Aulich Lajos (1792-1849) Császári tiszt, a Sándor gyalogezred alezredese, 1848-ban honvédezredes, 1849-től tábornok. Görgey híve, 1849. július 14-től augusztus 11-ig ő volt az ország utolsó hadügyminisztere.

Damjanich János (1804-1849) Szerb határőrcsaládból származott, a magyar nemzeti törekvések és a radikális polgári reformok híve. 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során, győzelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes bátorsága is. Világos után ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt.

Dessewffy Arisztid (1802-1849) Középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. 1848-ban belépett a Sáros vármegyei nemzetőrségbe, hamarosan alezredes, majd ezredes lett. 1849-ben tábornoki kinevezést kapott. A temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére letette a fegyvert. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre változtattak.

Kiss Ernő (1799-1849) Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főhadiparancsnokká léptetik elő.

Knézich Károly (1808-1849) Tiszt volt a császári seregben, 1848-ban századosként részt vett a délvidéki harcokban. 1849 márciusától a főseregnél a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok ezredesi rangot kapott. A peredi csata után Görgey leváltatta, ekkor Kossuth a felső-tiszai tartalék hadtest parancsnokává nevezte ki.

Lahner György (1795-1849) Császári tiszt, majd 1848-ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő lett. 1849 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt. 1849. február 6-án tábornokká nevezték ki.

Lázár Vilmos (1815-1849) Volt császári tiszt, 1848-ban százados, 1849 februárjától őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban. Karánsebesnél tette le a fegyvert. A börtönben írott visszaemlékezései 1883-ban megjelentek.

Leiningen-Westerburg Károly gróf (1819-1849) A magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka előbb császári tiszt volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes bátorságával. Németül írt naplóját és leveleit később kiadták.

Nagysándor József (1804-1849) 1823-tól a császári hadseregben szolgált, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, őrnaggyá nevezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetőrséghez. Kitűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elő. Nagyváradon csatlakozott Görgeyhez, augusztus 9-én Aradra ment és serege maradványaival Schlikkel készült megütközni, de Görgey ebben megakadályozta. Ezután követte a fővezért Világosra, bár nem tartozott Görgey hívei közé.

Pöltenberg Ernő (1813-1849) Császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének híve lett. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként ő közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételről. Ennek megtörténte után az osztrákok elfogták.

Schweidel József (1796-1849) Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsből hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. A forradalom bukása után letartóztatták és bitó általi halálra ítélték, de végül felesége könyörgésére az ítéletet golyó általi halálra változtatták.

Török Ignác (1795-1849) Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig ő volt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erődítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká.

Vécsey Károly (1807-1849) Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848 decemberétől tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt.

Damjanich János szerb volt. Leiningen-Weissburg Károly német, Pöltenberg Ernő, Lahner György, Schweidel József osztrák, Knézich Károly horvát volt. Bátran álltak a bitófa alá, a kivégzőosztag elé, mert felesküdtek a magyar alkotmányra és esküjük szerint védték a magyar népet - és adták érte életüket. Magyarok, mert azonosultak a magyar nemzettel, képviselték annak érdekeit és vállalták annak sorsát.

A bíróság felségárulásban találta őket vétkesnek, holott akinek csapatai ellen harcoltak, I. Ferenc József ekkor nem volt magyar király. Jelačić bárót még V. Ferdinánd nevezte ki horvát bánná és indíttatta el a magyarok ellen, aki 51 ezer fős seregével szeptember 11.-én átkelve a Dráván, átlépte a magyar-horvát határt. Majd V. Ferdinánd őt nevezte ki 1848 október 3.-án Magyarország helytartójának - nem tudván, hogy a serege Pákozdnál szeptember 29.-én tragikus vereséget szenvedett. Az az V. Ferdinánd, aki jóváhagyta az áprilisi törvényeket, mellyel Magyarország államiságát garantálta és melynek alapján nyerte el gróf Batthányi Lajos a miniszterelnöki széket és amelynek törvényét messze a márciusi 'forradalom' előtt megfogalmazták és az uralkodóval egyeztették. A miniszterelnöki posztról Batthányi és kormánya szeptember 11.-én lemondott és nem szállt szembe V. Ferdinánd döntésével - mégis kivégezték. Jelačić egyébként nem rendelkezett a császár parancsával, ezért, bár osztrák zászlók alatt vonult, a magyar huszárok joggal és törvényesen álltak neki ellen.

A pákozdi ütközetet megelőző napon a feldühödött pesti polgárok a császár által Pestre küldött Lamberg altábornagyot a dunai hajóhídon megrohamozták és felkoncolták. Ez az egyetlen törvénytelennek tekinthető erőszakos cselekedet, ami a március óta tartó forradalmi változásokat kísérte. A magyarok minden más esetben csakis az őket ért támadás ellen védekeztek. Hol van akkor a megtorlásban oly előszeretettel felhozott lázadás?

A háttérben mindenképp a magyar önállóságnak az osztrákok számára nem kívánt kiterjedése állt: önálló pénzügy és belügy! Jóllehet, az áprilisi törvényekben ez mind benne volt, V. Ferdinánd október 3.-ai irata szerint ez az ő akarata ellen irányult és ezért a magyar parlamentet feloszlatta. Ez viszont kétségtelenül törvénytelen volt az ő részéről, pl. már csak azért is, mert a parlament még nem fogadta el az előző évi zárszámadást és az 1849-es évi költségvetést.

De hát nagyon is jól tudjuk, hogy az ilyen hatalmi körökben mennyit számít a valódi törvényesség és mennyit számít a saját nyers érdekük. Milyen mértékben lehet számítani a következetességre, a megegyezés mennyit ér. Nagyon jól érzékelhető, hogy már akkor is voltak sokkal egyenlőbbek az egyenlőnek kikiáltottak között és ők bármikor egyoldalúan megváltoztathatták a velük kötött szerződést. Így van ez ma is.

A magyar hadsereg nem támadta meg az osztrákokat, pusztán csak az államiságának a letörésére megszervezett és orvul rászabadított haderőnek ellenállt, ráadásul a saját területén.

V. Ferdinándot december 2.-án az osztrák főurak a császári címről lemondatták és unokaöccsét, Ferenc Józsefet tették császárrá. De a magyar urak és a magyar parlament nem mondatta le V. Ferdinándot és nem választott helyette új királyt! Ferenc József egészen a kiegyezésig nem koronáztatta meg magát, tehát nem volt törvényes magyar király. De nem is kezelte úgy a magyarokat, mint akiknek ő az általuk megválasztott törvényes királya, hanem csupán úgy, mint a birodalma alsóbbrendű és ellene lázadó szolgáit. Mint fegyverrel szerzett terület rabszolgáit.

Később Debrecenben a Habsburg házat megfosztották magyar uralkodói jogától, mert rátámadt a népére. Ez a magyar alkotmány és a Szent Korona jogrend alapján nem volt törvénytelen. Akkor a Ferenc Józsefnek nem engedelmeskedő, az osztrák majd orosz szövetséges inváziós haderőnek ellenálló hadsereg főtisztjei hogyan lehettek felségárulók? Ferenc József csak a hatvanas évek olasz és bajor katonai kalandjainak bukása után koronáztatta meg magát magyar királynak, nem a magyarok iránti tiszteletéből eredően, hanem az Osztrák Birodalom pusztulásától való félelmében, hogy vetélytársaival szemben valamiféleképp meg tudjon erősödni.

A korabeli magyar értelmiség ezt valóban így is értelmezte, hiszen amikor 1857-ben Ferenc József látogatóba jött Magyarországra és Arany Jánosra ráparancsoltak, hogy írjon üdvözlő verset a császár köszöntésére, Arany János a magyar értelmiség szószólójaként a Velszi bárdokat írta meg, amiben ezt üzeni a császárnak:

"Elhunyt csatában a derék,
No halld meg Eduárd:
Neved, ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

Emléke sír a lanton még -
No, halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd!"

És valóban. Az október 6-án, Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajos halála után fennmaradt egy Ferenc Józsefnek szánt családi átok, amely úgy hangzik, mint egy bibliai prófécia:

"Az ég és pokol pusztítsa el boldogságát! Minden nemzetsége vesszen ki a föld színéről! őt magát azokban verje meg az Isten, akik legközelebb állnak szívéhez! Az élete csak rombolás legyen, s a gyermekei nyomorultul pusztuljanak el!"

E családi átok mellett Ferenc Józseffel kapcsolatban ebben az időben még egy babonás jövendölés is közszájon forgott. Azt tartották, hogy a császár famíliájának 13 áldozattal kell bűnhődnie az aradi vértanúkért. Aki nem hisz a jóslatokban és az átkokban, azt is bizonyára elgondolkoztatja, hogy mit mért a sors a későbbiekben az uralkodóra és családjára.

1. Ferenc József első gyermeke, Zsófia 1857-ben, alig 1 éves korában meghalt.

2. Sógornője, Charlotte mexikói császárné 1867 márciusában megőrült.

3. Két héttel később Habsburg Matild főhercegnő tűzhalál áldozata lett.

4. Újabb két hétbe sem telt, és Queretaróban agyonlőtték Ferenc József öccsét, Miksa császárt.

5. 1889. Január 30-án következett be a mayerlingi tragédia, amikor Rudolf trónörökös lett öngyilkos.

6. 1891-ben a tengereken eltűnt a főhercegi rangjáról lemondott furcsa Habsburg, Nepomuk János Szalvátor, aki az Orth János nevet vette fel.

7. Lovas baleset áldozata lett Vilmos Ferenc Károly főherceg.

8. Vadászbalesetben elhalálozott Ferenc József unokatestvére, László főherceg.

9. Tűzvész áldozata lett Zsófia főhercegnő, Ferenc József sógornője.

10. 1898. szeptember 10-én Genfben egy Lucheni nevű anarchista leszúrta Erzsébet királynét.

11. Mérgezésben meghalt a 19 éves Klotild főhercegnő.

12. és 13. Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát.

Beteljesült az átok.