökök, majd valószínûleg keveredtek is velük.

- Stein Aurél korábban hasonló megállapításokra jutott, mint ön.

- Stein Aurél a magyar õshazát keresve bukkant rá a kalashokra. A Honfoglalás... a magyarok visszatérése európai hazájukba címû könyvemben a kalashokat matriarchális, egyenlõségelvû, békeszeretõ és szõke hajú népcsoportnak írtam le. Csúcsos süveget viselnek, a vallásuk a mai napig animisztikus. Szintén Stein Aurél volt az, aki szállásterületeik közelében rábukkant egy õsi magyar épületre. Az épület a magyar népmûvészet és az õsi pannonici mûvészet szinte minden jegyét magán viseli. Talán ebben az épületben tartották a kurultájt. Ez a terület pedig, amely az õsi selyemútvonal egyik ága mentén halad a Tarim-medencében fekvõ Kashitól Pesávárig, annak idején a magyarok ellenõrzése alatt állt. Elméletemnek, miszerint a Tarim-medence, illetve annak hegyszorosai egykoron a magyarok ellenõrzése alatt álltak, Stein kutatásai is megfelelnek.

- A magyar történelemoktatás jelen állása szerint a magyar nyelv és kultúra a finnektõl származik, azonban a kutatók egy csoportja évtizedek óta próbálja a hivatalos fórumokon is megcáfolni ezt a rokonságot. Kutatásai során foglalkozott a finn-magyar rokonság kérdésével?

- A magyarok elutasítják a finnugor elméletet - nem tudományos, inkább érzelmi okok miatt. Valószínûleg mindez abból fakad, hogy a finnugor tézist korábban politikai okok miatt használták fel ellenük. Az emberiség hálás Nobelnek, amiért feltalálta a dinamitot, de nem találja õt felelõsnek azokért a mészárlásokért, amelyeket más emberek okoztak a dinamit háborúban történõ felhasználásával. Ha a finnugor elmélet bomba lenne, akkor a magyaroknak nem a bombát kellene gyûlölniük, csak azt, aki rájuk dobta. Továbbá a Magyarországon kívüli tudományos világban - kivéve Angela Marcantoniót - nincsenek kétségek a finnugor elméletet illetõen. Egyes amerikai egyetemeken a finn és a magyar tanulmányokat ugyanazon a tanszéken oktatják: a közép-ázsiai tanulmányok tanszékén! Véleményem szerint a finnek azoknak a "kalandor" magyaroknak a leszármazottai, akik - a New York-i Metropolitan Museum szerint - a Krisztus elõtti 2. évezred közepén elvitték a bronzkészítés technikáját Dániába és Sk andináviába. A régészeti kutatások során Észak-Európában olyan, az elsõ évezredbõl származó leleteket találtak, amelyek néhány esetben azonosak, de legalábbis nagy hasonlóságot mutatnak a magyar bronzkori leletekkel. A finnek Y-kromoszómái jelentõs számú keveredést mutatnak, így akár az õsi finnek az önök vértestvérei is lehettek, kulturális szempontból vizsgálva azonban egészen biztosan a magyarok rokonai voltak.

- A magyar revizionista nyelvészek állandóan visszatérõ kiindulópontja a sumer-magyar nyelvrokonság. Hogyan vélekedik errõl?

- Úgy vélem, a sumer nyelv rokonságban áll az összes ragozó nyelvvel, különösen a finnugor nyelvekkel. Simo Parpola, a Helsinki Egyetem kutatója 2007 júliusában, a Moszkvában tartott LIII. Asszirológiai Kongresszuson azt állította, hogy a sumer nyelv teljes alapszókincse - több mint 1700 alapszó és morféma - párba állítható az uráli szótövekkel. Egyelõre az nem világos számomra, hogy a sumerok vándoroltak-e Európába, vagy a magyarok vándoroltak Mezopotámiába. Egy biztos, nevezetesen hogy Puabi sumer hercegnõ olyan fülbevalót, csúcsos és kettõs spirál formájú bálványtárgyakat viselt, amelyek halálakor már több mint két évezrede népszerûek voltak Európában.

- Visszatérve a magyarok kényszerû elvándorlására: hol és mikor bukkant fel az az idegen kultúra, amely végül hosszú idõre eltüntette Európa õsi kultúráját?

- Az elsõ nyomok, amik egy idegen nép jelenlétére engedték következtetni a régészeket Európában, az elsõ urnamezõk, az elsõ hamvasztásos temetkezések nyomai voltak a Balkánon. Az elsõ nyomok a Krisztus elõtti III. évezred elejére vezetnek, a nyelvészek tündérmeséitõl függetlenül. Ezek a népek vezették be Európában a hamvasztást, ugyanis nem hittek a halál utáni életben. Õk voltak az indoeurópai kelták. Több mint kétezer évig tartott, amíg a gazdálkodási és fémmegmunkáló technológiáikban utolérték a magyarokat, ebbõl az idõbõl kulturális életüknek semmiféle jele nem maradt fenn. Kezdetben a kelták asszimilálódtak a magyarok kultúrájához, míg végül az idõszámítás elõtti I. évezred elejére néhány magyar nemzetség elkezdett vegyülni a keltákkal. Belõlük nõtte ki magát a Krisztus elõtti I. évezred közepére a vezetõ harcos elit. Csak ekkor, vagyis a Krisztus elõtti I. évezred közepén tûntek fel az elsõ indoeurópai kulturális jelek, harci eszközök, figurális mûvészet, ember alak ú istenek Közép-Európa, Etruria és Görögország régészeti leletei között. Valójában a Krisztus elõtti I. évezred elsõ felébõl származó leleteket nem nevezhetjük keltáknak, a magyaroknak kell tulajdonítani õket, mivel egybevágnak az elõzõ évezredek magyar mûvészetével. A hagyományos magyar mintáktól eltérõ mintájú leletek csak a Krisztus elõtti I. évezred közepétõl tûntek fel Európában. Manapság végre már senki nem kérdõjelezi meg, hogy Trója nem indoeurópai volt, de a valóság az, hogy a mükénéi szakrális szimbólumok is ugyanolyanok voltak, mint a Magna Pannonia egyéb területeirõl származók. Az elsõ Kárpát-medencébe érkezõ indoeurópaiak, akiknek mûveltsége meghaladta a magyarokét, a rómaiak voltak. Meg kellett küzdeniük Decebállal, aki magyar volt és csúcsos fejfedõt viselt, és aki végül egy õsi magyar rítus szerint öngyilkos lett, amikor vereséget szenvedett és nem tudta megõrizni népe szabadságát.

- Mi lehet az oka, hogy eddig még egyetlen kutató sem jutott el odáig, hogy összegezze valahogy Európa történetét?

- Sajnos Európa történelmét az indoeurópaiak írták, mialatt a finnek és a magyarok a finnugor elméleten vitatkoztak, és képtelenek voltak rekonstruálni a múltjukat. Gimbutas már mondott valami hozzám hasonlót, de a halála után az indoeurópaiak megpróbálták a felfedezéseit a saját érdekük szerint elferdíteni. Sajnos Európának még nincs meg a saját és közös régészeti tudatossága. Minden, amit Németországban találnak, az a germánoktól származik. Amit Oroszországban találnak, az orosz. Amire semmiképpen nem tudják ráhúzni az indoeurópai jelzõt, azt elfelejtik. És minden, ami feledésbe merült, az indoeurópaiak elõtti európai civilizációhoz tartozik. Az európai nemzetek sovinizmusa az oka, hogy ugyanazt az õsi, európai arany bálvány civilizációt Ukrajnában Tripolje kultúrának, Romániában Cucuteni kultúrának, Magyarországon tiszai kultúrának, Jugoszlávia területén pedig Vinca kultúrának hívják. Az Égei-tenger partján még nevet sem adnak neki, mert az indoeurópaiak kitartóan azt állítják, hogy õk már ott voltak, ezért bármit találnak ott, az egyszerûen görög, protogörög vagy pregörög, de mindenképpen görög! Mi több, a románok erdélyi ásatásaik során tonnányi bronzleletet találtak, amik teljes mértékben megegyeznek a Tisza völgyében talált leletekkel. Ezeket a leleteket a románok az "északi trákoknak" tulajdonítják. Így jön létre egy újabb szellemnép, amit ráadásul csak a román tudósok ismernek. A Tisza völgyében találtaknak viszont nem tulajdonítanak nagy jelentõséget Magyarországon, ezek a tárgyak nem tartoznak a magyarokhoz.

- Mi lehet az oka annak, hogy ennyire nem merünk hinni a múltunkban?

- A magyaroknak azt mondták, hogy õk egy barbár nép leszármazottai, akik abban az idõben Jugriában tartózkodtak. Az általam végzett kutatómunkát a kutatással foglalkozó magyar intézményeknek kellett volna elvégezniük, melyeket egyébként a Natio nal Geographic gyenge kvalitásúnak ítélt. A többi kutató pedig túlzottan el volt foglalva azzal, hogy bebizonyítsák, a magyarok egy nagy, dicsõséges birodalom leszármazottai voltak, legyen az a Török Birodalom, a Hun Birodalom vagy a Turáni Birodalom. Ha valaha Európa egységes ország lesz, és a finnugorok valaha is felismerik közös múltjukat, Európa õsi történetét átírnák úgy, ahogyan azt itt megpróbáltam bemutatni. Eddig Európa történelmét az indoeurópai birodalmak történelmeként írták le. Remélem, hogy egy nap Európa történelme az összes európai nép történelmét jelenti majd, azokét az európai népekét, akik mindannyian hozzájárultak Európa örökségéhez.

- Kapott valaha bármiféle segítséget a munkájához?

- Életem jó néhány évét a kutatásnak szenteltem, de azért, mert élveztem azt és arra gondoltam, hogy érdemben hozzá tudok járulni az európai civilizáció eredetének történelmi kutatásaihoz. Éppen ezért nem is vártam hozzá támogatást. Sok magyartól kaptam segítséget, könyveket küldtek, hozzájárultak a munkámhoz a magyar kultúra területén szerzett tudásukkal, Isten áldását kérték rám. De csak a civilek. A magyar intézményeket nem érdekli a magyarok múltja. Szégyenteljes, hogy még az õsi magyar írás, a rovásírás Unicode-kódolását sem támogatták, így az most egy olyan idegen kezében van, aki még magyarul sem beszél, tévesen idézi Gimbutast, hogy saját nézeteit igazolja. Nem lehet jövõje egy olyan országnak, amely nem becsüli a múltját.

- Hogyan juthatunk el odáig, hogy egyáltalán elkezdjük keresni európai gyökereinket?

- Egyesek, úgy tûnik, nem akarják tudomásul venni, hogy az országban többé nem a kommunizmus uralkodik. Mások meg úgy vélik, hogy nem európaiak. Pedig az igazság az, hogy a magyarok Európa õskövületei, a kontinens legõsibb népe. Ebbõl a szempontból leginkább a fiatalabb generációkkal szimpatizálok, akiket nem befolyásolnak a múlt század ideológiái. Õk azok, akik újból jelentõs szerephez juttathatják Magyarországot Európán belül a jövõben.

-----------------

MICHELANGELO NADDEO

1943-ban született a Róma közeli Ceccanóban. Klasszikus gimnáziumban végezte tanulmányait, filozófiát, történelmet, ókori nyelveket és képzõmûvészetet tanult, majd a Római Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát.
1965-1975 között az olasz légvédelem tisztje.
2000-ben vonult nyugdíjba, azóta kutatásainak él.
Nyolc nyelven beszél, köztük latinul és ógörögül.
Fõbb mûvei: A germán rúnák - egy finn ábécé! (2006), Honfoglalás - a magyarok visszatérése európai hazájukba (2007), Az ugariti abjad - rovás ábécé (2007), Õsi magyar mûvészet és vallás (kiadás alatt).

Súgó Még nincs hozzászólás.