Méltányos azonban, hogy ezen a centenáriumi alkalmon szót kapjanak a laikus olvasók és a Wass Albert Olvasókör -ök, a névtelen százezrek, akik a média elhallgató, torzító, rossz hírbe keverő tevékenysége ellenére, nemcsak a maguk „Dávid és Góliát-csatáit” nyerik meg sorra, hanem ezt az egész „irodalmi háborút” és győzelemre viszik az igaz ügyért való küzdelmet. Mert ha kell, akkor rehabilitálnak, ha kell, piedesztálra emelnek, emlékhelyeket építenek, fórumokat teremtenek az illetékesek helyett mindenütt, ahol magyarok élnek.

            Mi olvasók, az írófejedelem köszöntését azzal kezdjük, hogy hálát adunk érte mennyei Gazdánknak; Isten szavát idézzük, amely Wass Albert hitvallásával egybecseng: „Az Úristenbe vetem reménységemet, hogy hirdessem minden cselekedetedet.” (Ps.:73,28.) Megköszönjük a Gondviselő Istennek, hogy nem szolgáltatott ki bennünket egészen a magyargyűlölőknek, a megbélyegzőinknek, a mindenkori diktatúrák és rossz divatok bértollnokainak, hanem adott Wass Albert személyében nyíltan és őszintén – azaz magyarul - beszélő nyelvet, igazat mondó szájat; egy bátorító és vigasztaló prófétát a taposott magyarságnak.

            Köszönjük Wass Albertnek az erdélyi magyar író nyelvművelő misszióját. Nyelvművelést akkor, amikor anyanyelvünket versenyezve, szakmányban rontják, pusztítják minden eszközzel, mindenütt, minden nap. Köszönjük neki az olvasás visszaadott örömét, s az újraolvasás gyönyörűségét, amivel első sorban az ő írásai ajándékoznak meg bennünket. S köszönjük, hogy a ránk erőltetett idegenszívűek és idegenlelkűek irodalmat kiüresítő, lejárató tevékenységével szemben, visszaadja a magyar irodalom becsületét, rámutatva annak eredeti hivatására.

            Köszönjük Wass Albertnek, hogy a maga irodalmi eszközeivel jobban és hatékonyabban tanítja a történelmet, mint a színvonalukban éppen leépítésre kerülő iskoláink szándékosan gyengén képzett tanerői. Hogy a „győztesek” elfogult és hamisított történelmét végre helyreigazítja; hogy csak az érvényesülést kereső, napjainkig egyoldalú beállításokkal szemben az ő ábrázolása elfogulatlan és valósághű. Hogy nemzedékeknek mondja el mindazt, amit a totalitárius elnyomás megfélemlítése miatt máig nem mernek elmondani a gyermekeik biztonságáért és jövőjéért aggódó apák, nagyapák; s hogy a történelemhamisítás áldozatainak hatalmas tömegei számára ő jelenti az igazi felszabadulást.

            Köszönjük Wass Albertnek, hogy volt szava az 1989 utáni erdélyi és magyarországi közélethez. Talán ezzel inspirálta leginkább azt, hogy gombamód alakuljanak mindenütt a nevével jelzett körök, intézmények, emelkedjenek szobrok, s meginduljon ez az alulról építkező közösségteremtés, összekapaszkodás, mely életfontosságú a mesterségesen szétzilált, megosztott magyar nemzet megmaradása számára.

            A köszönet szavát vég nélkül folytathatnánk, hiszen most csupán néhány területet jelöltünk meg, amelyeken az olvasók érzékelhetik, hogy mennyi mindent köszönhetnek az írófejedelemnek? Végül csupán annyit jegyzünk meg, hogy ha volna magyarként működő magyar állam, akkor az a művelődéspolitikája részeként, a saját, jól felfogott érdekében taníttatná műveit az iskolákban és lefordíttatná a könyveit minden európai nyelvre; az irodalomszervezők pedig az értéktelen, de liberális ideológiai szekeret toló, felkapott fércművek és szerzőik favorizálása helyett Wass Albert helyét jelölnék ki a nemzeti panteonban. Talán az utódaink ezt is megérik.

            A száz éve született Wass Alberttel szemben elkövetett atrocitásokat máig nem tette egészen jóvá a hazája, amelyből brutálisan kiszakították. Egy évtizede ment el a minden élők útján. Térben és időben egyre messzebbre szakadt tőlünk. Hazatérését azonban – átvitt és nem átvitt értelemben egyaránt  – akadályozzák még most is azok, akik tartanak leleplező igazságaitól és akiknek még mindig hatalom van a kezükben. Azt azonban sem ők, sem más sem gátolhatja meg, hogy magyarok millióihoz, az olvasókhoz közel kerüljön, a lelkünkben maradéktalanul „hazatérjen” és a legolvasottabb, legnépszerűbb magyar író emlékét a szívében őrizze, ápolja és adja tovább szeretett nemzete, szülőföldje, régi hazája és reménységet merítsenek írásaiból mindazok, akik krisztusi értékrenddel próbálnak magyarok maradni Európa közepén, a Kárpát-katlanban. Isten hozta, ő ajándékozta nekünk, kívánjuk, hogy térhessen haza egészen és Isten éltesse sokáig őt mind a magunk, mind az utódaink emlékezetében! Köszönöm a figyelmet.

Debrecen, 2008. június 27.                                                                              

Kiss  Endre  József

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.