Egy gyalog a sakktáblán

2006.  július 27.

Zsinka László: Budapestnek ’’újra vőlegény kell”

 A szakmai és szimbolikus kérdésekre is erőteljes hangsúlyt fektet kampányában a MIÉP főpolgármester-jelöltje, aki augusztusban nyitja meg pártja magyar sátrát a Liberálisok Háza mellett a Városháza parkban.

  Ön nemzetközi sakkmester, hol helyezné el MIÉP-et, illetve magát a politika sakktábláján?

– Nagyképűség lenne, ha azt mondanám, hogy vezérként helyezném el a MIÉP-et, figyelembe véve pártom méretét s azt, hogy nem vagyunk az Országgyűlés tagjai. Gyalogok vagyunk. Ugyanakkor a gyalog a sakk lelke. Ez egy régi mondás, amely a középkorból, az angol Philidortól származik, aki óriási koponya volt. A MIÉP fővárosi frakciója már 12 éve a Fővárosi Közgyűlés lelkiismerete. Mi vagyunk az egyetlen párt, amelyiknek a nevéhez semmilyen korrupciógyanús ügy nem fűződik, s ezt mindenki elismeri. Igyekszünk minden olyan ügyet feltárni, amelyben a korrupció legcsekélyebb gyanúja is felmerül.

– Milyen eredményre számít? Hogyan tudja garantálni főpolgármester-jelöltként, hogy a nemzeti radikális szavazatok ne vesszenek el, s pártja átlépje a négyszázalékos küszöböt?

– A legfontosabb, hogy Budapest kikerüljön az MSZP és az SZDSZ karmai közül, ez pedig másképp nem lehetséges, csak egy erős MIÉP-frakcióval a Fővárosi Közgyűlésben. Azonkívül, hogy ezt sokan látják, bízom a szakmai programunk és a kampányom sikerében. Meggyőződésem, ha csak feleannyit szerepelnék a sajtóban, mint a többi jelölt, akkor érzékelhetőbbé válna az a tudás, ami bennünk felhalmozódott az eltelt években. Arra számítok, hogy a küszöböt magabiztosan átlépjük.

– A baloldal egységesen fel tud sorakozni egy jelölt, a tizenhat éve regnáló Demszky Gábor mögé. A jobboldalnak ez megint nem sikerült. Ha az MDF-et a jobboldalhoz tartozónak vesszük, akkor ki lehet jelenteni: szétaprózódott a politika ezen térfele, amely Demszky Gábor ötödik győzelmét segítheti elő.

– Eleve rossznak tartom a baloldali és jobboldali tagoltság erőltetését. A magyar viszonyoknak ez nem felel meg. Igazából egyetlen kategória van: valaki a nemzet érdekében politizál vagy sem. Ki az, aki a nemzet érdekeit képviseli, vagy aki fellép a multinacionális befektetők akaratának teljes körű érvényesítése ellen? Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy mi sem vagyunk befektetőellenesek. Azt szeretnénk, hogy a fővárosi önkormányzat céljaihoz, iránymutatásaihoz alkalmazkodjanak a befektetők, s ne az történjen, mint ami a jelenlegi gyakorlat is, hogy a városvezetés ’’egyeztet”, s végül maradéktalanul a befektetői akarat érvényesül.

– De mégiscsak az a fő cél, hogy Demszky Gábort tizenhat év után eltávolítsák?

– Nálam jobban senki nem szeretné Demszky Gábor eltávolítását. Én ezt havonta bizonyítom a Fővárosi Közgyűlés ülésein, ahol a legaktívabb képviselőként rendszerint szemébe mondom aggályaimat.

– A realitásokat figyelembe véve egy jelöltnek, Tarlós Istvánnak lehet esélye az SZDSZ-es főpolgármester ellen.

– Én nem így látom. Ha megfelelő médiafelületet kapna, lehetne esélye másnak is, nekem is. Aggályosnak tartom például Tarlós István bejelentését, hogy ő feltétlenül alkalmazna egy MSZP-s főpolgármester-helyettest. Szocialista főpolgármester-helyettessel, illetve a legnagyobb ellenzéki párt egyik vezetője által is Európa legkorruptabb pártjának nevezett MSZP-vel nem lehet a korrupció ellen harcolni, és rendet sem lehet teremteni a fővárosban.

– A parlamenti választások előtt a MIÉP-pel szövetséges Jobbik már döntött, nem önt, hanem Tarlóst támogatja. A Jobbik farolt ki váratlanul a MIÉP mögül, vagy ön nem kereste az együttműködést velük?

– A Jobbik egyes vezetői a Fidesz mögé álltak, ez engem meglepetésként ért, hiszen korábban együtt terveztük az indulást. Ezt megelőzően megerősítettek, hogy engem támogatnak, ám néhányan, vélhetőleg az egyéni érvényülésük miatt, hasznosabbnak tartották a fideszes jelölt mögött felsorakozni. Szerintem a Jobbik-tagság nagyobbik része továbbra is engem és a MIÉP-listát támogatja. Meglepő számomra, hogy a frakciónk jobbikos tagja, aki velünk együtt jutott be mint MIÉP-es a közgyűlésbe, megváltoztatta eredeti álláspontját.

– A MIÉP tőszomszédja lesz az SZDSZ-nek a Városháza parkban, ahová augusztus közepétől felállítják a magyar sátrat. Miért éppen ugyanoda építik fel önök is a kampányközpontot?

– Ugyanabban a parkban áll a Liberálisok Háza is, mint amelyikben a magyar sátor is megépül. A MIÉP előbb adta be a kérelmet. Az SZDSZ-nek nyilván egy jó üzleti lehetőség volt, hogy a foci-világbajnokságot a sátrukban és az előtt nézhették a fiatalok. Nem hiszem, hogy gond lehet az egymás mellett álló két sátorból. Szimbolikus értékű, hogy mi is itt akarunk lenni, mert ez hivatalosan a városháza területe. Ide akarunk visszakerülni újra.

– Arra nem számít, hogy hatóságilag megakadályozzák a magyar sátor felállítását?

– Nem, mert a rendőrséghez már régen beadtuk a kérelmet, és semmilyen reakció nem jött rá, ami azt jelenti, hogy tudomásul vették. Egyébként bízom benne, hogy senki nem akarja arcul csapni a jogállamiságot és a demokráciát.

– Elkészült már az ön főpolgármesteri programja?

– Igen, elkészült, kivonatos formáját már elkezdtük terjeszteni. Ezen még nem szerepel a MIÉP emblémája, csak a hátulján írjuk, miről is van szó, azért, hogy ne dobják el azonnal azok az emberek, akik egyelőre még előítélettel élnek a MIÉP-pel szemben. Példaképemnek Podmaniczky Frigyes bárót tekintem, aki a Fővárosi Közmunkatanács elnöke volt, Budapest nagy korszaka fűződik az ő nevéhez. Jelenleg olyan emberek használják az ő nevét, akikhez méltatlan. A teljesen kilúgozott, újraírt Podmaniczky-tervet pedig nevezzük csak Demszky–Ikvay-tervnek. A mostani városvezetés Budapest gonosz mostohája. Márpedig Budapestnek ’’újra vőlegény kell”. Ha sétálunk a Kossuth Lajos utcán vagy a Rákóczi úton, az európai nagyvárosok vagy akár a volt szocialista országok fővárosaihoz képest is olyan állapotokat látni, amelyek máshol elképzelhetetlenek. Egyik első lépésként vissza kellene állítania az Országgyűlésnek a közmunkatanácsot, amelybe a mindenkori kormány, illetve a város delegál szakembereket. Ez egy olyan grémium volt, illetve lenne, amely eldöntené, hogy Budapest milyen irányba fejlődjön, hol mi épüljön, milyen utak legyenek. Tulajdonképpen minden jó, ami még létezik Budapesten, ehhez a testülethez fűződik. Emellett azt javaslom, hogy az útépítések, a közműépítések vagy a parkolásgazdálkodás egységesen a főváros koordinációs hatáskörébe kerüljön, ne huszonhárom kerületi kézbe összpontosuljon.

– Igazából új választási programokra sincs szükség, mivel számtalan fejlesztési irányelvet, szakmai programot hagyott jóvá papíron és fogadott el egyhangúlag a Fővárosi Közgyűlés, amelyeknek persze a csírája sem valósult meg.

– Ez sajnos így van. A levegőtisztasági programot azonnal el kell kezdeni megvalósítani, mint ahogy a főutcaprogramot is, valamint létre kell hozni a citymenedzsmentet, amely Bécsben már bevált program. Újra működő belvárosi üzletekre, sétálóutcákra van szükség. Demszky Gábor egyetlen méter kötött pályás tömegközlekedési pályát nem építtetett, viszont számosat megszüntetett! A villamosjáratokat vissza kell állítani, ahol lehet. Ez alapkérdés, a budapesti polgárok mellett a turisták is szeretnek villamoson utazni, ráadásul ez a jármű okozza a legkisebb a környezeti terhelést. Ennek a választási kampánynak az eltelt 16 év értékeléséről kell szólnia, ami Demszky Gábor nevéhez fűződik.

– Épültek viszont parkolásgátló cölöpök, amiket a nép csak Demszky-karóknak nevezett el…

- Egy nagy költőnk versének első néhány sora ezt tökéletesen jellemzi: ’’Karóval jöttél, nem virággal / Feleseltél a másvilággal / Aranyat ígértél nagy zsákkal / anyádnak, És most itt csücsülsz, // mint fák tövén a bolondgomba”. Miben fejlődött ez a város? A közbeszerzés nélkül kiépített, több százmillióba kerülő Demszky-karókkal? Egyedülálló, hogy a városháza oldalában fekszenek a hajléktalanok. Korábban Demszky Gábor azt mondta, mínusz 24 Celsius-fokban nem fagynak meg a fedél nélküli emberek, ha megfelelő dobozokban alszanak. Szégyen! Ilyen főpolgármestere nem lehet Budapestnek. Szinte hihetetlen, hogy van, aki ezt tűri! Budapesten nem lehet, hogy emberek a szabad ég alatt töltsék az éjszakákat helyzetükből adódó kényszerűségből. Az ilyen város nem szolidáris város, hanem egy elhanyagolt, multikultúrában tobzódó, a végletekig eladósított város, amelyet szociálliberális vezetői tettek ilyenné.

 Pál Gábor

(Magyar Nemzet, 2006. július 14.)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.