Soha nem felejtem el, hogy amikor tavaly szeptember
végén a Magyar Nemzeti Front Kárpátalján
járt, búcsúzáskor Szalókán egy nyolcvanhat éves
néni elmondta a gyermekkorában tanult torokszorító
Tompa-versek közül „A madár, fiaihoz” címût.
Ô még akkor járt iskolába, amikor Pintér Jenô kiváló
irodalomtankönyveit forgatták, „Petôfi-Arany-
Tompa” triászról tanultak, számos versét betéve
tudták, és prédikációit, valamint imakönyvét, az
„Olajág”-at is gyakran forgatták a protestáns nôk,
akiknek készült.
Mint irodalomtörténész megállapítom, hogy
Szegedy-Maszák ezzel végleg kitörölte nevét nemcsak
a szakma mûvelôinek, hanem nemzetünk
soraiból is.

Ifj. Tompó László

Honlapunk mottójának íróját méltatlanul érte ez a diszkrimináció, ezt nem tűrjük és nem hagyjuk. Ez ellen teljes mértékben tiltakozunk!

Vajda Sándor /MIÉP IT Karcsa/

TOMPA MIHÁLY - A madár, fiaihoz

Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanitottalak?!
Vagy ha elmult s többé vissza nem jô
A vig ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengô,
Fiaim, csak énekeljetek!

Nagy vihar volt. Feldult berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek...
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!

Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövôt, ha majdan
E kopár föld ujra felvirúl.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek;
A jelennek búját édesitvén:
Fiaim, csak énekeljetek!

A bokorban itt az ôsi fészek,
Mely növelte könnyü szárnyatok;
Megpihenni most is abba tértek,
Bár a fellegek közt járjatok!
S most, hogy a szél összevissza tépte:
Ugy tennétek, mint az emberek?
Itt hagynátok, idegent cserélve...?
- Fiaim, csak énekeljetek!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.