Van azonban egy mutató, amely még ennél is imponálóbb. Kocka 75-ször talált be az ellenfél hálójába.

Vigyáztak rá

Kocsis Sándor békeidőben született, a Ferencváros, Jószefváros és Kőbánya alkotta bűvös háromszög a színhelye kamaszkorának, amit persze beárnyékolt a második világháború.

A Fradi vezetői azonban tudták, hogy mekkora tehetség a fiatal fiú. A srácnak Nádas Adolf, a klub elnöke rendszeresen küldött élelmiszercsomagot, a családnak pedig az Illés utcában egy kocsmát, hogy Kocsis ne igazoljon el máshova.

1948-ban a Románia elleni meccsen mutatkozott be, két góllal. A jobbösszekötő posztján olyan klasszisokkal kellett megküzdenie a csapatba kerülésért, mint Kubala László és Szusza Ferenc, a center.

Eredményei

A Fradiban 117 meccsen szerepelt, 115 gólt szerzett, abszolút kétlábas, de a fejeseiről legendák keringtek.

A világháború után megváltozott a helyzet Magyarországon. A hatalomra jutó kommunistáknak nemhogy a Ferencváros neven nem tetszett, az összeállítása sem.

Kockát végül a rendszer elitalakulatának kijelölt Bp. Honvédba igazolták.

A 1954-es világbaknokságon "csupán" ezüstérmesek lettünk. A vb-n Kocsis 11 góljával gólkirály lett és a torna legjobb játékosa.

A pályán kívül nem volt vezéregyéniség., kimondottan gátlásos, kisebbségi érzésekkel tele - elsősorban Puskással szemben, sőt később Barcelonában talán Kubalával szemben is.

Pedig a forradalom után neki még azt is megengedte volna a rendszer, hogy hazatérjen és a Fradiban játszon.

7 év a Barcelonában

Bár sokat volt sérült, a katalánok legendás ötös fogatára mindenki kíváncsi volt: Kubala, Kocsis, Evaristo, Suárez, Czibor.

Kocka volt kint a Cabeza de Oro, azaz az Aranyfejű.

Hét évet játszott a Barcelonában: talán legfontosabb meccsét elvesztette a csapat, 1961-ben Bernben  a BEK-döntőben 3:2-re kikapott Guttman Béla Benficájától. A Barca góljait Kocsis és Czibor szerezte, ne feledjük, az elvesztett vb-döntő helyszínén.

Betegsége legyőzte

Hogy mi hiányzott belőle, ami miatt az utókor nem kezeli a helyén Kocsis Sándort, nehéz megmondani. A tudása megvolt, mai szóhasználattal élve a píárja viszont nem.

Kocka visszahúzódó volt, de amikor a labdával kellett bizonyítani, tökéletes volt a közérzete. Pályafutása után nem találta a helyét.

A pályán ösztönös zseninek tartották, ezért nem futott be edzői karriert.

A futballt később kávéházra cserélte, nosztalgiázott, sakkozott. Mert abban is remek volt.

Aztán érszűkülete lett, 1974-ben egy napon amputálták a bal lábfejét, és kioperáltak egy daganatot a gyomrából. Egyre inkább magába fordult.

Azon a tragikus júliusi napon, amikor meghalt, még ma sem tudni, hogy pontosan mi is történt. A mai napig nem tudni, vajon öngyilkos lett, vagy véletlenül esett ki a kórház ablakán Barcelonában, azon a júliusi napon.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.