A háború után a svájci diplomáciai szolgálatból hazatérő, negyvenes éveinek elején járó gróf nem maradt tétlen, fegyveres különítményt szervezett báró Lehár Antallal, a neves zeneszerző öccsével a határ közelében, a stájerországi Feldbachban. A határt átlépő autójukra, amit Sigray visszaemlékezései szerint Zita királyné sofőrje vezetett, augusztus 5-én Körmenden még rálőttek a vörösök, de másnap Szombathelyen már az ott szervezkedő fehértisztekkel együtt, a lakosság többségének támogatásával, vér nélkül átvették a hatalmat, szétkergetve a helyi direktóriumot.

„Ez volt az első, önerőből végrehajtott fegyveres ellenforradalom Magyarországon, amely jóval megelőzte Horthyékét, s ráadásul valóban közvetlen külföldi támogatás nélkül valósult meg” — jegyzi meg a gróf az eseményeket ismertető, kommentáló írásában. (Ez a megjegyzés némi oldalvágást is jelent Horthy irányába. Sigray egész pályafutását legitimista politikusként, ebből a szempontból Horhy ellenzékeként vitte végig. Háborúellenes fellépései miatt Magyarország német megszállásának napján Mauthausenbe hurcolták, ahonnan Svájcon keresztül Amerikába távozott, ott is halt meg a táborban szerzett betegségében, 1947 karácsonyán.)

Augusztus 7-én Lehár és Sigray már tanácskozást hívott össze a szombathelyi vármegyeházán, ahol megteremtették a közigazgatás alapjait. Végül a Peidl Gyula rövid életű kabinetjét követő Friedrich-kormány Nyugat-Magyarország kormánybiztosának nevezte ki. Többek között neki is köszönhető, hogy a vörösök terrorját nem követte véres bosszú a nyugati országrészben. A tanácsköztársaság mellett magukat elkötelezőket – már akik a bűneik miatt várható megtorlások miatt nem hagyták el az országot – hosszabb-rövidebb internálás, esetleg börtönbüntetés után szabadon engedték.

A grófnaK komoly szerepe volt az 1921-es nyugat-magyarországi felkelés előkészítésében és lebonyolításában. Ő kérette Sopronba “rend fenntartása érdekében” azt a két csendőrzászlóaljat, amelynek döntő jelentősée volt a város megtartásáért vívott küzdelemben. E lépésével lényegében legális fedezetet biztosított a fegyveres fellépésnek.

Konzervatív ellenzékben

Sigray — meggyőződéses legitimista lévén — 1921. októberében csatlakozott a hazatérő királyhoz. A visszatérési kísérlet bukása után bebörtönözték. 10 hét után szabadon engedték, ám innentől kezdve következetesen ellenzéki álláspontra helyezkedett.

Habsburg Ottó 1934-ben — gróf Károlyi József halála után — Sigray Antalt bízta meg a magyar legitimista politika irányításával. 1920-tól 1939-ig keresztény ellenzéki programmal nemzetgyűlési, ill. országgyűlési képviselőként működött. 1939-től a Felsőház tagja volt. 1943. december 14-én ott fellépett Magyarországnak a háborúból való kilépése és a békekötés mellett. 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásakor Úri utcai palotájából elhurcolták, és a mauthauseni koncentrációs táborba zárták. A tábor felszabadulásakor már súlyos betegen került Svájcba, onnan az USA-ba, ahol fogsága alatt szerzett betegségében meghalt.

A grófot a mai napig a jó emlékezetében őrzi a környék lakossága. Tevékenységével alárendeltjei tisztelete és szeretete mellett kortársai megbecsülését is kivívta. 1910-ben a kastélya és gazdasági épületei már villamos árammal voltak megvilágítva, az áramot a Rába árterében épült erőmű szolgáltatta. Világhírű volt a kastélyhoz csatlakozó arborétum és botanikus kert, ami a dombtetőn álló épületektől egészen a folyóig húzódott. Ennek maradékai a mai napig jelentős turisztikai vonzerőt jelentenek. Szobra a kastély előtti emlékparkban látható, Magyarország legnagyobb tulipánfájával együtt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.