Memento mori! Már az antik Rómában is illő, sőt kötelező volt halottakról
megemlékezni. Nekünk, magyaroknak, főleg október 6-án bőségesen van
emlékeznivalónk. Utcanevek, terek és szobrok sokasága, nem csak e csonka
hazában, de a Kárpát medence számos területén emlékeztet az Aradon kivégzett
13 tábornokra, akik a kényelmes császári szolgálat helyett a Haza
szolgálatát választották, s szenvedték el ezért a császári udvar bosszúját.

Velük egy időben - igaz Pesten, az azóta megcsúfolt Szabadság tér területén
- gyilkos sortűz végzett az első felelős magyar miniszterelnökkel: gróf
Batthyány Lajossal.

Őróluk, s az alig két héttel később ugyancsak Aradon kivégzett Kazinczy
Lajosról, az író és nyelvújító Kazinczy Ferenc fiáról, még történik
megemlékezés, még kigyúlnak a kegyelet gyertyái, ha máshol nem, hát a
Batthyány-örökmécsesnél és az emlékezők szívében.

Nem így egy másik magyar miniszterelnökről, aki 87 évvel első pályatársa
után, ha nem is gyilkos golyótól, de gyilkos kórtól gyötörve ugyanezen a
napon halt meg egy müncheni klinikán. Nem, Gömbös Gyula, magyar királyi
miniszterelnökre, aki a világgazdasági-válság nehéz éveiben állt az ország
élén a hivatalos Magyarország nem akar emlékezni. Pedig a Memento mori! reá
is érvényes!

Ki volt hát ez a Gömbös Gyula, akinek lerombolták szobrát, eredeti
síremlékét, de még puszta emlékét is ki akarják törölni a nemzet
emlékezetéből?

Gömbös Gyula 1886. december 26-án született a Tolna vármegyei Murgán,
evangélikus tanítói családban. Elemi iskolát Murgán végezte, majd Sopronban
az evangélikus líceumban folytatta. 1901-től a pécsi honvéd hadapród-iskola
növendéke lett, ahol 1905-ben zászlóssá avatták. Az I. világháborút
vezérkari századosként fejezte be. 1918 novemberében részt vesz a Magyar
Országos Véderő Egylet (MOVE) megalapításában, melynek elnökévé 1919. január
19-én választják meg.

A Tanácsköztársaság kikiáltása után csatlakozott a Bethlen István vezette
Anti Bolsevista Comitéhez (ABC), mely legfőbb feladatának a
proletárdiktatúra megdöntését tartotta. Egyes források szerint Károlyi Gyula
az ő javaslatára hívta Aradra Horthy Miklóst, hogy kormánya honvédelmi
minisztere legyen.

A Tanácsköztársaság bukása után Gömbös belépett a Nagyatádi Szabó István
vezette Független Kisgazdapártba, amelynek színeiben 1920-ban
Törökszentmiklós nemzetgyűlési képviselőjévé választották. Támogatta Horthy
kormányzóvá választását. 1921 októberében, második királypuccs idején fontos
szerepet játszott a visszatérő IV. Károly király csapataival szembeszálló
kormányhű erők (elsősorban az egyetemi zászlóaljak és a budapesti helyőrség)
mozgósításában, és a budaörsi csatában.

1924-ben néhány elvbarátjával (pl. Eckhardt Tibor, Bajcsy-Zsilinszky Endre!)
együtt kilépett az Egységes Pártból (EP) és megalakította a Magyar Nemzeti
Függetlenségi (Fajvédő) Pártot, mely ezután a kormánypárt (EP) jobboldali
ellenzékeként volt jelen a Nemzetgyűlésben.

1928-ban ismét az EP tagja lesz, majd a kormányba is bekerül
hadügyminiszterként. 1929-ben Horthy szolgálaton kívüli tábornokká nevezte
ki és Gömbös ekkor felvételt nyert a Vitézi Rendbe (innentől teljes neve
vitéz jákfai Gömbös Gyula). Hadügyminiszterként tartózkodott a
politizálástól, és sokat tett a hadseregfejlesztés érdekében.

Miután a nagy gazdasági világválság hatására Bethlen és Károlyi Gyula
kormánya is megbukott, 1932. október 1-jén a határozott programmal fellépő
Gömböst miniszterelnöknek nevezik ki.

Kormányfőként elmondott első beszédében feladta korábbi fajvédő elveit, s -
ahogy ő fogalmazott - minden nemzeti érzelmű zsidó honfitársát testvéréül
fogadott. Szavát megtartotta: az egyre antiszemitává váló Európában
(Nürnbergi-törvények - 1935) Gömbös miniszterelnökségének négy éve alatt
(1932-1936) Magyarországon egyetlen zsidótörvény sem születik!

Kormányra lépését követően kidolgozta kormányprogramját, a 95 pontos Nemzeti
Munkatervet (kritikusai azzal élcelődtek, hogy nem volt képes 100 pontos
programot fogalmazni, holott Gömbös, mint hithű evangélikus a 95 pontot nagy
példaképe Luther Márton Wittenbergben kifüggesztett, a reformációt
meghirdető irata tiszteletére tartotta meg), amit publikált is. A Nemzeti
Munkaterv a közjogi, államigazgatási, gazdasági, kulturális stb.
berendezkedés átalakítását, racionalizálását és korszerűsítését hirdette
meg, szociális, és a parasztság helyzetét javító intézkedéseket helyezett
kilátásba.

A gazdaság helyzetén protekcionizmussal és exportösztönzéssel kívánt
javítani, amiben nagy segítségére voltak tehetséges szakminiszterei, a
gazdasági tárcát vezető Imrédy Béla és a külügyek élén álló Kánya Kálmán,
valamint később a kormányba bekerült Kozma Miklós, Darányi Kálmán és
Bornemisza Géza is.

Adolf Hitler hatalomra kerülésekor ugyan sietett gratulálni az újdonsült
kancellárnak, majd 1933 júniusában a vezető európai politikusok közül
elsőként utazott Berlinbe, ahol kereskedelmi egyezményt kötött
Németországgal, de meg kell említeni, hogy piacszerzés reményében a
közép-európai térségben ugyanő elsőként vette fel a diplomáciai kapcsolatot
a Szovjetunióval.

Az osztrák, olasz és német piac megnyílása segített a magyar gazdaságnak
kilábalnia a válságból. Ennek kézzelfogható eredményei voltak a megindult
beruházások, a kommunális és szociális fejlődés, a lakosság
életkörülményeinek javulása. A külpolitikai sikerek pedig részben
enyhítették a trianoni kudarcélményt.

Miután Gömbös helyzete konszolidálódott, hozzálátott a kezdettől fogva
tervezett szerkezetváltás megvalósításához, a konzervatív-liberális bethleni
szisztéma helyett egy új, keresztény-nemzeti tekintélyuralmi állam
létrehozására törekedett. Ezt azonban sem Horthy, sem a hagyományos
vezetőréteg nem támogatta.

Ennek következtében 1936 elején Gömbös Gyula menesztése eldöntött tény volt.
Ezt Horthy csak a miniszterelnök halálos betegségére tekintettel halogatta.
Vesebetegsége végül 1936. október 6-án végzett vele, amikor Münchenben
tartózkodott gyógykezelésen.

Nyugodjék békében!

Dobai Miklós

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.