| Hírek : 65 éve halt meg Kánya Kálmán |
65 éve halt meg Kánya Kálmán
Bencze Mihály 2010.03.02. 10:40
Kánya Kálmán (1869. november 7. - 1945. február 28.)
A két világháború között sikeres, és nagyraértékelt diplomatákat tudott pályára állítani egy nemzetközileg megcsonkított, a halál szélére sodort ország. Gondolok Bethlen Istvánra, vagy akár Teleki Pálra. Most egy olyan elhalgatott diplomatára szeretném felhívni az olvasó figyelmét, akinek tartalmas élete mérce lehet a jövendőbeli diplomatáinknak. 1869. november 7-én, Sopronban született Kánya Kálmán, követ, külügyminiszter, a magyar diplomácia történet talán legsikeresebb alakja.
Az 1970-es és 80-as években, mint kolozsvári egyetemi hallgató, majd brassói tanár tapasztalhattam azt, amiként Ceasusescu jól képzett diplomatái bárhol és bármikor lehengerelik a magyarországi, vagy más államok jogvédő szerveinek azon akcióit, amelyek az erdélyi magyarság jogfosztását, erőltetett asszimilációját tárták a nagyvilág elé. 1945 és 1989 között a Rákosi, majd a Kádár korszak szovjet szelektálással jóváhagyott diplomáciája, a kisebbségi életbe kényszerült magyarok számára annyit ért, mint az óvodások álarcosbálja. Egyre jobban erősödött az az érzésünk, hogy Magyarország nem rendelkezik diplomatákkal, nincs diplomata képzése. Csak a pártkatonák, szélhámosok, családi kapcsolatokkal rendelkezők, vagy különböző hatalmakat kiszolgálók lehetnek diplomaták. Sajnos az 1989-es változás után ez az érzésünk beigazolódott.
A két világháború között sikeres, és nagyraértékelt diplomatákat tudott pályára állítani egy nemzetközileg megcsonkított, a halál szélére sodort ország. Gondolok Bethlen Istvánra, vagy akár Teleki Pálra. Most egy olyan elhalgatott diplomatára szeretném felhívni az olvasó figyelmét, akinek tartalmas élete mérce lehet a jövendőbeli diplomatáinknak. 1869. november 7-én, Sopronban született Kánya Kálmán, követ, külügyminiszter, a magyar diplomácia történet talán legsikeresebb alakja. Apai ősei neve Cania volt, mely az egykori soproni építkezések olasz mestereinek egyike volt. Kánya ősei közül Kania Mátyás 1805-ben szerzett polgárjogot. Sopronban, fia Sándor 1831-től külső tanácsos, és 1861-1867 között már polgármester. Neve ma is ott áll a Városháza aulájában a polgármesterek márványtábláján.
Kánya, már gyerekkorától diplomáciai pályára készült. Az Osztrák-Magyar Monarchia konzuli akadémiáján végzett és a monarchia külügyi szolgálatában kezdte meg diplomáciai pályafutását, alig 26 évesen már Fiuméban diplomata. Ettől kezdve pályája meredeken emelkedik: 1904-ben Konstantinápolyban konzul, majd 1905-től a közös külügyminisztériumban teljesített szolgálatot, 1913-ban a Monarchia mexikói követe, meghatalmazott miniszter. Ez alatt több kitüntetésben részesül. A háborús periódus alatt, takarékos életmódjának köszönhetően, jelentős vagyonra tesz szert. Ausztria-Magyarország szétesése után az önálló magyar külügyminisztérium és a külszolgálat megszervezésében meghatározó szerepe volt. A minisztérium vezértitkáraként annak tulajdonképpeni vezetője volt. E pozícióját feladva lett Magyarország berlini követe 1925-ben. Már ekkor felhívja a nagyvilág figyelmét arra, hogy Németország rossz irányba halad. A Németországgal való együttműködésben kereste hazája nemzetközi elfogadtatását és megerősödését csakúgy, mint a területi revízió valóra váltását. Miniszterelnöke, Bethlen István egyetértésével igyekezett egyengetni Németország együttműködését Magyarország másik lehetséges külpolitikai partnerével, Olaszországgal. Noha Kánya a magyar diplomácia történetének nagyon tehetséges képviselője volt, akinek habitusa teljes összhangban állt az általa elképzelt és képviselt magyar külpolitikával, mégis a berlini szerepe nem hozta meg a várt sikert. Németország akkoriban nem tekintette partnernek az európai revizionizmus élharcosának számító Magyarországot, és az Olaszországgal való együttműködést terhelő nehézségeket sem lehetett elhárítani. A gazdasági világválság miatt a külkereskedelmi problémák szintén megterhelték a magyar-német kapcsolatokat. Kánya nehéz természete és feltételezett szélsőjobboldali kapcsolatai a német külpolitikai körökben ellenérzést szültek. Kánya új terepet keresett ambíciói további kibontakoztatásának, ezért 1933-ban elvállalta Gömbös Gyula kormányának külügyminiszteri posztját. E minőségében már részese lehetett az olasz-német-magyar együttműködés létrejöttének, ám mindez már egy másik Németország részvételével és irányításával történt. Erről a Németországról, és náci vezetőjéről Kányának lesújtó véleménye volt. 1933. február 4-től 1938. november 28-ig külügyminiszter a Gömbös-, Darányi- és Imrédy-kormányokban. Megkísérelt a lehetőségekhez képest jó kapcsolatokat fenntartani a nyugati hatalmakkal és a kisantant felé is tett közeledő lépéseket. 1938. augusztusában Horthy és Imrédy németországi látogatása napjaiban Bledben megegyezett a kisantant államokkal Magyarország fegyverkezési egyenjogúsága elismerésének kérdésében, amivel törvényesíteni kívánta a háborús készülődést. 1938. szeptember 20-án Imrédy miniszterelnökkel Berchtesgadenbe repült és felkérte Hitlert a magyar területi igények támogatására. Működésének eredményességét mutatja a Berlin-Róma tengely semlegesítésére hivatott úgynevezett horizontális-tengely kialakítása, s nem rajta múlik, hogy ez nem vált ütőképesebbé. Legjelentősebb eredményei: az 1938-as müncheni egyezménynek a magyar-csehszlovák területi vita megoldására irányuló záradéka, a Bled-i egyezmény a Kis-antant államokkal, a Révkomáromban zajló csehszlovák-magyar tárgyalások, illetve az első bécsi döntés. Az 1938. november 21-i német olasz demars miatt Kárpát-Ukrajna tervezett megrohanásától az Imrédy-kormánynak el kellett állnia. A sors fintora, hogy nem sokkal a felvidéki bevonulás után, igaz német nyomásra, Imrédy eltávolítja Kányát a posztjáról, amit diplomatikusan fogalmazva a megromlott egészségi állapotával indokolnak.
1935.oktober 4-én Horthy örökös felsőházi taggá nevezte ki. A II. világháború idején a Bethlen–Kállay vezette politikai csoporthoz tartozott. Szálkás, csipkelődő, szellemi tudásából adódó fölényes stílusa magányossá tette. Élete vége felé egészsége egyre romlott. Súlyos vesebaj gyötörte, mint egykor Gömbös Gyulát. A Gömbös kormány alkalmazottja volt a hétfalusi Tóthpál Dániel (1907. december 11.- 1936. június 10.) író és ügyvéd is, aki szintén elkötelezett híve volt Kánya politikájának. Érdekes, hogy őt is veseelégtelenségtől a gyomormérgezésig Gömbössel és Kányával egyidőben, és majdnem egyhelyen kezelték. Végül Tóthpál Dániel májelégtelenségben halt meg, mielőtt Rómában a jogi disszertációját megvédhette volna. Kánya kórházi ápolásra szorult, ami a front közeledtével egyre nehezebbé vált. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, Sopronkőhidára internálták, ahonnan már csak meghalni engedték haza. Budapest ostromát a Budán lévő Szikla-kórházában vészelte át, ott is halt meg, a Budai vár eleste után 1945. február 28-án. A szovjet megszállást lényegében nem élte meg. Eltűnt a magyar közélet egéről, melyet sokáig üstökösként világított be, ahogy eltűnt az élete során összegyűjtött mesés vagyona is. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság (Magyar Közlöny 2004/184. szám 14292. olda) a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította a soproni Régi Szent Mihály temető VI. fal 19-20. sírjában eltemetett Kánya Kámán külügyminiszter nyugvóhelyét. A család rokonsága jelenleg nem él Sopronban. A sírt a város Önkormányzata és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagsága halottak napján rendszeresen megkoszorúzza.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés