Több ezres tüntetések voltak Budán a Zalka Máté laktanya előtt, a Deák téren
a BM épülete előtt,
ahol a politikai foglyok szabadon bocsájtását követelték, valamint a
Jugoszláv Nagykövetség előtt.

Jelentős esemény ezen a napon, hogy Maléter Pál ezredes parancsot kapott,
hogy 5 harckocsival és 100 tisztiiskolással foglalja el a Kilián laktanyát,
és számolja fel a Corvin közi, Tompa, Tűzoltó és Práter utcai felkelők
ellenállását. Maléter ezredest a növendékek cserben hagyják, és bár
segítségükre siettek a szovjetek, a Tűzoltó utcai csoport visszaverte őket.
Maléter ezredes mindössze két tankkal ért a Kilián laktanyához, egyik a
kapuba szorult,
majd ezt rövid tűzharc követte a Corvin köziekkel.
Az ezredes még a tankban értesült arról, hogy tűzszünetet hirdettek, és
elrendelték, a címer nélküli nemzeti zászló kitűzését, aminek azonnal eleget
tett.
Ez félreértést okozott, mert a felkelők és az utca népe is úgy értelmezte,
hogy Maléter ezredes átállt a felkelőkhöz, ami nem felel meg az igazságnak.
Délután az ezredes a Corvin közi felkelőkkel tűzszünetet kötött, ami 28-áig
nem bizonyult tartósnak.

1956. október 25-e "Véres csütörtök" néven ismert '56 történetében, és
meghatározó volt a további történésekre.

A polgári lakosság békés, fegyvertelen tüntetést szervezett, 25-én a
Parlament elé, 10 órára a Kossuth térre a nemzeti követelések érdekében.

A 25-i véres csütörtök a legszörnyűbb mészárlások egyike volt.

Szemtanúk elmondása alapján ez a következőképp rekonstruálható:
Reggel fél 8 tájban a pesti rakparton déli irányból mintegy 50 szovjet
páncélos haladt a Parlament felé.
Elfoglalták állásaikat a Parlamentnél. Fél 10-10 óra tájban értek a tüntetők
az Astoriánál hozzájuk
csatlakozó két szovjet tankkal és két páncélkocsival a Kossuth térre.
Itt barátkozni kezdtek a téren felsorakozó tankokban lévő szovjet
katonákkal, ennivalóval és cigarettával kínálva őket, miközben próbálták
oroszul megértetni velük, hogy ők nem fasiszták, hanem a magyar szabadságért
harcoló egyszerű, becsületes emberek.
Folyt a barátkozás.
Küldöttséget szerettek volna bejuttatni a Parlamentbe.
A Parlamentből kijött egy asszony, aki az egyik tankhoz ment, s mondott
valamit.
Egyszerre, mint derült égből a villámcsapás a Földművelésügyi Minisztérium
(FM) tetejéről lőni kezdték a fegyvertelen tömeget.
A szovjet tankok tetői becsapódtak, és a csövek az FM-re és a tüntetők felé
fordultak.
A Kossuth tér két oldalán lévő épület tetejéről is lőtték a téren
összegyűlteket, de máig igyekeznek ködösíteni,
hogy kik.

Az Akadémia és Nádor utca felől egy-egy szovjet páncélos érkezett, az egyik
a házasságkötő terem előtt
megállt, és géppuskával lőtte a tömeget, majd megfordult és elment.
Eszméletlen, őrült menekülés kezdődött, halottak, sebesültek voltak
mindenütt.
A menekülőket nem akarták beengedni a minisztériumba, mert megtiltották.
A szó igazi értelmében patakokban folyt a vér, amit másnap a tűzoltóságnak
kellett eltakarítani.
Ott nem volt segítség.
A menekülőkre is lőttek.
Többszáz halott maradt a téren, van aki a halottak számát több, mint
nyolcszázra becsüli,
és többszáz volt a sebesültek száma.

Kéri Edit hivatalos dokumentumokkal alátámasztva 3.000 sebesültről ír.
A térről kiszorult tüntetők a minisztérium és a Nemzeti Bank közötti részen
is szembekerültek
az ávós sorkatonákkal, majd az Amerikai Követség elé vonultak, és segítséget
kértek.

Ma már tudjuk, hogy hiába.

A sebesülteket teherautókon, autóbuszokon vitték el rendelőkbe,
segélyhelyekre, legtöbbjüket
a Koltói kórházba, és nyílván közülük sokan voltak, akiket már nem tudtak
megmenteni.

A halottakat katonák szedték össze, és a Parlament Duna parti oldalán a fal
mellett oszlopsorokban
egymásra rakták a tetemeket, majd késő délután teherautókkal folyamatosan
vitték el a sortűz áldozatait.

A Kerepesi úti temetőben a halottakat időrendben a nagy ravatalozó és a
krematórium körül tették le.
A 25-i áldozatokat 50 fős máglyákba rakták.

Mikes Tamás és társa megszámolták: 820 október 25-i áldozatot regisztráltak,
akik között sok női halott volt, valamint az áldozatok kora is igen
különböző volt, ellentétben a harcokban elesettekkel, akik zömmel férfiak és
hasonló korúak voltak.

Kik lőttek az FM tetejéről?

Hihetelennek tünik, de tény, hogy mai napig sokkal inkább ködösítik, ami a
Kossuth téren történt,
ahelyett, hogy hivatalosan is feltárnák az igazságot.

A tüntetők között volt Barber Noel, angol újságíró, a Daily mail tudósítója,
aki a téren filmfelvételt is készített.
Ezek a filmkockák bizonyíték erejűek.
Azt erősítik, hogy az FM tetejéről lőnek, és 8 sorozatfegyver kilövéseit
lehet megfigyelni,
amelyek hosszú sorozatok leadására alkalmasak.
Az FM tetejéről sortüzet leadók az FM hátsó kijáratán át a mai Honvéd utcán
futottak a Szabadság tér felé,
ahol IFA teherautók várták őket, amin elhajtottak.
A környező minisztériumok és középületek védelmét nagyobb részt ávósok
biztosították,
de zöldávós, határőr kiskatonákat is felrendeltek a középületek védelmére.

Például a 8.orosházi határőrkerület parancsnoksága jelentésében szerepel,
hogy a 24-én Orosházáról felrendelt csoport a Kossuth téren Sz. magas
beosztású ávós alezredes vezetésével részt vett a bevetésen,
és "rajával tüzet nyitott az ellenforradalmárokat támogató harckocsikra."

Az alezredest távozásakor az Akadémia utcában elfogták, a népítélet elől
azonban ismeretlen személyek megmentették, és átöltöztették, majd rendőrök
az V.ker kapitányságra vitték.

Sokáig az volt a köztudatban, hogy az FM tetejéről is kizárólag az ÁVH
követte el ezt a szörnyűséget.

Később a szovjetekre próbálták áthárítani a felelősséget.

A legújabb kutatások és visszaemlékezések, azonban mást is bizonyítani
látszanak.

Ezekből az tűnik ki, hogy a Parlamentet körül vevő, azt védőknek, a
tűzparancsot már korábban kiadták.
Szinte elő volt készítve, ami bekövetkezett.
Az egyetemistákat O.L.né erre kora délelőtt, telefon figyelmeztette is,
kérte,
hogy az egyetemisták akadályozzák meg, hogy a tüntetők a térre menjenek.
Sajnos sikertelenül.

Kéri Edit: Kik lőttek a Kossuth téren '56-ban könyvéből megtudhatjuk, hogy
október 25-én reggel
sokan jelentkeztek a Partizán Szövetségben fegyverért, és Földes László az
október 24-én alakult 9 tagú katonai bizottság egyik tagja átvitte őket a
Honvédelmi Minisztériumba, ahol katonaköpenyt, géppisztolyt kaptak.
Csoportok alakultak, hogy a környező házak padlástereit átvizsgálják.
"Majd felmentek a tetőre."

A szerző konkrétan néven nevezi őket.

Kopácsi Sándor, Budapest főkapitánya is kitér emlékiratában arra, hogy egy
Júlia nevű rendőrszázados
nőtől értesült telefonon a történésekről, majd felhívta Nagy Imrét.

".a szociális osztály vezetője, egy rendőrszázadosnő, kétségbeesve hívott
telefonon:
Kopácsi elvtárs!
A tömeg ezt kiáltja: Vesszen Gerő!
Ebből nagy baj lesz!
- Ugyan Júlia.
A tömeg fegyvertelen.
Fél órája láttam az ablakom alatt őket.
Sok nő és gyerek van közöttük.
Ez békés tüntetés.
Egyöntetű volt a vélemény, hogy az ÁVH nem lövethet fegyvertelen emberekre,
akiket ráadásul páncélosok kísérnek. Három perccel később Júlia
kétségbeesetten hívott:
- Kopácsi elvtárs! Tüzet nyitottak a tömegre
- Lehetetlen! - De most már én is hallottam a fegyverek ropogását.
Júlia zokogni kezdett:
- Kopácsi elvtárs!
Ez nem lehet igaz!
Az ÁVO-sok minden tetőről lőnek a tömegre!
És most.
Képzelje, a szovjet tankok az ÁVO-sokat lövik.
Védik a tömeget.
Ez szörnyű, ez elképesztő.
Az emberek kiáltoznak és hullanak, mint a legyek százával.
Asszonyok, gyerekek. Hallja a sebesültek sikolyait? Ez iszonyatos.
Közben óriási nehézségek árán sikerült összeköttetést kapnom Nagy Imrével.
csak annyit mondott:
- "Azonnal megteszem a szükséges lépéseket. Ez szörnyű. Szégyenletes."
(I.m.128.p.)

Hegedüs András volt miniszterelnök a sortűz idején az Akadémia utcai PB és
KB ülésen vett részt,
melyen szovjet vezetők is jelen voltak.
Így emlékszik vissza a történtekre:

"Az október 25-i PB-ülés közben került sor a Kossuth téri sortüzekre.
A mai napig nem lehet pontosan tudni, mi történt.
Mi, ott, akik a tett színhelyétől alig pár száz méterre voltunk, halottuk a
sorozatlövéseket.
Mikor döbbenten megtudtuk, hogy békés tüntetőkre lőttek a Földművelésügyi
Minisztérium tetejéről,
vizsgálatot követeltünk.
Nincs tudomásom arról, hogy ez később megtörtént-e. (.)
Az FM tetejét - úgy tűnik - vegyes összetételű csoport szállta meg -
ÁVH-sok, volt partizánok -,
és a tűzparancsot bárki illetéktelenül kiadhatta."

Kéri Edit könyvében, párt-jegyzőkönyvekkel bizonyítja, hogy a pártvezetés
25-én
Apró Antalt bízta meg a Katonai Bizottság vezetésével.

Ezen az ülésen Apró Antal többek között a következőket mondta:

" Elvtársak, én a megbízást elvállalom azzal a felhatalmazással, hogy a
Központi Vezetőség az intézkedéseinket tudomásul veszi.
Azzal a felhatalmazással, ahogy a határozat megszövegezi.
Nem szeretném, hogy komolyabb akció után a felelősség kérdése úgy merülne
fel,
hogy miért ezt meg ezt tette, "miért adott ilyen vagy olyan intézkedésre
parancsot."
Teljes felhatalmazást kérünk!"
Majd felsorolja, hogy mikre kéri a felhatalmazást, amit a KV egyhangúan
megadott.

A Kossuth téri sortűz hatása

Ez a 25-i mészárlás olyan felháborodást és ellenállást váltott ki a
lakosságból, hogy ott, ahol netán még nem volt szervezett ellenállás, ott is
alakulni kezdett.
Azt is mondhatnánk, hogy a Széna téri csoport ekkor vált szervezetté,
valamint a többi,
spontán létrejött csoport ekkor kezdett igazán komoly erővé válni, mert
sokan csatlakoztak hozzájuk.
Ilyen embertelen kegyetlenségre, ilyen mészárlásra nem lehetett másképp
felelni.
Az egész város gyászolt.
Mindenütt kitűzték a fekete zászlókat.
Még aznap "Véres-zászlós" tüntetést szerveztek a szovjet beavatkozás ellen.
A tüntetők elfoglalták a Vörös Csillag Nyomdát, ahol röplapokat nyomtattak.
Itt Értavi József "ellenkormány" megalakítását jelentette be.
Nagy Imrével akartak tárgyalni, de letartóztatták őket.
A "fejetlenségre" és pánikra jellemző, hogy a Parlament közelében lévő
Pártközpont körül (Akadémia u.) is összecsapás volt.
Tévedésből tűzharc robbant ki a Pártközpontot védő kormányőrök és az
erősítésükre érkezett
pécsi határőrkerület karhatalmi zászlóaljának egyik százada között, mivel az
érkezők járművein
nemzetiszínű zászló volt, s ezért az ávósok támadóknak vélték őket.

Ehhez a naphoz fűződik Obersovszky Gyula: Igazság című lapjának a
megjelenése is.

Orbán Éva '56-ot kutató közíró

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.