A krónikás szerint a honfoglaláskor keletkezett Sátoralja a Sátor-hegy és a Bodrogba ömlõ Ronyva közötti területen. A hiteles adatok alapján annyi bizonyos, hogy Szent István korában már létezett. A tatárpusztítás után visszatérõ lakosok a régi helységtõl északra új települést alapítottak Sátoraljaújhely néven. 1750-ben lett Zemplén vármegye székhelye. Trianon következményeként a vármegye 3/4 része került Csehszlovákiához. A Rákóczi utca végén folyó Ronyva-patak lett az országhatár, amelyet a békeszerzõdés hajózható folyóként tárgyalt. A patak bal partján található Kassa-Csap vasútvonalon lévõ állomás a sátoraljaújhelyiek 2800 hold földjével, egy téglagyárával és a városi vízmûvek kútjaival a szomszédos államhoz került. A város hanyatlásnak indult, 21 000 fõs lélekszáma kb. 18 000-re csökkent. A csekély német, szlovák és ruszin (kb. 500 fõ) nemzetiségû kivételével magyar lakosságú volt. A “csonka országban” nap mint nap megélt élménye volt az itt lakóknak Csonka-Sátoraljaújhely tragikuma. Kb. 2000 munkás hagyta el a várost. A Lengyelországgal való közvetlen határ megszûnte tönkretette az egykor virágzó borkivitelt és idegenforgalmat. A város központjától kb.1 km-re húzódott a csehszlovák határ. A település fölött emelkedõ hegyekbõl színmagyar vidékekre lehetett látni, amelyek népességével problematikus volt az érintkezés. Az itt élõ polgárok jó része úgy érezte, hogy Trianon leginkább Sátoraljaújhelyt nyomorította meg Magyarország városai közül. Urmánczy Nándor a Magyar Kálvária megépítésérõl tudósító cikkében a Pesti Hírlapban az itt élõk sérelmeirõl a következõket írta: "Ujhely népére sulyosan ránehezedik Trianon átka. Nap-nap után érzi és szenvedi a kárt, amit az uj határral rázuditottak. Látja a lehetetlen helyzetet, amibe a gyalázatos béke kényszeritette és hiszi, hogy a szörnyü rendelkezés nem tartható fenn soká. […] A hazához való ragaszkodásnak az õsi magyar föld szeretetének magható megnyilatkozása az elkészült Magyar Kálvária. A nemzeti gyász és hit beszédes, gyönyörû bizonyságtétele."
Milyen politika állt annak a hátterében, hogy 16 évvel a békediktátum után ennyire idõszerû legyen egy országos terjesztésû napilap részérõl a közvélemény ily módon történõ tájékoztatása, befolyásolása?

A város fölött emelkedõ Kis-Szár-hegyen avatták fel 1934. július 1-jén a 100. Országzászlót, amely egy hatalmas kõgúlán állva a felvidéki magyaroknak, szlovákoknak, cipszereknek, ruszinoknak (ruténeknek) messzirõl és jól láthatóan hirdette, hogy újból egységes lesz egyszer az ország.
A Magyar Szövetség Ereklyés Országzászló Nagybizottságához 1933 márciusában fordultak a zempléniek az Országzászló felállítása ügyében. A Hegyaljai Hét programjába iktatott felavatásra a nagybizottság elnökét, Urmánczy Nándort kérte fel Sátoraljaújhely polgármestere. Az elnökség az ünnepség jelentõségét kiemelvén határozott úgy, hogy ez legyen a 100. trianoni emlékmû. A döntés jelentõségét jelezte az is, hogy országos küldöttség volt jelen az avatáson.

1. Az Országzászló Sátoraljaújhelyben (1934)

A Kálvária megépítésével, 2 évvel késõbb, az Országzászló talapzatán rögzített mondatba ("Nem, nem, soha!") sûrített eszmének kívántak méltó keretet adni. A gondolat nem volt új, a város már 1934-ben foglalkozott hasonló tervvel, de akkor a megvalósításra az anyagi eszközök hiánya miatt nem kerülhetett sor.

Forrás: http://www.azertke.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.