Fotó: Magócsi Márton

Igénytelen, nem fenyegetik betegségek, nem kell gyógyszerezni. Eszik, iszik, nő magától, jó áron eladható – sorolja Milinki László karcsai polgármester az emu előnyeit. Az ország legyszegényebb járásában fekvő faluban a közmunkaprogram keretein belül vágtak bele a délszaki (Ausztráliában őshonos) futómadár tartásába egy önkormányzati portán.

Olyan állatot szerettünk volna tartani, amit az itteni emberek is meg tudnak oldani. Nincs probléma az etetésükkel, a kezelésükkel – magyarázza a polgármester a választást. Azt mondja, sokat törték a fejüket, mibe vágjanak bele, ami kifizetődő, nem kell hozzá nagy befektetés, a kevésbé szakképzett közmunkások is elboldogulnak vele, és valami más, mint a megszokott dolgok.

A polgármester a fürjes ház előtt | Fotó: Magócsi Márton

A faluban évekkel korábban indult egy mélyszegénység-ellenes, társadalmi integrációt célzó program, de két év után leállt, és csak kevés hatása volt, ahogy az egy világbankos kézikönyvben ismertetett helyi esettanulmányból kiderül. Az önkormányzat most már csak közmunka segítségével igyekszik javítani a település és a hátrányos helyzetű lakosság helyzetén, időnként szokatlannak tűnő módon.

A helyi önkormányzatok sokféle módszerrel próbálnak munkát adni közmunkásainak: jóformán mindenütt vannak fóliasátrak, kisebb-nagyobb állattalepek, tésztaüzemek és persze az ároktisztítás. “Sertéssel, tyúkkal sokan foglakoznak, van, ahol tízezres telepeken tenyésztik, ezzel nem tudtunk volna versenyre kelni, a birkához pedig már alig találni szakembert” – sorolta a polgármester, miket mérlegeltek, amikor a közfoglakoztatás lehetőleg értékteremtő, bevétellel kecsegtető bővítését tervezgették. Ekkor vetődött fel az emu.

Sokat tojnak a fürjek is | Fotó: Magócsi Márton

Fél éven át vizsgálták, hogy mi szükséges a madár tenyésztéséhez, milyen hozamot remélhetnek. A fentebb jelzett előnyök mellett csábító volt az is, hogy Svájcban, Németországban és Angliában is keresik, ahol a polgármester szerint 9-11 ezer forintnak megfelelő összeget is megadnak az egy kilogramm feldolgozott emuhúsért a vásárlók.

Négy hónapja aztán belevágtak: vettek egy régebb óta üresen álló telket a faluban, hosszú kifutókat, körbekerítették vadkerítéssel, osb-lapokból félig nyitott karámokat alakítottak ki, aztán jöttek a csíkos emucsibék, darabja 15 ezer forintért. Ezret szeretnének majd, de ennyi csibe nincs az országban. Egyelőre 200-at szereztek be az Emutenyésztők Egyesülete segítségével, ami vállalta, hogy közreműködik a majdani felvásárlásban is. Az állatokat 45 kilogrammtól már viszik, és darabjáért 50 ezer forint körüli összeget is kaphatnak – mondja a polgármester.

Fotó: Magócsi Márton

Egyelőre még nőnek, bár már futkos néhány jól megtermett példány is a kifutókban. A tapasztalataik eddig jók, az állatok közül csak egy hullott el, az sem betegségben, hanem nekiszaladt egy fának, ezért most azt tervezik, hogy ritkítják majd a fákat a kifutókban. “Olyan sebességel megy, hogy nem tudja kikerülni. Futni igen szeretnek, reggel fél-háromnegyed óráig csak futnak fel-alá.” És valóban, a madarak időnként meg-megiramodva szaladgálnak – amikor nem épp kíváncsian csipkedik a közéjük merészkedők fényes inggombjait, óráit, vagy épp a jegyzetfüzet spirálját.

Aztán eszeveszett szaladgálásba kezdenek, amikor megafonjából a Mekk Elek bábmesefilm ismert dallamát bömböltetve végighajt az utcán a mozgóbolt. Most azonban egyik sem ütközik fának, a korábban így járt fiatal állat pedig mélyhűtőben várja, hogy valamit kezdjenek vele. És, hogy mi lehet az emuhúsból? “Kolbászt, szalámit készítenek belőle, főznek emunyaklevest is. Az elmondottak alapján, biztos, vagyok benne, hogy finom lehet” – mondja Milinki László.

Emuk az akácosban | Fotó: Magócsi Márton

Ahogy finom a galambhús is. A polgármester szinte elérzékenyülve emlékszik vissza, hogy gyerekkorában galamblevessel etették a várandós nőket, merthogy most galambot és fürjet is tartanak az önkormányzatnál. Előbbit húsáért, utóbbit tojásáért. A vidéki dédszülők egykori tornácos házához hasonló parasztház tisztaszobájában most átható baromfiszag terjeng, és százával tojják a tojást a ketrecekben tartott fürjek. Pár utcával odébb egy hasonló portán húsgalambok röpködnek, és etetik a fiókáikat. “45 napig neveli a pár, mire kirepülne, eléri az eladási súlyát” – mondja Milinki László, aki szerint meg is van már a piaca a galamboknak. Most arra várnak, hogy az emukkal együtt akkorára nőjön az állomány, hogy megérje létesíteni egy speciális vágópontot, hogy ne kelljen 200 kilométerre hordani majd vágásra az állatokat.

Mire kirepülnek, elérik a vágási súlyt | Fotó: Magócsi Márton

Az eladáshoz konzorciumot kell létrehozniuk a környező településekkel, ahogy a már meglévő varroda esetében is. Az 50 főt folglakoztató üzem, ahol főleg közfoglalkoztatotaknak, illetve a büntetésvégrehajtásnak készítenek munkaruhákat, ugyancsak közmunkában működik.

Összesen több mint 250 ember dolgozik közmunkában a faluban. A varroda 50 dolgozója mellett körülbelül öten gondozzák a galambokat, tízen dolgoznak az emuknál, és ideszámítják még azt a 15-20 embert, akik az egész éves takarmányt előállítják az állatoknak. Közmunkások dolgoznak a falu 2 kilométeres uborkaültetvényén, a veteményesekben és persze az árokparton is.

A falu uborkája | Fotó: Magócsi Márton

A közmunkával kapcsolatban gyakran előkerül, hogy árt a gazdaságnak, és aki ide bekerül, annak nincs sok esélye kilábalni belőle. Karcsán viszont azt mondják, azzal a lehetőséggel kell minél jobban élni, ami van, és nekik nincs más. “Nekem az lényeg, hogy ezt a falut élhetővé tegyem minél hamarabb, erre így adnak lehetőséget” – mondja a polgármester.

“Nekünk mindenkinek munkát kell adni. Harcolnunk kell, hogy a lakosság innen ne menjen el, itt tartsuk a családokat. Azt én tudom, hogy kapunk az államtól egy csomó pézt, de ha innen nézzük, akkor ide a büdös életbe nem kerülne semmi. Ez az ország legszegényebb járása, vállalkozó itt nem telepszik meg” – ezt már Dékány Zsolt jegyző mondja, miután kijöttünk a galamboktól. Szerinte a közeli Sárospatak és Sátoraljaújhely kevesebb közmunkást foglalkoztat, mert akkor az emberek nem mennek át dolgozni a vállakozókhoz, de Karcsán másképp van, mert nincs, aki felszívná a munkaerőt.

Fotó: Magócsi Márton

A varroda szépen teljesít, a jegyző szerint még ha lecsökkentenék az állami támogatást, kisebb létszámmal ugyan, de akkor is tudna működni. Azzal számolnak, hogy az emu-, galamb- és fürjtartást is jól jövedelmezővé tudják tenni, aztán a bevételt, az előírásoknak megfelelően visszaforgatják a további foglalkoztatásba. A jegyző a régi téeszeket hozza fel példaként, ahol volt 2-3 húzóágazat, és annak bevételéből könnyebben tudtak munkát adni a többi embernek is, mégha az ő tevékenyégük – a közmunka esetében az ároktisztítás – nem is termelt konkrét bevételt.

Forrás: – Ballai Vince | abcug.hu –

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.