Hírek : A FORGATÓKÖNYV - Könyörgöm, buktassuk meg! |
A FORGATÓKÖNYV - Könyörgöm, buktassuk meg!
Molnár Tamás 2006.07.03. 17:41
A felröppent hír hallatán a Fidesz persze megint hárított. Megint nem vállalt nyílt konfrontációt, nyíltszíni kormánygáncsoló lépéseket. Nem állt keményen a civil szervezetek mellé. A legfontosabb történelmi pillanatokban, fájó vereségének politikai és gazdasági következményeivel van elfoglalva. Nyalogatja sebeit, rendre befékez és visszahúz. A megtört és kiábrándult Orbán a focivébé gyõzteseinek szurkol inkább, mint a feldühödött hazai veszteseknek.
A FORGATÓKÖNYV - Könyörgöm, buktassuk meg!
2006-07-03. 09:12:53
A felröppent hír hallatán a Fidesz persze megint hárított. Megint nem vállalt nyílt konfrontációt, nyíltszíni kormánygáncsoló lépéseket. Nem állt keményen a civil szervezetek mellé. A legfontosabb történelmi pillanatokban, fájó vereségének politikai és gazdasági következményeivel van elfoglalva. Nyalogatja sebeit, rendre befékez és visszahúz. A megtört és kiábrándult Orbán a focivébé gyõzteseinek szurkol inkább, mint a feldühödött hazai veszteseknek.
Szocialista ál-összeesküvés elmélet
A balliberális kormánysajtó ritkán ugyan, de különleges helyzetekben élni szokott a titkos összeesküvések rémképével. Általában és rendszeresen választások idején bukkannak fel veszélyes szélsõjobboldali náci hordák Budapest közterein. Akkor, amikor nagy a baj. Akkor, amikor bûnbakokat és ellenségképeket kell keresgetni. A figyelem elterelése okán. Az összeomló nemzetgazdaság és az utólag beismert kormányzati hazugságok szorításában most ismét felbukkant az ellenzék legnagyobb pártját megvádoló szocialista intrika. A koholt vád.
Elmúlt héten az Igazság Napjára szervezkedõ civileket érte támadás, hogy jogos tiltakozásuk mögött a harcias Fidesz áll. Valóban különös, hogy tizenhat évvel az elhazudott rendszerváltást követõen két olyan területen szervezõdik újra az ellenállás, amelyet tudatos gondossággal tönkretettek, eltiportak. Az elhalásra ítélt, többségében jobboldali civil szervezetek közösségei, és a kiszolgáltatott munkavállalók érdekeit képviselõ, többségében baloldali szakszervezetek most feltámadtak, és szinte egy idõben lázadtak fel a gusztustalan megszorítások ellen. Amíg az egyik megmozdulást törvénytelennek, addig a másikat jogos szervezkedésnek tekintette a hatalom közeli média. (Barátságosan tüntetgetni mifelénk csak kézben tartott baloldali reformátoroknak szabad!) Nem véletlen a két helyszín kiválasztása sem. Amíg a Kossuth téren elsõsorban a hazug kormányzat jelen idejû felelõsségét kérik számon, addig a Fehér Ház elé szervezett szombati tüntetés fizetett vezetõi részben felmentve Gyurcsányt, szét kívánják taknyolni az elmúlt évtized politikai elitjén a most feltornyosuló mega-válságot. A balosok nyíltan, az aljas szándékú szélsõséges erõk ezzel szemben különösen titkolt, hátsó szándékú forgatókönyv szerint gyülekeznek. Mondják. Akaratlanul is tovább gerjesztve, kierõszakolva ezzel a kártékony /hatékony/ szóbeszéddel egy országos kormánybuktató tüntetés-sorozat ismételt fellángolását.
Erõtlen ellenzék
A felröppent hír hallatán a Fidesz persze megint hárított. Megint nem vállalt nyílt konfrontációt, nyíltszíni kormánygáncsoló lépéseket. Nem állt keményen a civil szervezetek mellé. A legfontosabb történelmi pillanatokban, fájó vereségének politikai és gazdasági következményeivel van elfoglalva. Nyalogatja sebeit, rendre befékez és visszahúz. A megtört és kiábrándult Orbán a focivébé gyõzteseinek szurkol inkább, mint a feldühödött hazai veszteseknek. Eközben a sok megélhetési mellõzött az önkormányzati húsosfazék körül tolong. A jobboldali vezérkar saját magával van elfoglalva. Odabenn párton belül forr a csendes indulat. A rendpárti Tarlós mögött felállított fõvárosi liberális lista Pokornival, Fónaggyal és Kosztolányival szinte azonnal átülhetne a kormánykritikus SZDSZ-be. Elsimított ellenszélben. Nem véletlen, hogy Viktorral az utóbbi idõben feltûnõen barátkozó Fodor Gábor legkedvesebb politikusa Navracsics lett. (Index interjú) Az a simulékony modorú ellenzéki frakcióvezetõ, aki szinte már irtózik az idõ elõtti kormányváltás gondolatától, és legfeljebb a ciklus közepén (168 óra múlva) mer megálmodni egy gyenge képességû árnyékkormányt. Õ maga inkább a felülrõl gondosan megtervezett, építõ jellegû, racionális konstruktivitást képviseli. A történelmi folytonosságot. Sajnos bármennyire fájó, nincs hátsó, hatékony Fidesz-paktum. Nincs bátor, radikalizálódó Szövetség, felvállalt kiegyezés a nemzetiekkel. Alamuszi kivárás van leginkább. Ölbe tett kéz, lábhoz tett fegyver. Ahol megszálló bábkormánnyal vív látványos árnyékbokszot a kivérzett parlamenti ellenzék. A képviselet nélkül maradt, becsapott és csalódott NÉP eközben magányos dühében az utcákra vonul. A kormányfõnök és az alá beosztott belügyi gyökér nyugton van. Nem tart semmiféle folytatólagosan elkövetett, alulról jövõ rendbontástól. Nem kap egyik sem izgató nemzetbiztonsági háttérjelentéseket a visszafogott lázongásról. Most még. Viszonylagos csend van és nyugalom. Mindenki azt gondolja, hogy politikai blöfföktõl, kétértelmû hazugságoktól és színpadias nagyotmondásoktól idõvel lenyugszik majd az átvert tömeg. Elhal majd benne az idõszakos izgalom.
Jobbik paktum születik? De mégis, játszunk el a gondolattal. Mi van, ha a regnáló politikai garnitúrán túl titokban összeül a hiteles nemzeti elit? Mi van, ha titokban megalkotja antiliberális chartáját, egy ellen-rózsadombi paktum formájában? Mi van, ha kiegyezik egymással ez a láthatatlan, megsértett, föld alá kényszeríttet Magyarország? Mi van, ha ehhez a cselekvõ, nemzeti érdekvédõ programhoz kellõ mennyiségû anyagi támogatást biztosít egy megsarcolt magyar vállalkozói réteg? Mi van, ha végighullámzik az országon egy egymással is szolidáris polgárjogi/érdekvédelmi/engedetlenségi akció? Mi van, ha ebben az egységessé vált akaratban összetalálkozik egymással jobb- és baloldal? Mi van, ha heti rendszerességgel folytatódik a kormányellenes tüntetéssorozat, és kiterjed a vidéki városokra? Mi van, ha tagtoborzó, tüntetésszervezõ, kormánybuktató irodák nyílnak mindenfelé? Mi van, ha a tandíj bevezetése ellen sztrájkbizottságokat hoznak létre a Hallgatói Önkormányzatok fiataljai, és hermetikusan lezárják, megbénítják a felsõoktatási intézményeket a felbõszült diákok? Mi van, ha megmozdulásaikhoz csatlakoznak az elbocsátásra várakozó tanárok? Mi van, ha szolidaritásból szüneteltetik a munkát a kiebrudalt közalkalmazottak, az eltanácsolt köztisztviselõk és az elégedetlenkedõ orvosok? Mi van, ha látványos eszközökkel támogatják ezt az öngyilkos ötletet a tönkremenés szélén álló gazdák, pékek, borászok és hazai élelmiszeripari cégek tulajdonosai? Mi van, ha megint megjelennek a traktorok? Mi van, ha ismét megmozdulnak a taxisok? Mi van, ha ezzel egy idõben megszállja az autóstársadalom a benzinkutakat, és forgalomlassító vásárlással korlátozza, megbénítja a közlekedést? Mi van, ha mindenhol elterjed a radikális gyalogosok forgalomcsökkentõ akciója? Mi van, ha bekattannak a zöldek? Mi van, ha egyre-másra elkezdik alternatív módon interneten megszervezni a kiteljesedõ elégedetlenséget? Mi van, ha szervezett formában egymás után, kisebb pénzösszegekért, ismét és ismét sorba áll majd minden betétes a bankok pénztárainál? Mi van, ha a forintválság hatására mindenki egy idõben szeretné visszakapni féltett megtakarításait? Mi van, ha adó-, adósság- és kamatellenes csoportok alakulnak? Mi van, ha széleskörû adólázadás tör ki? Mi van, ha tudatos és tömeges vásárlói magatartással kis értékû áruk aprópénzes fizetésével lecsökkentik, és idõszakosan leállítják a multik elképesztõ nagyságrendû forgalmát? Mi van, ha a lelassított ország zászlólengetéssel, tülköléssel, vidámsággal, személyes szimpátiával fogadja a nemzeti ellenállás bátor résztvevõit? Mi van, ha egyszerre sokakban feléled a szolidaritás és a nemzeti önbecsülés mindent elsöprõ ereje? Mi van, ha prolitól a polgárig, ateistától a hívõig, nagycsaládostól a szingliig mindenkinek egyszerre lesz tele a hócipõje a reformokkal? Mi van, ha nem akarják önként és dalolva megfizetni az ellopott rendszerváltás hiányát a megnyomorított, kisemmizett vesztesek? Mi van, ha õk kerülnek többségbe? Mi van, ha fejeket kívánnak? Mi van, ha elõveszik a felelõsöket? Mi van, ha a megtervezett rendszeren túl tényleg létezik egy meglepetésekkel teli titkos forgatókönyv, olyan, amely a Gyurcsány-kormány gyors bukását idézi elõ? Mi van, ha ettõl egyszerre sok keserû magyarnak beindul a megvadult képzelete? Mi van, ha sokan, egyszerre elkezdenek játszani a gondolattal?
Eljött a legjobb pillanat
Igen, igen, igen. Ez évben Szent István napjától, az 1956-os forradalom 50. évfordulójáig történelmet írhatunk. Rajtunk lesz a világ szeme. Valahol ebben a romos, üszkös Európában most legkisebb nemzetként bátran kimondhatjuk: Könyörgöm: Buktassuk meg! Ne várjunk még négy elvesztegetett évet a kormányváltásra. Ha a bátor nemzeti érdekvédelem és a radikalizálódó társadalom egymásra talál, új irányt szabhat ennek a megfakult történelemnek. Magyarország forgatókönyve készen áll. Elsõsorban nem gazdasági okok, hanem morális megfontolások miatt itt az ideje kifizettetni a számlát az egykori állampárt élõsködõ, milliárdos sikkasztóival. El kell, hogy jöjjön az Igazság Napja. El kell, hogy jöjjön az Igazság Órája. Legyen minden magyar július 4.-én a Kossuth téren! A Jobbik Magyarország fiataljai ott lesznek. Írjunk együtt új forgatókönyvet.
(Molnár Tamás)
|